GQ Espana interjú 2019

A Dakar

Következő kihívása az arab homokba viszi őt, hogy részt vegyen a Dakar Rally-n. Olyan vad őrület, mint egy gyorsulási verseny golfkocsikkal: "Az igazság az, hogy ez valószínűleg a legnehezebb kihívás, amellyel a karrierem során szembesültem"-mondja nekünk, miközben veszünk egy kis szendvicset egy kis bárban a Circuit-Museum közelében.

"Ezt a rali versenyt tekintik a bolygó egyik legnehezebb rallyjának. Drasztikus különbséget jelent számomra a vezetés szempontjából, mert szerintem semmi sem áll olyan távol egymástól mint a Forma-1 és a Dakar. Ez egy érdekes kihívás, természetesen papíron lehetetlen, de szembe akarok nézni vele, tanulni és felkészülni, amelyet ezekben a hónapokban végzek, jobb pilótává tesz engem, amikor szembe kell néznem az ilyen típusú kihívásokkal: "jobbá vállni a befejezésekor".

Fernando úgy magyarázza, mintha természetes dolog lenne, ami a munkájához tartozik és alázatossággal végzi az utóbbi időben, mint egy 'újonc'. Őt hallgatva, egy asztalnál ülve egy kávéval és tortillával, a Dakar megnyerése olyan egyszerűnek tűnhet. De nem az, mert nem az Indy 500 mérföldesen kell vezetni vagy győzni a La Sarthe versenypályán. "Ez egy nagy cél, karrierem szempontjából egy nagyon fontos verseny és remélhetőleg egy nap meg tudom nyerni"-mondta az amerikai versenyről.

Valójában a Dakar-kihívás olyan nagy, hogy Fernando, ellentétben a Hármas Koronával, inkább nem gyakorol nyomást: "Nem gondolkoztam egyértelmű teljesítménycélon, az első célom természetesen az lenne, hogy befejezzem a tizenkét napos rally-t. Nem szeretném a második vagy harmadik napon egy hülye hiba miatt feladni a versenyt, vagyis nyugodtnak kell maradnom. Ugyanakkor a Dakar kevésbé igényel pontosságot, ennélfogva a tapasztalatlanságom kevésbé észrevehető, mert egyik nap nyersz 20 percet, a másikon pedig veszítesz 40-et... Ez egy rally, amely szintén együtt jár egy jó navigációval, kevés problémával, és nekem ott van Marc navigátornak, aki biztosan több százezer kilométert tett meg ilyen körülmények között. Tehát, nagy mértékben támaszkodok rá, hogy ne kerüljek sokszor bajba és remélhetőleg fokozatosan előbbre kerülök a rangsorban".

Megkérdeztük Fernandót, hogyan merült fel egy olyan őrült ötlet, mint a Dakar-Rally-n való indulás: "Ez a véletlen és az ambíció keveréke volt. Miután megnyertem a Le Mans-i 24 órást a Toyotaval, ugyanebben az évben, 2018-ban, a Toyota megnyerte a rali világbajnokságban a konstruktőri címet a Toyota Yarisszal és győzött a Dakaron Nasserel, három Toyota Gazoo Racing azonos színekkel. Arra gondoltam, hogy nem folytatom a WEC-et, meg kell nyernem a világbajnoki címet és a 24 órásat, de nem folytatom tovább, és jött egy drasztikus és más kihívás, kéz a kézben a Toyotával és ez a karrierem új szakasza a Dakar kipróbálása, néhány hónapos felkészüléssel, ami olyan volt, mint valamit a semmiből kezdeni. És itt született az ötlet. Beszéltem a Toyotaval és azt mondtam nekik, hogy szeretném kipróbálni a Dakart, és egy nap megnyerni a Toyotanak. És természetesen tágra nyílt a szemük és azt mondták nekem: 'te, a Dakar...?' És azt mondtam: 'igen, legalább ki akarom próbálni'. És aztán csináltunk egy tesztet és nagyon jól ment, tehát folytattuk a kalandot".

Szerinted mi kell ahhoz, hogy pilótaként versenyképes legyél a Dakaron?

 Hiányzik az az intuíció, amely ennek a sportnak a nagyszerűségét jellemzi. 150 km / h sebességgel haladhatnak egy réten, és tudják, hol lesz egy kis árok, hol lesz egy kis bukkanó, és sokukat megkérdeztem, hogy miért álltak meg itt, mert én nem álltam meg, és azt mondták nekem: 'Mivel látták, hogy másképp van vágva a fű, a dűnéknél is árnyékokat láttak ahogy közelítettek...' Olyan dolgokat tudnak, amelyek velem megtörténhetnek.

Ez lesz az első alkalom, hogy valaki ül melletted...

Igen (nevet), igen, az az igazság, hogy az utóbbi években új tapasztalatok értek, először Le Mans-ban, mert ez volt az első alkalom, hogy megosztottam egy autót. És most a második sokk az, hogy valaki melletted ül, és megmondja neked, hová kell menned és tenned. De, az első naptól kezdve jól érzem magam vele és eljön egy pillanat, amikor annyira bonyolult, hogy olyan, mintha önmagaddal beszélnél, de hangosan, és megosztjátok az érzéseiteket az autóban és látod, hogy a másik személynek is ugyanazok vagy egyéb aggodalmai vannak, és azt hiszem ez egy jó kémia, ami a rali alatt lejátszódik,  különösen a hosszú távú eseményeken.

Megijesztetted nagyon Marcot?

Nem, az az igazság, hogy nem nagyon retteg...(nevet) Egyszer Giniel de Villiersel mentem navigátorként, hogy tudjam, mit lehet csinálni az autóval és nem tudom mit csinál a navigátor, mert a pilóta számára ez valóban nagyon kényelmetlen hely, mivel nem tudod, hogy mit csinál a másik, te valami mást szeretnél csinálni és ez kényelmetlen. De az igazság az, hogy Marc jelenleg nem panaszkodott. Sőt, néha lazítok egy kicsit és különös figyelmet fordít arra, hogy mondja nekem: 'adjad, adjad, adjad', a vénákban van a sebesség.

Nem személyes, csak üzleti

Fernando higgadság és szakmaiság keverékével néz szembe a hosszú fotózással. Tudja, hogy a pózolás nem az ő dolga, és ezen a ponton nem fog úgy tenni, mintha tetszene neki (valami, amit azonnal megtanulsz Fernandotól, az az, hogy azt kapod amit látsz). Ugyanakkor szorgalmasan követi a fotós utasításait, és arra törekszik, hogy nyugodt légkört teremtsen. Csak tiltakozik - kedvesen és nevetéssel -, amikor megpróbálunk becsempészni még egy fényképet, amely nem volt a programban. Bár rövid távolságon Alonso sokkal szórakoztatóbb és vidám ember, mint amilyennek a gyűlölői beállítják, ezért van még mindig a fejében egy Excel táblázat, egy F1-es pilóta mentalitás az idők és a feladatok mérésére. Bevallotta, hogy Marc Comat az őrületbe kergette a matematikai számításaival.

Biztosított minket, hogy sokkal nyugodtabb módon él, amióta elhagyta a motosport királykategóriáját. "Most magam hozom meg a döntéseket. Még mindig sokat utazok, továbbra is a motorsportnak szenteltem magam és mindig kerestem dolgokat, hogy aktív legyek, de többé-kevésbé azért csinálom, mert tetszik. Úgy döntöttem, hogy Dakarba megyek vagy most a Marokkó Rally-ba. Elküldtek nekem egy tesztnaptárat és úgy döntöttem, hogy Lengyelországba megyek, mert azon a héten szabad vagyok. A Forma-1-ben egy alkalmazott vagy...nem egy rabszolga, nem tudnám, mi a helyes szó (nevet), de a csapat bábja vagy, mindent megteszel, amit minden nap mondanak neked: milyen edzést végezz, mit egyél, mikor aludj...Az életed sok pillanatát veszik el ezzel".

Megszabadulva attól a vasfegyelemtől, ha Alonso valaminek a rabszolgája, akkor az a saját ambíciója és számos üzleti kalandja, mint például a gokartiskolája, az eSports csapata és a Kimoa ruházati márkája, amelyet néhány fényképen lehet látni. "Teljes mértékben részt veszek az üzleti életben. Nagyon magas a követelményi szintem mindenben, amit csinálok. És bizonyos mértékig ezt várom el a körülöttem lévő emberektől", komoly mozdulattal mondja el nekünk, és igazolhatjuk, hogy ez így van: mivel a vele töltött idő alatt láthattuk, hogy a Kimoa csapattal együtt felülvizsgálja a sportszemüveg prototípusát, részt vesz (telefonon vagy személyesen) vállalata számos ügyében, sőt megfog egy kulcsot a műhelyben, hogy kijavítsa az egyik gokart tengelyét, szórakozottan babrált vele, ami nem forog egyenletesen. "Időnként ezt tévesen értelmezték a Forma-1-ben, amikor a maximumot követeltem egy csapattól. Számomra azok az emberek, akik itt vannak a pályán, a Kimoanál vagy az e-sportban, olyanok mint a csapatom, és nagyon szeretem a részleteket, a munkafegyelmet, a szigort mindenben, amit csinálunk. Nagyon igényes vagyok és bekapcsolódok mindenbe, mert bár minden ágazatban olyanokat bízok meg, akik értenek hozzá, igyekszem egy 'kettős ellenőrzést' végezni mindenben".

Beleértve a divat kollekciót? "Igen, én is odajutok. Nagyon kicsik vagyunk más sportolókhoz képest, akik valamilyen más márkához társultak. Ha sapka kollekciót készítünk, és ha el kell távolítani 20-at, akkor nem kerül nekem semmibe, számítógépen megvizsgálom a 60 modellt, és 30-at a kedvenceim közé teszek. Aztán meglátják, mi lehetséges, mi nem lehetséges vagy mit többé-kevésbé könnyű előállítani, de igen, tudok mindenről, és azt hiszem, hogy minden, ami megjelenik a Kimoanál, egy ponton átment a szűrőmön. Legyen szó végső döntésről vagy a kezdetiről, arról hogyan mennek a dolgok, igen, teljes mértékben részt veszek benne".

Általában nem tartasz ilyen divatbeszélgetéseket. Mit gondolsz erről?

Nos...(nevet) Nagyon jól éreztem magam. Igaz, hogy nem voltam sok televíziós műsorban és egy ideje nem nagyon voltam a magazinokban. Megértem azt is, hogy most a világ más, hogy kapcsolatba lépsz a rajongókkal a közösségi oldalakon keresztül is, tudod mit szeretnek, mit olvasnak, mit szeretnének. És azt hiszem, ez jó alkalom volt egy kis összefoglaló elkészítésére, és hogy első kézből tudják, hol vagyok, milyen vagyok, az érzéseimet.

Gondolod, hogy egy ideje már megtanultad jobban kezelni a rólad kialakult képet?

Fejlődtem, éredtem, különböző pillanatot másképp kezeltem, de még mindig egy kicsit ugyanazt gondolom arról, ami körülvesz egy sportolót vagy egy karaktert az egész médiakörnyezetben. Úgy gondolom, hogy ha most a Forma-1-es világbajnokságért harcolnék, akkor sok hír, interjúk iránti igény lenne...de nem tudnák mindenkit kielégíteni, és egy kicsit ez történt 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban. Minden nap a televízióban voltam a reklámokban, mindenhol voltam, és az egyetlen módja megbirkózni a helyzettel az, hogy elszigeteld magad. Nem védekezni, hanem egy kicsit elszigetelni magad és nem elfogadni mindent, amit játszadozni akarnak veled. Egy 23 éves személynek ezt nagyon nehéz kezelni, most sincs másképp, de eltérő módon kezelem és kicsit tudom, hogy mit akarnak az emberek és a média és megpróbálom olyannak mutatni magam, amilyen valójában vagyok.

A versenyek

Jackie Stewart úgy beszélt az autósport aranykoráról, mint "amikor a szex biztonságosabb volt a versenyzésnél". Alonso soha nem nosztalgiázott ezekről az időkről, amikor halál leselkedett minden nagydíjra. "A bajnokságot 20 pilótával kezdték és 18-al befejezni nem volt normális"-mondta. Megtanulta azonban csodálni azokat a legendás hősöket, akik, mint  Jim Clark, képesek voltak érvényesülni nagyon különböző autókban és kategóriákban ugyanazon évben. Bár néha a halhatatlanságért a saját életével kellett fizetni. Fernandonak egyértelmű, annak ellenére hogy a győzelem megszállottja, hogy egy dolog az életük kockáztatása és egy másik hogy éljenek. "Szeretek vezetni, szeretem a sportot, és ha tehetem, minden nap gyakorlom, de ugyanakkor tudom, hogy ez csak szenvedély, nem az életem. Az életem a családommal, a barátaimmal, a jövőbeni projektekkel van, és ez az, ami igazán kitölt engem. Aztán a szabadidőben néhányan teniszeznek, mások kártyáznak, egyebeknek a megélhetésért kell dolgozniuk és én megpróbálom élvezni azt, amit szeretek, ami a motorsport, de nem ez a legfontosabb".

A Forma-1-es nagy versenytársai közül először a Schumacher elleni párbajokat emíti: "Ő volt a legnagyobb riválisom. Amikor megérkeztem, ő uralta a sportot, olyan volt, mint egy legenda ellen versenyezni, és a Schumacherrel való kerék-kerék elleni versenyzés érzése nagyon különleges volt". És akkor természetesen a kutyaszerű szezon Hamiltonnal: "Egy csapatban voltunk, és nagyon feszült év volt, sok küzdelemmel, sok adrenalinnal. Az évek során bebizonyosodott, hogy ő egy különleges pilóta, nagyon tehetséges. A Hamilton elleni harc a második helyen van, az érzelmek szempontjából".

Az F1 elhagyása óta kedveltebb szeméy lettél?

Kedveltebb és tiszteletreméltóbb. Észreveszem, hogy amikor paddockba vagy versenyre megyek, vagy bármelyik csapatfőnökkel találkozom, természetesen tisztelnek azért, amit a Forma-1-ben tettem, de jobban tisztelnek azért, amit azon kívül tettem. Úgy gondolom, hogy ha három vagy négy Forma-1-es világbajnokságot nyertem volna, akkor is tisztelnének engem, de nem olyan szinten, mint most. Sajnos. Emlékszem, hogy Patrick Dempsey, aki Le Mans-ban a szomszédos boxban volt, felhívott engem az éjszaka közepén a 24 óráson. Reggel három óra volt. Azt mondta egy szerelőnek, hogy hívjon fel. Odamentem hozzá és azt mondta: 'Csak kezet akartam rázni veled, mert amit a motorsportban csinálsz, az valami, ami előtt kalapot emelek'. Nem éltem át ilyen dolgokat, amikor kétszeres F1-es világbajnok voltam, és most már érzem, tehát azt hiszem, hogy ezek az évek nagyobb értéket teremtettek karrierem során.

Lehet, hogy korábban inkább egy agyalósabb pilóta voltál, és most már romantikusabb?

Igen, egyetértek. Most kicsit romantikusabbak vagyok. Az évek során a tapasztalatokkal kinyílt az életről és a sportról szóló elképzelésem. Minden szempontból érettebb vagyok és elkezdtem kedvelni azt, amit másként csinálok, nem csak versenyképes és sport módon. Elkezdtem más dolgokat látni. Talán igen, most több szenvedélyt érzek a sportom iránt, mint 25 éves koromban, amikor az csak a munka, a számok és az eredmények voltak. Most inkább 360º-n élek és jobban élvezem. De még mindig F1-es pilóta vagyok, bár most más kategóriában vagyok, a mentalitásom, a megközelítésem a dolgokhoz nagyon Forma-1-es.

Sajnáltad, hogy elhagytad az F1-et?

Nem sajnáltam. Néha úgy érzed, hogy itt az ideje kipróbálni más dolgokat, elengedni azt amit már tudsz, vállalkozni valami újra. A Forma-1 is nagyon intenzív, egész évben nagyon kevés a szabadnap. Soha nem pihentetheted a fejed, még a nyaraláson sem. Úgy gondolom, hogy néhány sport, ahogy az F1 is, egy bizonyos szellemi szintet igényel és 18 év elteltével ki kellett lépnem ebből a világból, abból a buborékból, amelyben nem valódi dolgokat élsz át és friss levegőre van szükséged.De, ahogy azt a 2018-as Abu Dhabi Nagydíjon mondtam, ez egy később találkozunk volt, mert nincs kristálygömböm, hogy tudjam visszatérek-e egy nap. Tudom, hogy minden évben nehezebb lesz a korom miatt, de nem látom lehetetlennek a Forma-1-be való visszatérést, egy friss levegővétellel, mert most kiszellőztetem a fejem és a legfelszabadultabb elmével vissza tudok térni, hogy élvezhessek valamit, ami az utóbbi években számomra nehéz volt. 

Az élet

Otthagytuk Fernandot, hogy enni tudjon. A szülei és a csapata egy nagy asztalnál vártak rá. Ott, az emberei között Alonso csak egyel több személy. Nyoma se volt csillagnak vagy legendának, az elmúlt percekben készített néhány képet az extázisban lévő rajongókkal. 38 éves korában a spanyol azt a benyomást kelti, hogy megtalálta az útját. Már nem azért él, hogy dolgozzon, hanem dolgozik hogy éljen. És ő a legjobb benne.

Saját fordítás!