F1 és én, egy Fernando Alonso exklúzív

Bár már tíz év (lassan tizenegy) telt el utolsó vb-címe óta, Fernando Alonsót még mindig az F1 egyik, ha nem a legjobb versenyzőjeként tartják számon. 2017-re ráadásul a javuló McLaren is partner lehet kiváló képességeihez.

Volt már feltörekvő tehetség, regnáló sztár és világbajnok, ellenség, de alulértékelt, kicsit sajnált legenda, akit az egyik legjobbnak tartanak, de kicsit szomorúak vele kapcsolatban, mert állandóan rosszul igazol. Bármelyik is jutna ezek közül az egyszeri Forma-1-dukker eszébe, azt senki nem vitathatja, hogy a spanyol személyében az F1 egyik megkerülhetetlen figurájáról van szó.

Még augusztusban készített a Forma-1 hivatalos weboldala interjút a kétszeres világbajnokkal, ezt idézte most fel “Best of”-sorozatában.

A magyarországi időmérő befejeztével hosszú idő után először adtál nekünk olyan interjút, ami során mosolyogsz. Ez azért van, mert egyre jobban alakulnak a dolgaid?

Először? Azért voltunk már idén a Q3-ban az időmérők során, igaz, nem mindkét autóval. De a mosolygás és a jó kedv nem elsősorban a köridőktől függ.

Ha már kedv és viselkedés: egyszer azt mondtad, a Forma-1-ben színésznek kell lenned, hogy túlélj. Melyikben van nagyobb tehetséged, a drámában vagy a komédiában?

A komédiában, természetesen! (nevet) Minden a Forma-1-ben egy nagy vígjáték: sport, de nem igazán komoly, szóval semmiképp nem dráma. Kicsit olyan, mintha az egyik pillanatban fejbevágnának, de másnap már semmi bajod nincs. Azt hiszem, jó komikus színész lennék.

Van olyan színész, akivel szívesen játszanál együtt?

Jim Carrey! Tuti, hogy semmit nem venne komolyan, és pont ezért lehetne sikeres nálunk!

Ez [a 2016-os – a szerk.] a tizenhatodik szezonod. Mennyit változtál ez alatt a másfél évtized alatt? Lelkes ifjoncból kőkemény profivá értél?

Nagyon sok szempontból változik az ember ennyi idő latt. Egy tizenkilenc éves ember teljesen máshogy viselkedik, mint egy olyan, aki már harmincöt. Ez minden emberi kapcsolatra igaz: a családra, a barátokra, a szerelemre, a saját magunkkal ápolt viszonyra…Minden változik. És nem feltétlenül azért, mert te úgy akarod, hanem mert egyszerűen ilyen az élet. A Pán Péter-féle “sosem öregszünk meg”-sztori sajnos csak egy mese…

Úgy sejtjük, az elmúlt tizenhat szezon tele volt pozitív pillanatokkal számodra, különben nem lennél itt. Melyek voltak ezek?

A siker adja mindennek az alapját. A versenyzésért vagyunk itt, azért, hogy legyőzzünk másik huszonegy versenyzőt, akik ugyanazt akarják, mint mi. Szóval a legörömtelibb pillanatok azok, amikor a dobogón végzek, versenyt, vagy esetleg világbajnokságot nyerek. De az utazgatás is majdnem ekkora örömöt nyújt: olyan országokba jutottam el a Forma-1-nek köszönhetően (Dél-Korea, Azerbajdzsán, Oroszország), ahová enélkül valószínűleg soha.

Hova mennél el, ahol eddig még sosem jártál?

Mindig vannak olyan helyek, amelyek felkeltik az érdeklődésemet. Az egyik ilyen Argentína, ahová egyszer mindenképp el akarok jutni. A másik Dél-Afrika. Lehet, hogy vonzódom az olyan országokhoz, ahol korábban volt Forma-1, de ma már nincs…

Köztudott, hogy imádsz vonatozni, főleg Japánban. Ez azért lehet, mert a merev, tűpontos menetrend illik a személyiségedhez?

Nos, azt hiszem, igen! Szeretem ezt a fajta precíziót, amikor tudom, hogy időben eljutok valahová. Igen, ez illik hozzám. A japán vonatok a pontosság szinonimái.

Ha tudod, hogy ennyire perfekcionista vagy, nem jössz ki néha  nehezen magaddal?

Én legalább már tisztában vagyok vele, milyen vagyok, na de a körülöttem lévő emberek…

Korábban a versenyek előtt rendszeresen énekelgettetek Luisszal, aki ma már a menedzsered. Ez a szokásotok még mindig megvan?

Nem, most már leszoktunk erről. Elvesztettük az ihletet!

Most mivel spannolod fel magad a versenyek előtt?

Újabban semmilyen különleges szokásom nincs. A csapatommal töltök egy kis időt, aztán átvesszük a legfontosabb szabálymódosításokat! [nevet]

Az emberek a világbajnokokra emlékeznek, neked ebből szerencsére kettő is kijutott. Emellett viszont többször végeztél másodikként, alig lemaradva az újabb vb-címekről. Fáj ez neked?

Nem, nem igazán. Nagyon szerencsés voltam, hogy teljes karrierem során a vb-címekért harcolhattam, és igaz, hogy több esélyem volt még több vb-címet szerezni, de ilyen vagy olyan okból csak kétszeres győztes vagyok.

Mára akár Juan Manuel Fangiót is utolérhetted volna…

Igen, viszont akár meg is ragadhattam volna a gokartozásnál. Szóval ez így tökéletes.

Amikor elkezdted a Forma-1-et, az egész sokkal nehezebb volt. Örülsz, hogy ennek vége? Nemrég neked volt az egyik leglátványosabb bukásod Ausztráliában hosszú évek óta. Mivel lehetne még tovább javítani a biztonságon? Azt az esetet megúsztad apró sérülésekkel…

Valószínűleg a Halo lesz a következő lépés ebben az irányban. A legutóbbi néhány olyan balesetet, ahol halálos sérülések történtek, a védtelen fej miatt következtek be, szóval ezen a területen még mindenképp dolgoznunk kell. De szerencsére ezt mindenki megértette.

Mi az, amit Fernando Alonso még el szeretne érni?

Egy újabb vb-cím a legfőbb célom, és nagyon keményen dolgozunk is ezen. Az új szabályokkal ráadásul visszakaphatjuk az esélyünket is, az autók pedig sokkal szebbek, és ami még fontosabb, sokkal gyorsabbak lesznek. 

Elég jók lesznek az autók ahhoz, hogy 2017 után is a rajtrácson maradj?

Reméljük, jó teljesítményre lesznek képesek a pályán az új gépek!

Az kell ehhez, hogy sokkal szélesebbek legyenek az új autók? Mert sokkal szélesebbek lesznek…

Igen, alig várom, hogy bepattanjak. Ismét várom a “wow”-érzést, és hogy újra átéljem ezt.

Ahogy arról szó esett, egy viszonylag rendezett ember vagy. De hol kapcsolódsz ki?

Nekem is megvan ám a szabadidőm… Amikor viszont dolgozom, a napom minden pillanata be van osztva, ez igaz. De a privát Fernando teljesen más, a versenyző teljes ellentéte. [nevet]

Tizenhat év utazás után hol érzed magad otthon?

Jelenleg úgy érzem, hogy sehol! Éltem Spanyolországban, Angliában, Svájcban és Dubajban, és teljesen jó, hogy ezek a lakásaim megvannak, ott vannak a ruháim és a többi dolgom, de ezt nem nevezhetem otthonnak. A visszavonulásomig szerintem nem fogok eljutni arra a pontra, hogy legalább fél évig egy ágyban hajtsam álomra a fejem. Jelenleg Dubajban élek, ami a világ közepe, és óriási repülőtere van, szóval ez egy jó hely. Mi mást kérhetnek, ha jelenleg egy olyan ember vagyok, aki állandóan úton van?

Mik a hobbijaid?

Sportok, úgy általában. Imádok biciklizni, de nagyon szeretek focizni, kosárlabdázni és teniszezni is – áthívok egy-két barátot, aztán már mehet is a játék!

El tudnád képzelni, hogy a visszavonulásod után újra tanulj valamit? Mondjuk matekot, történelmet, művészeteket…

Hát, az életem ezen fejezete nincs teljesen lezárva, de ez jelenleg még nem realitás. De sose lehet tudni, mit hoz a jövő!

Otthon van egy gokartiskolád, amely helyi tehetségeket képez. Ez hogy áll? Láttad már a jövő bajnokát?

Sok mindennel foglalkozunk Spanyolországban. Van egy múzeumunk és egy gokartpálya, amelynek két funkciója van: az egyik a klasszikus versenypálya, míg a másik egy országúti biztonságra nevelés a gyerekek esetében. A gokartiskolában nagyjából százan vannak a világ minden tájáról és sokféle korosztályból. A kisebbeknek megmutatjuk, hogy érezzék magukat kényelmesen a gokartokban, míg a nagyobbaknak már igazi versenyeket szervezünk. Nagyszerű lenne, ha tőlünk kerülne ki a jövő világbajnoka, de ez még nagyon messze van.