Alonso az „aha” érzésre vágyik – interjú F1-ről, életről, otthonról

Jelenleg nem érzi úgy, hogy lenne otthona, ám mindaddig ez nem is zavarja, míg kellőképpen élvezi a Forma–1-et. A 2017-es szabályváltozásoktól a régi „aha” érzés visszatérését reméli, addig pedig jól elszórakozik a néha már zavaró szabályváltoztatásokon, vitákon. Mert a Forma–1 úgyis egy nagy komédia szerinte – melyben ő maga is előszeretettel színészkedik. Enélkül ugyanis aligha lenne már itt 16. éve. Fernando Alonsóval a Formula1.com készített interjút, melyből még az is kiderül, miért a rajongása a japánok híresen gyors vonataiért!

Egyszer azt mondtad, ahhoz, hogy túlélő légy az F1-ben, színésznek kell lenned. Melyik területen lennél tehetségesebb, a dráma vagy a vígjáték terén?

Fernando Alonso: Természetesen a vígjátékban – mindig! (nevet) A Forma–1-ben minden komédia: ez egy sport, nem igazán komoly, határozottan nem drámai. Olyasmi, mint azok a helyzetkomikumon alapuló vígjátékok, melyeknél előbb jól fejbe vágnak, aztán másnap mintha teljesen megújultál volna. Szóval határozottan vígjátékban lennék színész…

Van olyan karakter, akit szeretnél eljátszani?

Alonso: Jim Careyt és az ő szerepeit. Szerintem ő sikeres lenne az F1-ben, mert képes mindenből gúnyt űzni. (nevet)

A mostani a tizenhatodik szezonod. Visszatekintve az évekre, mennyit változott Fernando Alonso? Naiv fiatalból egy kemény profi vált?

Alonso: Minden tekintetben változol, nem csak versenyzőként. Egy tizenkilenc éves ember teljesen más, mint egy harmincöt éves. Ez a kapcsolatokon is meglátszik: máshogy viszonyulsz a családhoz, a barátokhoz, a csapatodhoz, másképpen dolgozol, és természetesen a médiát is másképp látod. Minden változik. Nem azért, mert változtatni akarsz, hanem mert az élet változtat meg téged. Ez elől nem menekülhetsz. A Pán Péter-történet, ahol senki sem öregszik, csak egy mese!

Tizenhat év alatt a Forma–1-ben sok boldog pillanatot élhettél át – máskülönben aligha lennél még mindig itt…

Alonso: Talán a siker a legfontosabb élvezet ahhoz, hogy itt legyél. Azért vagy itt, hogy megméresd magad a világ másik huszonegy legjobb versenyzője ellen. A dobogón állni vagy nyerni egy futamot, akár a bajnoki címet – ezek jelentik a végső megelégedést. De ezeken túl is sok élvezet van az F1-ben. Például beutazhattam egy csomó országot, mint Indiát, Dél-Koreát, Oroszországot, Azerbajdzsánt. Ezeket talán sosem láttam volna amúgy.

Tizenhat év utazás után is van olyan hely, ahová mindenképp szeretnél még eljutni?

Alonso: Mindig vannak olyan helyek, amelyekre kíváncsi az ember. Argentína például. Egy nap szeretnék eljutni oda. Dél-Afrika is ilyen. Talán azon helyszínek, amelyeken már nincsenek F1-es versenyek. Aztán miért ne mennék el Terra de Fuegóba – a legdélebbi részre –, vagy mondjuk Alaszkába. Még fiatal vagyok – még ha már nem is annyira, de legalábbis úgy érzem –, és szeretnék eljutni ezekre a helyekre. Bármilyen lehetőségem is adódik, élnem kell vele, mert ki tudja, meddig tart.

Ha már utazás: szenvedélyes vonatozó hírében állsz. Különösen Japánban. Ez illik a személyiségedhez leginkább? Szigorú menetrend, szigorú személyiség?

Alonso: Nos, talán igen. Tetszik ez a fajta precizitás, a tökéletes időzítés. Igen, ez illik az életemhez. A japán vonatok talán a mintaképei mindannak, amit én követendőnek tartok. (nevet)

A 2017-es változások elegendőek lesznek ahhoz, hogy azt követően is az F1-ben tartsanak?

Alonso: Remélem, jó úton járnak!

De a szélesebb gumik és autók, a nagyobb tempó elég ahhoz, hogy újra rabul ejtsen?

Alonso: Igen, mivel ezzel élvezni fogod a vezetést. Várom a „hűha” érzést, amit akkor éreztem, mikor megérkeztem az F1-be!

Úgy hírlik, nagyon fegyelmezett vagy. Van, amikor mégis lazább vagy önmagaddal?

Alonso: Igen. A szabadidőmben. Amikor dolgozom, akkor általában sokat követelek, de van egy másik Fernando Alonso is a magánéletben, aki ennek épp az ellenkezője.

Tehát nincsenek papírok a faladon az elvégzendő teendőkről…

Alonso: Azokat a fal felé fordítom. (nevet)

Tizenhat év utazás után hol az otthonod? Mit jelent számodra az otthon?

Alonso: Nem állítanám, hogy bárhol otthon érzem magam. Spanyolországban, Angliában, Svájcban és Dubaiban is éltem, és igen, van pár lakásom ezeken a helyeken, ahol tudom tárolni a ruháimat, a játékszereimet, de ezek nem otthonok. Szerintem amíg nem vonulok vissza és töltök el hat hónapot egyazon ágyban, nem hiszem, hogy bármit is otthonomnak fogok hívni. Jelenleg Dubaiban élek. Ez a világ közepe, kényelmes, és a reptere az egyik legnagyobb, ahonnan bárhová elutazhatok. Mi mást kívánhatna még egy állandó utazó?

Milyen hobbijai vannak Fernando Alonsónak?

Alonso: Összességében a sport. Szeretek kerékpározni, futballozni, kosárlabdázni, teniszezni – elég csak lehívnom pár barátomat, hogy játszunk valamit.

El tudod képzelni, hogy tanulj valamit a visszavonulásod után? Matematikát, művészetet, történelmet?

Alonso: Nos, ez a fejezet még nincs teljesen lezárva. Jelenleg azonban ezek nem reális célok. De sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő!

Van egy gokartiskolád, amely fiatal tehetségeket gondoz. Hogy megy az oktatás, és látsz-e már valakit, aki a jövő bajnoka lehet?

Alonso: Elég sokféle tevékenységet folytatunk Spanyolországban. Van egy múzeumunk, egy gokartpályánk, ahol pedig kétféle dolgot csinálunk. Az egyik a biztonságos közlekedésről szóló kampány, amelyben az én régióm iskoláiból érkeznek gyerekek, valamint van egy gokartiskolám, ahol úgy száz gyerek tanul a világ minden tájáról. Különböző korosztályaink vannak, és öt héten át dolgozunk velük. A nagyon fiataloknak megmutatjuk, hogyan érezhetik kényelmesen magukat a gokartban, a kicsit idősebbeknél pedig már valódi a versengés. És természetesen nagy eredmény lenne, ha később egy együléses sorozat bajnoka az én iskolámból kerülne ki. De ez még a jövő egyik nagy álma.

Nyári szünet van. Az F1 szünetet tart – mik a terveid?

Alonso: A tervem, hogy az Egyesült Államokba megyek, ahol nagyobb a szabadságom, mert nem ismernek fel az utakon. (nevet) Egy kicsit Kaliforniában, egy kicsit Las Vegasban – csak kikapcsolódni az F1-ből. De Alaszkába ezúttal nem megyek!