Május 9./ Előttünk álló izgalmas napok

Itt vagyunk, hazai versenyem, a Spanyol Nagydíj előtt. Mindig egy különleges esemény ez számomra, mert hazai közönségem előtt versenyezni mindig különleges érzés. Tegnap különleges nap volt Maranellóban. Gilles Villeneuve halálának 30. évfordulójára emlékeztünk és a Ferrari Villeneuve fiát, Jacques-t is meghívta az eseményre, a 312 T4 kódjelű autót vezethette, melyet édesapja az 1979-es szezonban használt. Gilles mindenki számára legendás alak, Maranellóban és az egész világon, azt hiszem, hihetetlen volt Jacques számára, hogy vezethette ezt a fantasztikus autót. Csak filmekből ismerem édesapját és nyilvánvalóan a legjobban arra a harcra emlékszem, melyet Arnoux-val vívott Dijonban, amikor egy hasonló autót vezetett, mint amit tegnap a pályán láttunk. Sajnos mostanában nem lehet ilyen csatákat látni, mert sokkal nehezebb ilyet előidézni: az autókon most az aerodinamika dominál és az olyan előzéseket már nem lehet megvalósítani. Ezen felül, ők sokkal nagyobb elismerést érdemelnek nálunk, mert tudták, azokban az autókban életüket kockáztatják. Nem akarom azt mondani, hogy ma a dolgok helytelenek, de úgy gondolom, nem lehet összehasonlítani az akkori versenyeket a mostaniakkal. A probléma gyökere a junior kategóriákban keresendő és véleményem szerint itt lenne az ideje visszahozni a régi időket. Azt hiszem, Jacques boldog lehetett itt tegnap Maranellóban: először járt itt, felvehette a vörös versenyszerelést a Ferrari jelével és nevét is láthatta rajta. Barátok vagyunk és nagyszerű volt őt újra látni. Csapattársak voltunk, habár csak nagyon kevés versenyt teljesíthettünk együtt 2004-ben és jól megértettük egymást. Nagyon profi és őszinte. Tegnap sikerült sisakgyűjteményem gyarapítani, Jacques-től egy olyan bukósisakot kaptam, melyet a Saubernél eltöltött szezonjában viselt.

Nagyszerű volt látni néhány szerelőt abból az időszakból, örömmel tértek vissza, megnézni a pályán Villeneuve-öt. Ez egy újabb bizonysága számomra annak, miért ennyire különleges a Ferrari története, a csapat története, mely hihetetlen hagyományokkal rendelkezik, de mindig a jövőbe néz.

A közeljövőt a Spanyol Nagydíj jelenti. Montmelóban előrelépésre számítunk, de erre szombatig nem derül fény, ha egyáltalán sikerül megtenni. Lesznek fejlesztéseink az F2012-re, melyeket Mugellóban a múlt héten teszteltünk, ám egy részét még a pénteki szabadedzésen ki kell próbálni. Egyértelmű, nem sokat veszítettünk az első négy versenyen, ám most meg kell fordítani a dolgokat. Elmondható, nem lesz világvége, ha nem szerzünk pole pozíciót Barcelonában... Fontos dolog, hogy javuljunk, csökkentsük a lemaradást, először ezen a hétvégén, majd Monacóban újra és ezt követően Montrealban, Valenciában, Silverstone-ban... A szezon nagyon hosszú, 16 verseny van még hátra, ugyanannyi, mint amennyit egész 2003-ban futottunk. Éjt nappallá téve kell folytatni a munkát, ahogy Gilles szerelői is tették, akikkel tegnap találkoztam a pályán és ahogy a mi szerelőink is teszik ma. Velük repülök el ma délután Barcelonába. Ugyanolyan elszántan szeretnék győzni és felkészülni a harcra, mint ahogy tettem gyermekként a gokartversenyeken.