Március 27./ Örülök, hogy ilyen sok mosolygós arcot látok!
Kellemes volt visszatérni Maranellóba a vasárnapi győzelem után.A repülőn újra végiggondoltam a versenyt, és alig tudtam elhinni. Majd amikor megérkeztem, jó volt minden ember arcán mosolyt látni, és nagy örömmel tapasztaltam milyen erős a vágy mindenkiben, hogy a lehető legrövidebb időn belül továbbfejlesszük az autót.
A verseny során csak az utolsó boxkiállás után kezdtem el gondolkodni azon, hogy megszerezhetem a futamgyőzelmet. A köztes abroncsokon megpróbáltam annyi előnyt szerezni, amennyi csak lehetséges, mert tudtam, hogy ha lehetőség adódik a slick gumik használatára, akkor minden megváltozhat. Ez után a kiállást követően láttam, hogy Pérez nagyon gyors, és nagy nyomást helyezett rám, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy csak egy száraz ív van, ami nem volt szélesebb két méternél, így nem lett volna könnyű dolga az előzésnél, még ha a szélárnyékomba kerül akkor sem, és reméltem, hogy ki tudom védekezni a verseny végéig.
Kicsit elkeserítő, hogy egyik barátom sem fogadott a sepangi győzelmemre, és arra sem, hogy két verseny után vezetni fogom a bajnokságot. Azt hiszem szép összeget nyertek volna! De az igazi barátaim nagyon boldogok voltak a győzelem után, ettől függetlenül senkinek - beleértve a csapatot is - nincsenek semmiféle illúziói.
A bajnokság nem úgy indult, ahogy azt szerettük volna, és még rengeteg a teendőnk. De soha fel nem adni egy olyan elv a Ferrarinál, melyet mindig is csodáltam, még abban az időben is, amikor ellenük versenyeztem, és most is, hogy már a csapat része vagyok. Semmi kétség, a következő két versenyen is védekeznünk kell. Ez az egyetlen dolog amit tehetünk mindaddig, amíg nem vagyunk elég versenyképesek. Ha a körülmények normálisak, akkor meg kell próbálnunk minél kevesebb pontot veszíteni a legjobbakkal szemben. Reméljük, meg tudjuk csinálni ugyanazt, amit Ausztráliában és Malajziában…
Pár napot Olaszországban töltök, mert át kell esnem néhány orvosi rutinvizsgálaton. Ezeket évenként két-három alkalommal megejtjük, hogy lássuk milyen formában vagyok, és, hogy minden szempontból ellenőrizzék a szervezetemet. Aztán hazautazom Spanyolországba a családomhoz, és néhány napot együtt töltök velük. Ilyen megterhelő verseny után, mint amilyen a sepangi is volt, szükség van egy kis pihenésre, még mielőtt megkezdjük a felkészülést a kínai és a bahreini futamra, amik megint csak hosszú utazással és időeltolódással járnak.
Három hete vagyok a twitteren, és azt kell mondjam, ez egy nagyon élvezetes dolog. Ez egy olyasvalami, amit már egy ideje meg akartam tenni, és saját magam hoztam létre, és működtetni is én működtetem. Az elmúlt hónapokban láttam, hogy sokat beszélnek rólam az interneten és a közösségi oldalakon, úgy gondoltam, jobb, ha magam is írogatok, nemde? Ez azt jelenti, hogy saját szemszögemből tudom megmutatni magam, onnantól kezdve, hogy felkelek, egészen a versenyekre való utazásig megpróbálom visszaadni a valódi érzéseimet. Nyilván nem a technikai dolgokról írok, hiszen a Formula-1-ben vannak bizonyos dolgok, amiket diszkréten kell kezelni, egyszerűen csak leírom, mi történik a nagyvilágban velem, és az olyan srácokkal, akik hasonló munkát végeznek, mint én. Nagyszerű dolog, főleg a követőimtől kapott üzeneteket olvasni, amikben olykor tanácsokat is kapok. Válaszolni nem tudok, mert akkor az egész napom rámenne, de mindet elolvasom, és megpróbálom javítani, és minél színvonalasabbá tenni a bejegyzéseimet. Azt kell mondjam nagyon meglepett, hogy szinte azonnal rengeteg követőm lett. Amikor az első videómat tettem fel, éppen Ausztrália felé tartottunk, és Dohában várakoztunk a repülőtéren. Fogadtam a menedzseremmel, és az edzőmmel Edoardóval, hogy hány követőm lesz mire megérkezünk. Én azt mondtam, hogy 1000, Luis azt mondta 800, Edoardo pedig 600-ra tippelt. Nos négy óra múlva, amikor megérkeztünk Melbourne-be, ez a szám 39.000 volt! És akkor ott van még az a hatalmas lelkesedés: olyan sok üzenetet kapok, és mind pozitív, ami valóban nagy lökést jelent számomra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
