November 9./ Dobogó, hogy teljes legyen a gyűjtemény

Épp Abu Dzabiba tartok, ma este fogok megérkezni, ennek a hosszú szezonnak az utolsó előtti futamának a helyszínére. Mi már most a bajnokság végéhez értünk: bár még lehet játszani az egyéni bajnokság második helyéért, de hogy őszinte legyek, sokkal boldogabb lennék, ha egy újabb győzelmet adhatnánk a júliusban megszerzett silverstone-i győzelmünkhöz. Beszélgetve a srácokkal a csapatban, látom, hogy nagyon szeretnék megadni a számomra az esélyt, hogy a második helyen végezzek a bajnokságban. Tudom, hogy azt érzik, hogy ez valamiféle elismerése lenne az erőfeszítéseiknek, amit az egész szezon során nyújtottak. De tudjátok, hogy mi versenyzők milyenek vagyunk: mindig elsők akarunk lenni, és a többi helyezés már kevésbé fontos.

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy győzni nagyon nehéz lesz. A szezon ezen záró részében a relatív pozíciók elég egyértelműek, de láthattuk azt is, hogy vannak olyan feltételek, amelyek között mi is harcba szállhatunk a győzelemért. Ez történt például Suzukában is. Tudjuk, hogy ha mindent jól csinálunk, harcban lehetünk az első három helyezésért, de a normális kvalifikációs pozíciónk a harmadik sorban van. Aztán a versenyen a dolgok másképp alakulhatnak, de ez a reális helyzet. Szóval a célunk a dobogó. Mindentől eltekintve, ez az eredmény lehetővé tenné a számomra, hogy teljessé tegyem a trófeás szekrényemet, mert Abu Dzabi az egyetlen olyan verseny a naptárban, ahol még nem sikerült trófeát szereznem.

Biztos vagyok benne, hogy a leggyakoribb kérdések a holnapi sajtótájékoztatón a Yas Marina-i versenypályára való visszatérésemmel kapcsolatban lesznek a tavalyi évi versenyt követően. Nem lenne tisztességes, ha azt mondanám, hogy nem lesznek egy kicsit kényelmetlen gondolataim erről holnap reggel, amikor először érkezek a boxutcába. De később ez az érzés el fog tűnni, a jelen veszi át a teret, amelyben a cél az, hogy jól dolgozzunk ezen a hétvégén és a jövőben is: a lehető legtöbbet tanulni, a jövő évet szem előtt tartva. Helyes, hogy ennek így kell lennie, mivel a sportban – csakúgy, mint az élet többi részén -, mindig előre kell nézned. Abu Dzabi 2010-ben egy fontos állomása volt a karrieremnek, és nincs kétségem afelől, hogy ennek a rossz napnak köszönhetően a kapcsolatom még erősebb lett a Ferrarival.