Október 1./Most már komollyá válik

Most visszatértem egy pár napra Svájcba. Itt volt az ideje, hogy kikapcsoljak, pihenjek egy kicsit, és feltöltsem az energia tartályokat a végső nagy rohanás előtt, ami egy nagyon intenzív időszakot jelent.

A szingapúri hétvége nagyon stresszes volt fizikai szempontból, különösen a magas páratartalom és a kiszáradás miatt. Szóval most továbbra is sokat iszom, és egy nagyon alacsony szinten edzek, hogy visszanyerjem a teljes erőnlétemet.

Folyamatosan tartom a kapcsolatot a csapattal, és tudom, hogy Maranello-ban mindenki nagyon örült a  múlt vasárnapi győzelemnek.Ez így van rendjén, és én is boldog vagyok, még akkor is, ha tudom, a legnehezebb rész még előttünk áll. Ez a két egymást követő győzelem csökkentette a hátrányomat, de még mindig nem mi állunk az élen. Most itt az ideje annak, hogy komolyan vegyük, és mindenki a maximumot nyújtsa, anélkül, hogy egyetlen egy lépést is megtennénk hátra. Még öt versenyző harcol a bajnoki címért. Idén oly sokszor láthattuk a szezonban, hogy a helyzet nagyon gyorsan képes megváltozni, így még bármi megtörténhet.Annyi biztos, hogy aki egyszer is hibázik az öt versenyző közül, annak még nehezebb lesz.Az én meggyőződésem az, hogy még mindig az a legfontosabb, hogy ott álljunk a dobogón a hátralévő versenyeken, és Abu Dhabi-ban legyen még matematikai esély a végső győzelemre.

A Monzában és a Szingapúrban szerzett győzelem bizalmat vetett belénk, különösen ha ezek egy olyan nehéz szezonban jöttek, mint amikor a bajnoki esélyeink gyakran egy szálon lógtak. Az, hogy két egymástól nagyon különböző típusú versenypályán tudtunk nyerni, megerősít minket abban, hogy az autónk nagyon sokoldalú, és a következő versenyeket mindenfajta félelem nélkül várhatjuk.

Megkérdezték tőlem, hogy melyik győzelem volt a jobb, a monzai vagy a szingapúri.Nos, minden győzelem nagyon jó, akárhol is éri el azt az ember, de azt kell mondanom, hogy Olaszországban győzni a Ferrari versenyzőjeként, egy igazán különleges és egyedülálló érzés volt.