Szeptember 22./Esős fogadtatás

Épp most érkeztem meg Szingapúrba. Ezzel egy nagyon fontos hétvégénk kezdődik meg a szezonban. Egy igen erőteljes vihar fogadott,habár a levegő nem lett tőle hűvösebb, a páratartalom növekedett.A két, itt megrendezett versenyen nem mentünk esőben, de az előrejelzések nem valami bíztatóak a hétvégét illetően. Ez egy újabb ismeretlen faktor lesz az eddig sem kiszámítható pályán. Nagyon élvezem a hangulatot ezen a versenyen, és nagyon jó ötletnek tartom azt, hogy este versenyzünk.
A szokatlan idő soha nem okozott semmilyen problémát. Úgy döntöttem, hogy a lehető legkésőbb érkezem meg a helyszínre, mert továbbra is európai idő szerint élünk, csak kora reggel fekszünk le, és például csak délután fogyasztjuk el a reggelinket. Az elmúlt két évben ez a módszer tökéletesen működött, néhány titkos kis trükkel, így nincs ok arra, hogy valamit is változtassak az ehhez a hétvégéhez kapcsolódó megközelítésemen.

Az első két versenyen gyűjtött tapasztalatok alapján azt mondhatom, hogy a pálya egészen jól fekszik a vezetési stílusomnak, és az, hogy mindkét versenyen a dobogón állhattam, elég magabiztosan érkezem meg ide. Jól tudom, hogy egy következő top-3-as helyezés nagyon fontos az időmérő edzésen, és meg vagyok róla győződve, ha mindent tökéletesen csinálunk, akkor képesek leszünk ezt megvalósítani.

Az elmúlt versenyhétvégén, Monzában bizonyítottunk és minden egyben van ahhoz, hogy ezt az eredményt itt, Szingapúrban is megismételhessük.A pálya hasonlít Monacóhoz, technikai jellemzői szempontjából, nagy a hullámzás és sok aerodinamikai leszorítóerőt igényel. Ha megnézzük, hogy az F10 milyen teljesítményt nyújtott Monacóban, – leszámítva a saját személyes problémámat – egy újabb okot kaphatunk a bizakodásra.Ennek ellenére, senki sem hagyhatja figyelmen kívül csapatfőnökünk, Stefano Domenicali megjegyzését, szerinte két lábbal kell a földön járnunk, nyugodtnak és koncentráltnak kell maradnunk, mert ellenfeleink nagyon erősek és ugyanilyen elszántak.