Augusztus 3./Folytonosság a győzelem sarokköve

Néhány napig Maranellóban leszek, hogy annyira felkészült legyek a szezon utolsó részére, amennyire csak lehetséges, különösen a Belga Nagydíjra, a nyári szünet utáni első fordulóra.

A szezon utolsó harmadába léptünk, így most ideje összegezni az eddigieket. Úgy vélem, elégedettek lehetünk azzal, amit idáig elértünk. Ami a legfontosabb, hogy még mindig harcban vagyunk a bajnokságért. Igaz, hogy néhány verseny jobban sikerült, mint mások, hiszen volt néhány szerencsés fejezet, és voltak idők, amikor úgy tűnt, a balszerencse a nyomunkban van, de azt hiszem, ezek a dolgok általában kiegyenlítődnek. Az utóbbi két futam során számottevően csökkentettük a bajnokságban vezetőhöz képest a különbséget. Öten vagyunk húsz ponton belül, így pedig olyan, mintha az elejétől kezdenénk: mostantól kezdve a bajnokság végéig hét döntőre számíthatunk. Nagy tisztelettel kell lennünk mindenki iránt. A McLaren nagyon erős volt, különösen Hamilton és a Red Bull megmutatta, hogy mindig versenyképes az autójuk. Most nyugodtnak kell maradnunk, anélkül, hogy engednénk a feszültségnek, ami minden egyes futammal nőni fog a pályán és azon kívül is. Okosnak kell lennünk a helyzet kezelése érdekében, mindig nyugodtnak kell maradnunk.

Mindig a győzelmet tűzzük ki célként, erre azonban Budapesten nem volt esélyünk, ami miatt egyáltalán nem voltam boldog. Tudjuk azonban, hogy némely pálya jobban passzol az autónkhoz, míg más pályák a riválisainknak megfelelőbbek: azokon, ahol az autónk erős, meg kell próbálnunk győzni, a többin pedig másodiknak lenni, ahogy az Budapesten is volt. Ennek a bajnoki címnek az állandósság az alapja. Meglepő volt látni, hogy a köztünk és a Red Bull közti relatív teljesítmény miként változott meg egy hét alatt! Úgy vélem, hogy a teljesítményünk valójában igen hasonló, különösen a McLarenhez, a Mercedeshez és a Renault-hoz viszonyítva, és talán Németországban a Red Bull autója nem volt olyan versenyképes, miközben Magyarországon ez maximálisan volt, tökéletesen passzolt a pálya karakterisztikájához.

A szünet épp jókor jön. A július nagyon sűrű volt a négy hét alatti három futammal: a versenyzőknek, a szerelőknek, az egész csapatnak, mindnyájunknak szükségünk van pihenésre egy ilyen hajtás után. Célunk a pontbeli különbség csökkentése volt, amit teljesítettünk is. Most ideje megbizonyosodni arról, hogy a megfelelő lelkierővel rendelkezünk ahhoz, hogy felvegyük a harcot az utolsó hét versenyen.

A következő néhány hétben nem fogok semmi különöset csinálni. Miután elutazok Maranellóból, a családommal leszek – részben Svájcban, részben Spanyolországban: semmi utazás, semmi repülőtér, csak lazítás! A karrierem során háromszor álltam harcban a bajnoki címért, 2005 és 2007 között. Kétszer a mezei nyúl szerepében voltam, ezért értékelem a most kialakult új helyzetet, még ha ennek nincs is nagy jelentősége. Amikor vezetsz, akkor nagyon stresszes, ha pontokat veszítesz, amikor azonban próbálod utolérni az élen állót, tisztában vagy azzal, hogy semmiféle hibát nem engedhetsz meg magadnak, még akkor sem, ha nagyszerű érzés egy csapaton belül, ha tudod, hogy te lendülhetsz ellentámadásba. Ahogy korábban mondtam, mostantól Abu Dhabiig a legfontosabb dolog, hogy mindig a dobogón próbáljunk meg végezni: nem lesz létfontosságú minden futamot megnyerni, az lesz a bajnok, akinek hat vagy hét dobogós helyezése lesz.

Néhány héten belül Spában leszünk, mely határozottan a legélvezetesebb pálya vezetés szempontjából. Nagyon hosszú, ahol minden típusú kanyar megtalálható, vannak emelkedői és lejtői, amik fantasztikus érzést adnak. Vannak olyan szép pályák, mint Spa, például nagyon szeretem Malajziát, Monacónak pedig különleges hangulata van, mindenesetre az ardenneki pálya egyedülálló.