Asztúria

Az Asztúriai Hercegség (spanyolul Principado de Asturias, asztúriai nyelven Principáu d'Asturies) Spanyolország északi részének egyik nagymúltú és sokat igérő tartománya. Galícia, Kantábria és a nagy déli szomszéd, Kasztília és León között terül el az Atlanti-óceán partján, a Vizcayai-öbölben. Ezt az öblöt szokás Kantábriai-tengernek is nevezni. Asztúria neve misztikus hegységeket, gyönyörű zöld vidéket, halászfalvakat, római romokat idéz. Azok a turisták is ezeket vallják a hercegségről, akik manapság egyre nagyobb számban keresik fel vidékeit.

(spany.Asturias) Spanyolország egykori tartománya; határai É-on a Biscayai öböl, K-en Santander, D-en Leon és Ny-on Gallóia területe 10,595 km2, (1887) 595,420 lak. Asztúria egykor mint fejedelemség két főrészből állott melyek fővárosaik után A. d"Oviedo és A. de Santillana névvel birtak.Mióta az utóbbi várost (1833) a santanderi kerülethez csatolták, a kerületnk hivatalos neve Oviedo. Asztúria hegyes vidék az asturiai hegység (Sierra de Asturias), a cantabriai hegységnek egy ága vonul rajta végig. Magas csúcsok (köztük a Torre de Ceredo 2678 m.) különösen a keleti vidékeken emelkednek ki, melyek között mély, regényes, jól mivelt völgyek vonulnak, melyeket számos hegyi folyó (Navia, Nalon, Sella, Deva stb.) öntözi s ezek a rendkivül szaggatott partokon ömlenek az Atlanti-óceánba.

A part jobbára a tenger felett 100 m-ig emelkedő fensikság, mely meredek és szakadozott sziklákban végződik. Az éghajlat mérsékelt, habár a leghidegebb az egész félszigeten. Termékei: gabona (nem elegendő, bár a hegylejtők és völgyek gondosan vannak művelve), hüvelyes vetemények (különösen bab), répa, gyümölcs (alma, melyből almabor készül), burgonya, gesztenye, dió és mogyoró; a mélyebben fekvő meleg völgyekben szőllő és citrom is terem. A legelők kitünőek s a jó takarmány elősegíti az állattenyésztést, melyet a hegyes vidékeken svájci módon üznek. Asztúriában számos és jó, kitartó lovat is tenyésztenek. A halászat nagyon jövedelmező. A hegyekben kitünő márvány, vas, réz, kőszén bőven van, melyeket nagyobbára angol társaságok aknáznak ki. A. kereskedése nem jelentéktelen, azonban, minthogy az ipar még parlagon hever, csak nyers terményeket szállít a külföldre.

A tengeri kereskedés nagyobb a szárazföldinél; a parton számos kikötőhely van, azonban nagy, biztos kikötői nincsenek. Az asturiai nép erős, bátor, merész, igazságszerető, munkás és nyugodt kedélyű. Eredetét a gótoktól származtatja s valóban ezeknek az ős lakókkal való egyesüléséből eredt. Az Asztúriak, miként a leoniak, baszkok stb. "régi keresztényeknek" (Christianos viejos) nevezik magukat s minden arab vegyüléktől ment tájszólással élnek, mely a mai kasztiliai nyelv anyjának tekinthető. Mivel azonban valamennyien hegyeik közt nem élhetnek meg, a gótok büszke sarjai kenyerüket a külföldön mint kocsisok és szolgák keresik s mint ilyenek nagyon megbízhatók.

Asztúria lakossága nagyrészt szétszórt tanyákon s házcsoportokban lakik; iskolák, faluk s templomok gyakran egy napi járásra vannak egymástól s még a kolostorok sem tarthatták fenn magukat a lakosok szegénysége és a talaj terméketlensége miatt. A karthagói és római hóditók ellenében is megtartotta függetlenségét. Midőn a Pireneusi félszigetet a mórok ellepték, Pelajo az Ansenai barlang köré gyüjté a félsziget keresztényeit, akiknek élén a mórok minden támadását visszaverte. Pelajo 3. utóda, Froila 761-ben Oviedot alapította. Oviedo királyság magában foglalta Asztúrián kivül Navarrát, Galiciát és a Dueroig terjedő földet. 913-ban II. Ordono a székhelyt Leon-ba tette át és országa a Leon királyság nevét vette föl. 1388 óta a spanyol trónörökös Asztúr hercegi címét viseli.

Oviedo

                                   Városháza                     San Salvador Katedrális

Oviedoi színház

Oviedoi sportcsarnok 

1. spanyol tartomány a tenger, Santander, Leon és Lugo közt, 10,894 km2 területű, 593,711 lakosú. Oviedo megfelel az Oviedo-i Asturiának (l. Asturia).

2. Oviedo az ugyanily nevü spanyol tartománynak, egykoron egész Asturiának, püspökségnek és egyetemnek székhelye, 25 km.-nyire az Atlanti-oceántól, vasút mellett, (1887) 42,716 lak, bőr-, kalapgyártással, királyi fegyvergyárral. A Nalon és Norra közt magaslatokon épült és É. felől a Sierra de Naranco által védett város bár régi, de tiszta és rendes. A 71. megkezdett és 830. megnagyobbított templom körül keletkezett. Ezen későbben (1528) újra épített templomnak legrégibb része a Camara santa; gót tornya 80 m. magas és egyike a legszebbeknek Spanyolországban; a templomban számos értékes ereklyét őriznek, aminő a Pelago fakeresztje, a győzelem keresztje; a Szűz Károly kápolnájában vannak az asturiai hercegek, királyok és királynék síremlékei. Egyéb jelentékenyebb épületek: a Casas consistoriales (városház) 1662-ből; a San-Tirso-templom; a Corte romjai, amely Szűz Alfonz palotája volt; a del Parque-hercegek palotája, amely most fegyvergyár; a Capo-Sangado-palota stb.

Jovellanos fekete márványból készített szobra szintén dísze a városnak. Az egyetem, szép modern épület, a városon kivül áll. Szép séta helyek és egy botanikus kert az üdülés szolgálatában állanak. Közelében van a Santa Maria de Naranco templom, egyike Európa legrégibb (VII. sz.) ilynemü épületeinek; a kis Priorio falu, vagyis Caldas de O. ásványvízforrásokkal; végül 11 km.-nyire a Trubia és Nalon összefolyásánál El Fabrico de Trubia nagy királyi vas- és acélművekkel, ágyuöntővel és fegyvergyárral. O. (Oventum) 760. alapíttatott. A IX. sz. elején Szűz Alfonz Praviából ide tette át székhelyét.