Szülinapos világbajnok-Alonso, az F1-es torreádor

Fernando Alonso nem tartozik a legidősebb pilóták közé a Forma-1-es mezőnyben, kétszeres világbajnokként mégis ő a legeredményesebb. A spanyol klasszis pályafutásába belefér még jó néhány szezon, így tovább gyarapíthatja címei számát. A ma 28 éves spanyolnak ez is a szándéka.

A jelenlegi mezőnyben is van ám három világbajnok! Közülük a legfiatalabb, Lewis Hamilton januárban ünnepelte 24. születésnapját, a legidősebb, Kimi Räikkönen októberben lesz 30. Az aktívak közül a legeredményesebbnek Fernando Alonso számít, aki már kétszer végzett az év végi rangsor élén, és még mindig csak 28 éves.

A spanyol matadornak hazánkban is népes szurkolótábora van, és az először a negyedik Forma-1-es idényében a trónra felülő klasszis szinte a szemünk előtt lett az, aki, hiszen nem is olyan régen, 2001-ben mutatkozott be a királykategóriában.

Lorena helyett Fernando

Az észak-spanyolországi Oviedóval kapcsolatban a tájékozottabb sportrajongóknak talán elsőre az ugrik be, hogy 1981. július 29-én ott született Fernando Alonso, a jelenleg kétszeres világbajnok Forma-1-es pilóta.

Korábban már több világbajnok kapcsán is írtuk, hogy eleinte szülei akarata ellenére, sok esetben titokban próbálgatták vezetői képességeiket. Nos, Alonsónál ennek éppen az ellenkezőjéről volt szó, hiszen édesapja mindvégig azt akarta, hogy az ő motorsport iránti megszállottságát valaki továbbvigye a családban. José Luis Alonso felesége elsőként azonban egy kislányt hozott a világra, ám a korábban szintén gokartozó apukát ez sem tántorította el, Lorenát viszont nem kötötte le a négykerekű masina, nyűgnek érezte az egészet.

Fernando nővére nyolcéves volt, amikor apjának végleg be kellett látnia, lányából nem fog bajnokot faragni. Így a sajátépítésű gokartot az akkor mindössze hároméves Fernando örökölte meg, akinek rögtön megtetszett a dolog. Eleinte persze ő is csak játéknak tekintette a gokartozást, ám ahogy cseperedett, úgy lett egyre komolyabb elfoglaltság a száguldás.

Játéknak indult, megszállottság lett belőle

1988 nyarán megszerezte első győzelmét, majd első bajnoki címét is, mégpedig úgy, hogy mind a nyolc versenyt megnyerte. Ezek után nem is lehetett kérdéses, hogy a fiú tehetséges, vagyis érdemes a profi karrier felé terelgetni. A következő években is sorra nyerte a tartományi korosztályos bajnoki címeket, ráadásul úgy, hogy korosztályában általában mindig ő volt a legfiatalabb.

A folyamatos versenyzés azonban nagy áldozatokkal járt. Az anyagiakat az 1990-es évek elején már egyre nehezebben tudták előteremteni az Alonso szülők, így sürgősen szponzorra volt szükségük. A pénztárca mellett a család is megsínylette Fernando sikereit, hiszen apa és fia szinte minden hétvégén úton volt, így a família nem tudott elegendő időt együtt tölteni.

Fernando az iskolából is sokszor kimaradt, hiszen ha messzebbre kellett utazni, akkor pénteken ő már nem ment suliba. Sőt, amikor az olasz gokart-bajnokságban is rajthoz állt, szülei már csütörtökön kikérték az iskolából, apja levezetett Olaszországba Peugeot 405-ösükkel, miközben a kis pilóta a hátsó ülésen aludt. Egy-egy ilyen olasz túra után leghamarabb kedden mehetett újra iskolába, ennek ellenére általában jó jegyeket szerzett, osztálytársai mindig segítettek neki behozni a lemaradását.

Az persze fel sem merült az Alonso családban, hogy a kis Fernandót lebeszéljék a versenyzésről. Szerencséjükre kitartásuk mellé hamarosan jött egy lehetőség is, amely sínre tette a spanyol fiú karrierjét. Fernando még nem volt tizenkét éves, amikor Genis Marcó, a Genikart (gokart importőr) tulajdonosa tesztlehetőséget adott neki. A katalán bajnokság tarragonai fordulójában állhatott rajthoz, és bár a kis Fernando tudta, hogy élete nagy lehetősége előtt áll, a nagy teher alatt nem rogyott meg (már ekkor sem...) és magabiztosan megnyerte a versenyt. Marcó természetesen azonnal "szerződtette" is a tehetséget, és hogy jól tette, azt az 1993-as spanyol gokart-bajnoki cím igazolta.

Édesapja az 1995-ös szezon végéig minden versenyre elkísérte fiát - igaz, kénytelen is volt, hiszen az utaztatást addig maguknak kellett megoldaniuk. 1995 végétől azonban az IAME (Italian American Motor Engineering), az óriási gokartmotor-gyártó a szárnyai alá vette Fernandót, innentől kezdve az apának már nem feltétlenül kellett fiával utaznia, így több ideje maradt a család női részlegére.

Fernando 1995-ben állhatott először dobogóra Spanyolországon kívül, Bragában, Portugáliában lett harmadik egy világbajnoki futamon. 1996-ban már mindenki ismerte a Fernando Alonso nevet, aki nem, az akkor végleg megjegyezte, ugyanis Fernando junior gokart-világbajnok lett, de mellette a spanyol bajnokságot is megnyerte, ahol nagy csatában verte az 1994-es világbajnokot, a nála tapasztaltabb Antonio Garciát. 1997-ben olasz és spanyol bajnok lett, és visszautasított egy Formula Campusos lehetőséget, mondván, ő gokartban akar még fejlődni.

Camposékat és a Minardit is azonnal lenyűgözte

Persze a kategóriaváltás sem várathatott magára túl sokat. A korábbi Forma-1-es pilóta, Adrián Campos már egy 1996-os gokartversenyen kiszúrta a tehetséget - ez persze nem volt nehéz -, és 1998 őszén lehetőséget is adott neki egy Forma Nissanos autóban. Fernando Albacetében ült először olyan autóban, amelyben váltó is volt, de a néhány napos teszt elég volt neki ahhoz, hogy megtanulja kezelni ezeket a gépeket. A harmadik napon már megfutotta azt az időt, amivel a szezonban korábban az ottani versenyen Marc Gené megszerezte a pole pozíciót... Ezek után nem is lehetett kérdéses, hogy 1999-től már a Formula Nissan sorozatban a helye. És ha már ott volt, rögtön meg is nyerte. A több hibával tarkított kezdés után a hajrá nagyon szoros lett, mindössze egyetlen ponttal előzte meg a portugál Manuel Giaót, a bajnoki cím az utolsó futamon dőlt el kettejük között.

Bajnokként decemberben tesztelhetett a Minardi Forma-1-es csapatával, és másfél másodperccel gyorsabb volt, mint sorstársai. A Minardi szakemberei le voltak nyűgözve, Cesare Forio sportigazgató azonnal leszerződtette volna legalább 10 évre, még mielőtt más F1-es csapatok is felfigyelnek a nagy talentumra.

A királykategóriás bemutatkozás még odébb volt, Fernando a 2000-es évben a Forma-3000-ben próbálhatott meg közelebb kerülni nagy álmához, ami végül sikerült, de maradjunk annyiban, hogy nem az F3000-ben alapozta meg a jövőjét. A szezonzáró futamot ugyan megnyerte, de előtte mindössze kétszer volt pontszerző. Korábban a Minardira azonban akkora hatást gyakorolt, hogy 2001-re Forma-1-es szerződést kapott az olaszoktól.

Egy Minardiban is kitűnt

Túl nagy reményei nem lehettek, de Fernando a sereghajtó autójával is képes volt felhívni magára a figyelmet. Ugyan pont nélkül zárta a 16 futamos szezont, de éppen aktuális csapattársához képest kiugróan szerepelt, ez pedig elég volt ahhoz, hogy Flavio Briatore felfigyeljen rá és átcsábítsa a Benettonból Renault-vá alakuló csapatához.

Csakhogy 2002-re a Renault-nak már megvoltak a versenyzői, Jenson Button és Jarno Trulli ütős párosnak is ígérkezett, így az ifjú titán egyelőre csak tesztpilóta lett a franciáknál. Ez akkoriban még egyáltalán nem félreállításnak számított, mint most, hiszen az idei évet megelőzően a tesztpilóták meglehetősen sokat dolgozhattak év közben is. Alonso gyűjtögette a kilométereket a Renault-val, a versenyhétvégéken pedig láthatta és megtanulhatta, hogyan is dolgozik a csapat, így egy év alatt teljes mértékben felkészült arra, hogy versenyzőként is a Renault hasznára legyen.

Briatore nem is váratta tovább legújabb szerzeményét, Fernando 2003-ban Trulli oldalán második évét is megkezdhette a királykategóriában. A "bemutatkozása" nagyot szólt. A szezonnyitón csak hatodik lett, de a második versenyhétvégén megszerezte a pole pozíciót! A futamgyőzelem ugyan nem jött össze neki, de második renault-s versenyén így is dobogóra állhatott, a mclarenes Kimi Räikkönen mögött másodikként intették le. Később kiderült, ez még csak a kezdet volt. A Renault abban az évben egyetlen győzelmet szerzett, és azt nem a rutinos Jarno, hanem a fiatal Fernando szállította - magyar rajongói legnagyobb örömére éppen a Hungaroringen. Ezzel rögtön egy rekord is a neve mellé került, mivel 22 évesen és 16 naposan ő lett minden idők legfiatalabb futamgyőztese (azóta már Sebastian Vettel leváltotta őt). A világbajnoki címért zajló küzdelembe azonban még nem tudott beleszólni - Michael Schumacher és Räikkönen késhegyre menő csatáját a német nyerte -, de év végi hatodik helyével nem kellett szégyenkeznie. Csapattársa ezúttal sem bírt vele, Trulli 22 ponttal kevesebbet szorgoskodott össze, mint Alonso.

2004-ben pontokat és dobogós helyezéseket tekintve is túlszárnyalta első renault-s idényét, sőt, szezon végén már negyedikként rangsorolták, de a győzelem rovatba nem került újabb bejegyzés az adatlapján. Ilyen tekintetben Trulli visszavágott neki, mivel ebben az évben ő szerzett győzelmet a franciáknak, igaz, az olasz pilóta végső pontszáma ismét elmaradt spanyol márkatársa termésétől. Trulli a szezont már nem a Renault-val fejezte be (átszerződött a Toyotához), Alonso csapattársa az utolsó három versenyre a világbajnok Jacques Villeneuve lett, de a kanadai már túl volt fénykorán, így az ő legyőzése sem jelentett akadályt - egyébként Lewis Hamilton kivételével Alonso az összes márkatársát bedarálta.

Michael Schumacher egyeduralmát ekkor már a fél világ unta, és a nem Ferrari-drukkerek azért rimánkodtak, hogy szakadjon meg végre a német kiváló szériája. Alonso talán maga sem hitte volna, hogy éppen ő lesz a csodatévő, de végül neki sikerült a bravúr. Igaz, 2005-ben Schumacher és a Ferrari egyáltalán nem volt világverő formában, helyette ott volt viszont Kimi Räikkönen, aki már annyiszor alulmaradt a német-olasz kombinációval szemben. Mikor Schumiékat végre legyőzhette McLarenjével, addigra pechjére ott termett egy spanyol a Renault-jával, így a finn ismét lemondhatott a vb-címről. Alonso hét futamot megnyert a 19-ből, és emellett még nyolcszor felállhatott a dobogóra is, tehát kifejezetten egyenletesen teljesített. Mikor első spanyolként megnyerte első világbajnoki trófeáját, akkor még alig múlt 24 éves, és így Emerson Fittipaldit letaszítva az első helyről minden idők legfiatalabb F1-es bajnoka lett. Ez a rekordja sem élt túl sokáig, Lewis Hamilton 2008-ban beelőzte őt.

A bajnoki cím megvédése csak keveseknek sikerült a Forma-1-ben, de Alonso 2006-ban hamar tudatosította mindenkiben, hogy ő bizony duplázni akar. Az első kilenc futamból hatot megnyert, a maradék hármon második lett, így a szezon feléig a megszerezhető 90 pontból mindössze hatot hullajtott el. Ekkor Schumacher három egymást követő győzelemmel felzárkózott, de a hajrában ismét a renault-snak jött ki jobban a lépés. A szezonzáró Brazil Nagydíjra Alonso 10 pontos előnnyel érkezett, de Schumi a matematikai eséllyel már nem tudott élni, főleg, hogy Fernando második lett, és ezzel a dobogón ünnepelhette második világbajnoki elsőségét. A vb-cím búcsúajándék is volt egyben, hiszen Alonso már a szezon előtt bejelentette, hogy 2007-től a McLaren-Mercedeshez igazol.

A spanyol jól érezte, mikor kell otthagynia a Renault-t, hiszen a francia alakulat 2007-ben visszaesett a középmezőnybe (a Michelin kilépése után nehezen tudtak átállni a Bridgestone abroncsaira), de a mclarenes kaland nem egészen úgy sikerült, ahogyan azt eltervezte. A wokingiak ugyan versenyképes autót adtak alá, de a csapat felfogásával és újonc társával, Lewis Hamiltonnal egyszerűen nem tudott megbarátkozni. Alonsót a Minardinál és a Renault-nál is kiemelt figyelem övezte, a McLarennél azonban mindenki inkább a szupertehetségnek kikiáltott (ezt azóta igazoló) Hamiltonra figyelt. Fernando úgy érezte, kétszeres világbajnokként több tisztelete érdemelt volna, és hamar háborús övezetté vált a McLaren. Sokáig csak szócsata zajlott, ám a Magyar Nagydíjon a spanyol a tettek mezejére lépett, bizonyára mindenki emlékszik még rá, amikor az időmérőn Alonso feltartotta csapattársát. A hungaroringi futamot követő nyári szünetben a két pilóta állítólag leült beszélni egymással, és úgy tértek vissza, hogy teljes mértékben a bajnokságra koncentrálnak. Ott ugyanis Fernando és Lewis is remekül állt, végig ők ketten vezettek összetettben. A Magyar Nagydíjjal bezárólag mindkettőjüknek 3-3 győzelmük volt, a ferrarisok pedig már kezdhettek lemondani a bajnoki tervekről. Csakhogy amíg ők ketten egymástól lopkodták a pontokat, addig a Ferrari a hajrában Räikkönent támogatta, és a finn roppant izgalmas körülmények között végre elérte célját és világbajnok lett a Forma-1-ben. Alonso és Hamilton is mindössze egyetlen ponttal kapott ki. Ha a McLaren csapatfőnöke a Ferrariéhoz hasonló taktikát választ, és kedvencét hátvédnek rendeli Alonso mögé, akkor most talán háromszoros világbajnokként emlegetnénk a spanyolt. Persze az ilyen jellegű eszmefuttatásoknak nincs értelmük. Ami a csapattársakkal szemben vívott párbajt illeti, Alonso a pontokat tekintve továbbra is veretlen maradt, hiszen Hamiltonhoz hasonlóan ő is 109-et gyűjtött.

A számára válságos évet követően hosszas várakozás után bejelentette, hogy visszatér a Renault-hoz, ahol menedzsere, Briatore tárt karokkal várta. A csapnivaló 2007-es esztendő után a Renault gyengén kezdte 2008-at is, de a kitartó fejlesztéseknek hála a szezont mégis remekül zárták, Alonso két futamgyőzelmet is behúzott a hajrában. A spanyol a szezon előtt sokan féltették attól, hogy a francia alakulatnál is meg fog gyűlni a baja egy újonccal, nevezetesen Nelsinho Piquet-vel, de a történelem nem ismételte meg önmagát: Briatore beavatkozására nem is volt szükség, hiszen mint kiderült, Piquet nem üti meg a szintet, kevés a Forma-1-hez. Ennek ellenére a vezetőség kitartott a páros mellett 2009-re is, az már más kérdés, hogy feltehetően nem ugyanebben az összeállításban fejezik be az évet. Egyébként az idei szezon sem a Renault-ról, és ezáltal nem Fernandóról szól, legalább is ami a pályán zajló eseményeket illeti. A sajtóban ugyanis rendre összeházasítják a Ferrarival, és nem kizárt, hogy év végén ismét csapatot vált, és az olaszokhoz igazol.

Azt mindenestre Alonso sem tagadja, szívesen vezetne a Ferrarinál. Kétszeres világbajnokként már így is bekerült a halhatatlanok közé, hát még ha a maranellóiakkal is versenyezhetne, sőt, velük is világbajnok lenne - neki ugyanis ez a feltett szándéka. 28 évesen még van ideje bőven.

forrás: f1hirek.hu /2009.