Hírek>> : Alonso saját Le Mans-i sikerét tartja minden idők legnagyobbjának |
Alonso saját Le Mans-i sikerét tartja minden idők legnagyobbjának
2018.06.21. 17:41
Azt már tudjuk, a Forma–1-et mennyire kiszámíthatónak tartja, de mit gondol Fernando Alonso a Toyota 12 körös Le Mans-i fölényéről? Nos, erre is volt magyarázata!
Hosszú hetek óta mást sem hallunk Fernando Alonsótól az F1-es nagydíjhétvégék előtt, mint hogy mennyire unalmas és egysíkú a versenyzés a királykategóriában, ahol előre le vannak osztva a lapok, és a győzelmekre, a dobogókra csak három csapat hat versenyzője esélyes. A spanyol ehhez képest a múlt hétvégén abban a WEC-ben aratta Le Mans-i 24 órás sikerét, amelyet teljesen kivéreztetett az Audi tavaly előtti és a Porsche tavaly év végi távozása, és ahol a Toyota ezzel egyedüli gyári csapatként maradt, tulajdonképpen ellenfelek nélkül.
A japánok dominanciájáról mindent elmond, hogy győztes autójuk csekély 12 kört vert a harmadik helyezettre, a tapasztalt André Lotterer pedig mindezek után riadót fújt a sorozatnak, mondván, ideje elgondolkodnia, mert ez a fölény egyáltalán nem egészséges a hosszútávú világbajnokság szempontjából.
E furcsa ellentmondással Alonsót is próbálták szembesíteni a Francia Nagydíj csütörtöki sajtótájékoztatóján, ám felvetésük süket fülekre talált. A kiszámíthatóság szempontjából ő még mindig ellentétet lát az F1 és a WEC között. „Le Mans teljesen más volt, mert teljesen mindegy, hogy milyen csomagod van, az a verseny sokkal megterhelőbb, és még így is küzdened kell a verseny során, tökéletesnek kell lenned a vezetést, a mechanikai hibákat, a kiállásokat tekintve, és az egész csapatnak végig össze kell dolgoznia” – érvelt a kétszeres világbajnok.
„Más kategóriákban, az LMP2-ben és a GT-seknél is láthattuk, hogy a favoritoknak távolról sem volt olyan könnyű a dolguk, nem volt igazán kiszámítható a verseny. A csapatfőnökünk, Zak Brown csapata például harmadik lett, miközben az időmérőn még csak tizennegyedik volt. Ez megmutatja, mennyire kemény Le Mans, mennyire kiszámíthatatlan. A Forma–1-ben ez hiányzik. Itt ülünk, tudjuk, hogy csak a hetedik helyért harcolhatunk az időmérőn és a versenyen is. Ez az F1 legnagyobb problémája.”
Az egyik újságíró megkérdezte tőle, nem érezné-e értékesebbnek a múlt vasárnapi győzelmét, ha a Toyotának komoly ellenfelei is lettek volna Le Mans-ban. Szerinte azonban nagyon is komolyak voltak, sőt! „Tavaly csak négy autó volt, idén viszont tíz. Szerintem idén sokkal nagyobb volt az ellenállás. Nekünk volt egyedül hibrid rendszerünk, amivel negyvenkilenc százalékkal hatékonyabbak voltunk minden más autónál. És ez hatalmas kihívás volt. Én ezt a győzelmet magasabb szintre helyezem, mint az összes többi sikert Le Mans-ban” – állapította meg a magát előszeretettel fényező mclarenes.
Tekintve, hogy a Le Mans-i 24 órás története 1923 óta íródik, igen magabiztosnak tűnő kijelentés…
Le Mans nehéz, az F1-ben minden az autón múlik
Alonsót arra is kérték, hasonlítsa össze a tervezett mesterhármasa három versenyét, Monacót, az Indy 500-ast és Le Mans-t. Válaszával ismét odaszúrt az F1-nek. „Mindhárom különleges verseny, mindegyiket nehéz megnyerni. Talán Monaco volt a legkönnyebb, mert ha megvan a legjobb csomagod, és nyerni tudsz szombaton, akkor kilencvenkilenc százalék, hogy meglesz a győzelem. Erre talán nem igazán van ráhatásod, csak a legjobb autóra van szükséged. A másik versenyeken nagyobb a felhajtás, mert évente csak egy ilyen van, így a versenyzők bemutatása is nagyobb hangsúlyt kap, más a légkör. Versenyzői szempontból valamennyi különleges, és mindegyik eltérő stílusokat igényel” – felelte.
Ami a 24 órást illeti, elmondása szerint még nem sikerült teljesen kipihennie magát. „Nagyjából rendben vagyok, kilencven százalékban. Megerőltető volt fizikálisan. Valahányszor beülsz az autóba, két és fél F1-es versenytávot kell teljesítened, pihenni pedig nem két heted van közöttük, hanem négy órád. Megerőltető volt, de élveztem is, és az adrenalin ilyenkor ébren tart. Este valójában csak másfél órát aludtam, az is csak félig volt alvás, de jó tapasztalat volt. De Daytona után tudtam, hogy mi vár rám, és mindent kézben tartottam.”
„Nagyszerű érzés volt, régi álmom valósult meg azzal, hogy versenyezhettem ott. Nagyszerű volt megkapni az első lehetőséget a versenyképes Toyota-csapattal és nyerni, végig dominálni. Nagy volt a versengés a két autónk között, mi kicsit talán szerencsésebbek voltunk, talán jobb volt a beállításunk is, de nagyszerű élmény volt.”
A győzelem után – és az F1-es frusztráltságát érezve – adódik a kérdés, mennyire lesz nehéz visszatérnie a McLaren és az F1 szürke valóságába, és elfogadni, hogy itt legfeljebb a 7. hely juthat neki. „Tudjuk, hogyan működik az F1, hogy mi lehet a maximálisan elérhető célod. Eszerint dolgozunk a hétvégén, ezt vesszük célba, és próbálunk úgy fejleszteni, mint az ellenfeleink. Ilyenkor mindenki bizakodó a fejlesztései kapcsán, de a vége mindig az, hogy rájössz, semmi sem változott, mert mindenki ugyanolyan tempóban fejleszt.”
Furcsa kijelentéseit hallva nem csodálkozhatunk azon, hogy Alonsóról egyre többen tartják úgy, már kifelé kacsingat az F1-ből. Most, hogy csak az Indy 500-as siker hiányzik neki, kézenfekvő is lenne számára „ráfeküdni” az IndyCarra. „Túl sokat még nem agyaltam ezen” – árulta el e lehetőség kapcsán. „Amikor tavaly részt vettem az Indy 500-on, ez egy nagyon vonzó cél volt számomra. El akarom érni a mesterhármast, és egy teljesebb versenyzővé akarok válni azáltal, hogy nem csak F1-es autót vezetek. A Le Mans-i siker most kicsivel közelebb vitt ehhez a célhoz, de hogy mit hoz a következő év, azt majd meglátjuk.”
„A következő hónapokban kiderül, hogy a résztvevők mennyire elkötelezettek, mit terveznek, mi lesz az egyes ülések sorsa, hogyan alakulnak a versenyzőfelállások. Emellett meglátjuk, hogy mit hoz a jövő az Indy-projekttel, amely vonzónak tűnik. Most még inkább csak próbálom kiélvezni a Le Mans-i sikert, és nem igazán foglalkozni a jövő évi tervekkel” – hűtötte a kedélyeket.
|