Története során először nyert a Toyota a Le Mans-i 24 órás versenyen, ráadásul a győztes autó egyik pilótája a kétszeres F1-es világbajnok Fernando Alonso volt. A spanyol versenyző idén csatlakozott a japán istállóhoz, Sébastien Buemi és Nakadzsima Kazuki váltótársaként a spái futam után Le Mans-ban is rögtön győzni tudott.

Alonso ezzel nagy lépést tett az ún. tripla korona, vagyis az autósportok mesterhármasának elérése felé. A Monacói Nagydíj és a Le Mans-i 24 órás megnyerése után már csak az Indianapolis 500-on kell győznie. Ott tavaly már szerencsét próbált, de győzelmi esélyeit egy motorhiba tette tönkre.

Azt már a Le Mans-i 24 órás verseny előtt is lehetett tudni, hogy ha a két Toyota nagyobb gondok nélkül kibírja a versenytávot, akkor az övék lesz az összetett első két pozíciója, hiszen a Porsche és az Audi kiszállásával az LMP1-es kategóriában nem akadt komoly ellenfelük. A viadal összképe is ezt mutatta, a két Toyota valamelyikének elsősége egy pillanatig sem forgott veszélyben.

A 7-es és a 8-as számú autó azonban így is komoly versenyt vívott, sokáig nem volt egyértelmű, hogy melyikük kerül majd ki győztesen. Az első 90 kör után a 8-as Toyotát vezető Nakadzsima Kazuki 12 másodperces előnnyel vezetett márka- és honfitársa, Kobajasi Kamui előtt, míg az SMP Racing 17-es autója (akkor még a 3. helyen) már ekkor körhátrányba került a 13,6 kilométeres pályán.

Ahogy ez lenni szokott, az események éjszaka éleződtek ki igazán, a két Toyota sorrendje váltakozott.  

A 8-as rajtszámú autó kétszer is stop and go büntetést kapott lassú zóna alatti sebességtúllépés miatt, így egy ideig hatalmas hátrányban haladtak José María López mögött, de később a 7-est is megbüntették ugyanezért, és éjszaka Alonso szenzációs etapot futott, ezzel ismét játékba hozta az autóját a győzelemért. 

Alonso 2 perc 10 másodperc hátránnyal vette át az autót Sébastien Buemitől és 44 másodperc hátránnyal adta át azt Nakadzsimának.  

„Nyilvánvalóan nyomni kellett – nyilatkozta az éjszakai etapja után. – Időt vesztettünk a büntetéssel, balszerencsés helyzetbe kerültünk a Safety Carral, úgyhogy ideje volt visszavágni. Jól éreztem magam az este, formában voltam, próbáltam igyekezni és felzárkózni. Azt hiszem, másfél percet behoztam. A munka egy részét elvégeztük, de még pár másodpercet le kell dolgoznunk.”

A helycsere reggel 6:25-kor történt meg, Nakadzsima ekkor előzte meg Kobajasit és később ki sem engedték a vezetést a kezükből. Délelőtt ráadásul a 7-es autóval López megcsípte a füvet és később meg is pördült.

Nagy megtiszteltetésnek érezte

A 8-as Toyotával Nakadzsima szelte át a célvonalat, Alonso neki adta át a volánt a saját utolsó etapja után. A kétszeres világbajnok a Eurosportnak kijelentette, óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy a számos nagydíj után vezette az Indy 500-at, a Le Mans-i 24 órás versenyt és a Daytonai 24 órás versenyt is.

„Sokoldalú versenyző próbálok lenni, és remélhetőleg ezek a kalandok jobb pilótává tesznek. Amikor először gondoltam a [Le Mans-i] 24 órás versenyre, már akkor nagy tiszteletet éreztem és az első néhány évben csak alkalmazkodásra számítottam. Most viszont szenzációs csapat áll mögöttünk, két lenyűgöző autóval, és a győzelemért küzdünk” – mondta néhány órával a leintés előtt.

Nem volt sima a győzelem

Noha a tempó terén közvetlen veszély nem leselkedett a Toyotákra, a 24 óra során akadtak aggasztó pillanataik. André Lotterer a Rebellionnal hozzáért Alonsóék autójához a rajtnál, majd a spanyol pilóta defektet is kapott még a verseny elején. A 7-es Toyota bő másfél órával a vége előtt lelassult a pályán, de rádiós segítséggel meg tudták oldani a problémát, így a 8-as autó még tovább növelte az előnyét.

Ezek azonban eltörpülnek az LMP1-es mezőny privát csapatai által átélt gondok mellett. Az LMP2-es mezőny előtt mindössze a Toyota és a Rebellion két autója ért célba. Jenson Button az SMP Racing autójával alig 2 órával a leintés előtt esett ki végleg, és Pastor Maldonado sem tudott dobogóra állni a Dragonspeed színeiben.  

Noha az LMP1-ben nem alakult ki akkora küzdelem, mint a mezőny többi kategóriájában, Safety Carra és lassú zónára így is sokszor szükség volt.

Már az első 6 óra során is többször le kellett lassítani a mezőnyt, először a 4-es rajtszámú Bykolles Racing Team ENSO-Nismo miatt, mert pilótája, Dominik Kraihamer a falnak ütközött és kiesett.

Montoyánál elfogyott a tudomány

Alonsón, Buemin és Nakadzsimán kívül felemásan alakult a verseny a korábbi F1-es pilótáknak. Nem indult jól a futam Juan Pablo Montoya számára sem, aki a United Autosports LMP2-es autójával a falnak csúszott. Saját elmondása szerint „elfogyott a tudománya”, amikor hibázott, de szerencséjére csak a műszaki mentéssel vesztettek időt, folytatni tudták a küzdelmet.

Így azonban hiába voltak gyorsak, az LMP2-es kategória győzelméért nem voltak versenyben, ráadásul márkatársuk, a másik autót vezető Paul di Resta alaposan összetörte a Ligier-t. Az LMP2-ben a G-Drive csapata magabiztos előnnyel győzött a korábbi F1-es pilóta, Jean-Eric Vergne, Antonio Pizzitola és Roman Ruszinov vezetésével.

A GTE Próban nem sikerült jól a BMW visszatérése az M8 GTE-vel, a tempó és a megbízhatóság terén sem tudtak labdába rúgni az idei verseny legizgalmasabb kategóriájában. Itt kiélezett küzdelem dúlt a Porsche és a Ford között, de nem a győzelemért, azt a 92-es szerezte meg, Michael Christensen, Laurens Vanthoor és Kevin Estre vezetésével.

A 68-as Ford GT dél körül nagyot csatázott a 91-es Porschéval, a Fordnál kifogásolták, hogy többszöri irányváltás és leszorítás is történt, de a sportfelügyelők végül nem nyúltak bele a sorrendbe, így Richard Lietz, Gianmaria Bruni és Frédéric Makowiecki autója lett a 2. helyezett, Joey Hand, Dirk Müller és Sébastien Bourdais a 3. helyet érte el.  

A győztes Toyotát Nakajima vitte haza, összesen 388 kört pakoltak a technikába, a legjobb körük 3:17.658 volt, az átlagtempó 248.2 km/h, összesen 37 alkalommal voltak a pitben.

Végeredmény:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.