Hírek>> : Alonso és a versenyzés 7 legfőbb szabálya |
Alonso és a versenyzés 7 legfőbb szabálya
2018.03.30. 17:55
Fernando Alonso élete a száguldás. Évtizedes rutinnal a háta mögött most megosztotta, szerinte mi a versenyzés hét alapszabálya.
A mezőny egyik legtehetségesebb, legsikeresebb és legrutinosabb tagja Fernando Alonso, aki manapság ráadásul egyre kevésbé csak F1-es versenyző, hiszen a legkülönfélébb kategóriákban próbálgatja tudását. A spanyol emellett jó ideje már saját versenyzőiskolát és gokartpályát üzemeltet, ahol együtt dolgozik fiatal gyerektehetségekkel, akik közül reményei szerint egy nap majd a jövő F1-es sztárja is kikerülhet.
Most a Safe is Fast oldalnak adott videointerjúban megosztotta azt a 7 versenyzéssel kapcsolatos alapszabályát, melyet szerinte a fiatal versenyzőknek is követniük kell.
1. tanács: élvezd!
„A fiatal versenyzőknek és sofőröknek mindig azt tanácsolom, hogy szórakozzanak. Sok gokartos gyereket látok, akik élvezik a vezetést, de igazán a szüleik izgulnak. Látom, hogy milyen nagy rajtuk a nyomás, hogy az apa mennyire szereti a versenyt, és mekkora nyomást helyez a gyerekére. Ez oda vezethet, hogy elkezded nem élvezni a vezetést, mert azt látod, hogy apád nem elégedett, hogy számon kér dolgokat, amit nem csináltál a versenyen. Ez a legrosszabb, ami történhet. Mindenekelőtt ez egy sport, amit élvezni kell. Ha versenyképes vagy, akkor az eredmények azért fognak jönni, mert tehetséges vagy, mert az a te pillanatod volt, nem azért, mert extra öt százalékot préselsz ki a gyerekedből. Az első számú szabály tehát: élvezd, amit csinálsz!”
2. tanács: kezdd a gokarttal!
„A gokart a legjobb iskola mindenre. Minden kategóriához. Ha autókkal versenyzel, és főleg ha nehéz körülmények között, például esőben, kevés tapadásnál teszed, a képességeid itt sokkal gyorsabban fejlődnek. A gokartban jellemző szoros küzdelem nekem is segített az együléses kategóriákban, mert a gokartban sok a koccanás, az előzés, és fejlesztheted a védekező manővereket, a stratégiádat is. Ez egész pályafutásom során nagyon hasznos volt az együlésesekben.”
3. tanács: légy mestere a gyors kanyaroknak!
„A csúcstempójú kanyarok jelentik a színtiszta adrenalint. Nem igaz, hogy a lassú kanyarokat nem szeretjük, de bizonyos szempontból a legkönnyebb a legkésőbb fékezni, majd elfordulni és a gázra lépni, amilyen gyorsan lehet. A csúcstempójú kanyarokban viszont szükség van a jó képességekre. Ilyenkor bíznod kell az autódban, el kell határoznod magad, nem szabad félned, néha még az egyik szemed is be kell csuknod, és a gázba taposni. Én szoktam is mondani, hogy azért versenyzem általában sötét sisakrostéllyal, mert minél kevesebbet látsz, annál gyorsabb vagy!”
4. tanács: gyakorold az előzést!
„Ez azon múlik, hogy milyen versenyző ellen küzdesz, milyen íveken mentek bele egy kanyarba. Jó taktika, ha kivársz két-három kört, hogy felmérd, milyen íveket használ, hogy aztán elhatározd magad a saját íved mellett. Van, hogy kívülről kell támadni, de lehet, hogy később fékezhetsz, lehet, hogy több a helyed a pályán. De azt is fel kell mérned, mekkora a tapadás kívül, hogy nincsenek-e ott gumidarabkák, amik befolyásolhatják a manővered. Előfordul, hogy próbálod megtéveszteni a másikat, szélárnyékot veszel, az egyik oldalra mész, majd hirtelen irányt váltasz, és ezt az ívet választod. Ehhez némi szerencse is kell, mert ha az előtted haladó nem érti a helyzetet, talán összeértek, és mindkettőtök versenyének vége.”
5. tanács: legyél gyilkos rajtoló!
„A rajtok higgadt hozzáállást követelnek meg. Lehet, hogy épp az ellenkezőjét várod, de nagyon higgadtnak kell lenned. A rajt nagy precizitást igényel a gázpedállal, a kuplung helyzetével, a gumik hőmérsékletével, hogy mennyire melegíted fel a gumikat a rajt előtt. Ezen mozdulatoknak tökéletesen stimmelniük kell, nagyon pontosnak kell lenned mindennel. Ha kellően higgadt vagy, elérheted ezt, ha túlizgulod kicsit, ha túl nagy a nyomás, ha külső tényezők befolyásolnak a mechanizmus során, akkor nem leszel teljesen precíz, és a rajtod rosszul sikerül. Ha én pályafutásom során jó rajtoló voltam, az annak köszönhető, hogy igyekeztem a lehető leghiggadtabb maradni ezeknél a mozdulatoknál.”
6. tanács: eddz a szimulátoron!
„A gyakorláshoz és az autó fejlesztéséhez is szimulációkat, szimulátort használunk, de még a motornál is. Ami a versenyzőt illeti, a rajtgyakorlatokhoz, a mozdulatok begyakorlásához, az automatizmusok kialakulásához is kell az edzés. Minél többet használod, annál jobban megy.”
7. tanács: tanulj meg együtt dolgozni a mérnökökkel!
„Ma a mérnökök korában élünk, amelyben mindent a szimulációk és a számítógépek határoznak meg. Ez jó, javítja a teljesítményt, a maximumot hozza ki a gépekből. De végső soron a volán mögött ülő emberben kell megbíznod. Emlékszem, pár éve a mérnököm az egyik versenyen folyton azt mondta nekem, hogy nem esik, és hogy maradjunk kinn még öt körig. Én meg üvöltöttem a rádióban, hogy esik, nem tudom a pályán tartani az autót! Láttam az esőcseppeket a sisakomon. De ők csak azt hajtogatták, hogy nem-nem, a számítógép azt mondja, hogy hét perc múlva kezd el esni. Erre én azt mondtam, hogy tegyék ki a kezüket a tető alól, és meglátják, hogy esik, nekem pedig ki kell állnom most. A technológia mindenképp segítség, de mindig ott lesz egy ember a volán mögött, és a versenyző mindig is a legfontosabb szereplő marad.”
|