Kerékanya, kipufogó, energiatároló, hidraulika, olajrendszer – így fest a McLaren téli hibalistája a 6. tesztnap felénél. Hiába vannak jobb pillanatai a wokingiaknak, valahogy nem tudnak kilépni saját árnyékukból, s egy-egy lendületes kilométergyűjtő menetelést rendre valamilyen műszaki fennakadás követ.

Ismerve előző éveik alakulását, elkerülhetetlen, hogy bármit is tesznek, azt ne a Honda-korszakukhoz viszonyítsák. És mivel nem áll olyan jól a szénájuk, egyre többször kapják meg: miközben az eltaszított Honda-gépezet egy másik csapattal tökéletesen működik, az övék hasonló módon akadozik, mint 2015 óta folyamatosan.

Többen hangoztatják, ez talán nem is véletlen. Gary Anderson korábbi F1-es technikai igazgató kedden meg is jegyezte, ismét túlfeszítették a húrt a hűtés terén, ám ezúttal nem mutogathatnak másra. Ted Kravitz, a Sky Sports riportere úgy vélte, bármennyire hangoztatták, milyen jó karosszériájuk volt a Honda-időkben, ha komolyan jó eredményekért akarnak harcolni, száz százalékon kell üzemelniük, ám ettől egyelőre távol állnak, a hibák nem tesznek jót az imázsuknak, a csapaton belül pedig a pozitív kommunikáció ellenére kézzelfogható a feszült hangulat.

A McLaren ennek ellenére minden leállás után ugyanazt teszi: vállrándítással kommentálja a problémákat, kiemelve, nincs nagy gond, nincs dráma, csak kisebb, sok időbe kerülő fennakadások. „Ezek nem túl jelentős hibák, csak feltartóztatnak a munkában. Bonyolult az autónk, ezért valahányszor gondunk van, órákig tart mindent szétszedni, megoldani, majd összerakni” – érvelt Éric Boullier az Autosportnak, elsütve az örök igazságot is: „A tesztek arra vannak, hogy teszteljünk dolgokat.”

A francia hangsúlyozta, mivel motorpartnert váltottak, nem elvárható tőlük, hogy minden azonnal tökéletesen működjön, az átálláshoz idő kell. A legjobb példa erre az égésnyomokkal "díszített" motorborításuk. Az első 5 tesztnapon bebizonyosodott, a tervezők talán egy kicsit túlfeszítették a húrt a csomagolás terén, hűtőrendszerük pedig nem elég hatékony ahhoz, hogy a motor körüli alkatrészek ne legyenek kitéve a túlmelegedés veszélyének. Az istálló várhatóan át is fogja tervezni az autó ezen részét.

James Key, a Toro Rosso technikai igazgatójának szavai ugyanakkor némiképp a mentségükre szól: „Ha a Hondáról kellett volna átállnunk, sokkal nehezebb dogunk lett volna” – utalt arra, hogy a franciák motorelrendezése kevésbé kompakt, mint a Hondáé, így a karosszériát is nehezebb hozzáigazítani.

Miért a hiperlágy gumikon villognak?

A másik kérdőjelet a McLaren valós tempója jelenti. Versenyzőik eddig a leglágyabb gumikkal villogtak, azon érték el az 1:20 alatti időiket, miközben a nagyok a közepesen és a lágyon is képesek voltak hasonló szintre. A BBC legutóbb már arról cikkezett, nemcsak műszaki gondjaik vannak, az autójuk is lassú, ami szintén elgondolkodtathatja őket.

Boullier elmagyarázta: nem azért használták a leglágyabb gumikat, hogy javulást színleljenek, vagy önmagukat reklámozzák. „Vicces, hogy az emberek azt hiszik, időmérős köröket megyünk, de nem zavar. A valóság az, hogy a hideg miatt azt a gumit kell választanunk, amelyiket könnyebb munkára bírni. Ezek a puhábbak. Nem hosszú etapokat akarunk teljesíteni, csak ellensúlyozni az időjárási nehézségeket. A rövidebb etapoknál a gyorsabban melegedő gumikra van szükség, ez a valódi indok. A gond az, hogy a közepes gumi működésre bírásához sok kör kell, és amikor rövid etapra törekszel, nem akarsz minden alkalommal tizenkét kört teljesíteni.”

A narancsszínű autó tempójával és teljesítményével Boullier-ék szerint valójában nincs gond. Idei konstrukciójuk eddig megfelelt az elvárásaiknak és az előzetes szimulációknak, és azt a teszteken a pálya szélén álló megfigyelők is (még a csapatot a múltban sokat kritizáló Gary Anderson is) megállapították, hogy amikor működik az MCL33-as, jól viselkedik, és bár a három élcsapattól még elmarad, a 4. helyért vélhetően harcba lehet szállni vele.

Ez táplálja a csapat önbizalmát a leállások idején is. Úgy tudni, Peter Prodromou aerodinamikai vezető egy ideje már dolgozik azokon az átfogó fejlesztéseken, melyeket Ausztráliában mutatnak be. A motorcseréjük miatt a tesztre még konzervatívabb aerodinamikai csomaggal érkeztek, s tudatosan lejjebb csúsztatták a listán a karosszéria fejlesztését.

A McLarentől a múltban nem egyszer láttunk ugrásszerű javulást az utolsó teszt és az első futam között, és Boullier úgy érzi, a gyártási folyamatuk is hatékonyabbá vált az előző években. „A korrelációval minden rendben, a mérnökök szerint minden a terv szerint halad. A fejlesztés is jól megy, már tudjuk, mi érkezik az első három versenyre, és ha azok hozzák, amit ígérnek, jó lesz a teljesítményünk. Hogy elég-e a Red Bull, a Renault vagy másik ellen, azt viszont még korai lenne megmondani.”

Ausztráliában minden más lesz?

A versenyigazgató a Hondával való összevetést sem kerülheti el. Volt partnerük motorja a Toro Rossóban még egyszer sem hibásodott meg, és noha biztonsági üzemmódban is használják, azzal legalább sok tesztkilométert gyűjthetnek, így segítve az autó fejlesztésének menetét.

„Tudjuk, hogy futamgyőztes motor van az autónkban, amely talán nem a mezőny legjobbja, de így is elég jó a dobogós helyezésekhez és a győzelmekhez” – érvelt a Renault mellett Boullier. „Ez nagy lökést ad a csapatszellemnek, izgatottá tesz mindenkit. Az előző három évben lenyűgözött, hogy milyen motivált maradt a McLaren, akkor is a legjobb autó megalkotására törekedtünk, és ez most lendületet ad.”

Mindezek után még mindig állítja, izgalmas és ígéretes bajnokság vár rájuk – mondjanak róluk bármit is a hibáik és körszámuk láttán. „Két szabály létezik a versenyzésben. Az egyik, hogy ne ígérj sokat, hogy aztán alulteljesíts. Épp ennek az ellenkezőjét kell csinálni. A másik pedig, hogy a pályán, az eredményekkel bizonyíts. Én magabiztosan mondom ki: találkozzunk újra Ausztráliában!”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.