A barcelonai cidrizős első teszthét során két dolgot volt nagyon jó látni: egyrészt, hogy a McLaren (már amikor a körülmények engedték) hosszú idő után végre-valahára nagyjából korábbi önmagához méltóan tudott menni, a körök mennyiségét és minőségét is tekintve, illetve hogy ugyanezt a Honda is meg tudta tenni a Toro Rossóval.

Emlékezhetünk, a McLaren és a Honda 2015 és 2017 között együtt küzdött (sajnos legtöbbször szó szerint...) az előtte álló kihívásokkal, legtöbbször minősíthetetlen teljesítményt nyújtva. Gyakorlatilag mindhárom közös tesztidőszak úgy ment el, hogy csak rendkívül frusztrált mclarenes arcokat láthattunk, a Honda pedig nem igazán tudott mit kezdeni az előtte tornyosuló problémahegyekkel.

Ennek az eredménye az lett, hogy a McLaren mind tempóban, mind a megtett körök mennyisége alapján a mezőny legvégén kullogott a tesztek során, általában tetemes lemaradásban. Most viszont úgy néz ki, hogy 2018-ban, amikor külön utakon folytatták, mindkét félnek jót tett a váltás.

Azt szinte borítékolni lehetett, hogy a McLaren rengeteget fog fejlődni a Renault erőforrásaival, ez így is lett, viszont a Toro Rossót sokan féltették a hondás házasságtól, mondván, ha a McLarennel így ment a japánoknak, semmi nem garantálja, hogy most jobbra fordul a helyzet. Nyilván egyelőre még rendkívül hideg időjárásban teszteltek Barcelonában, de meglepő az előző évhez képest, hogy mennyire megbízható (és eddigi önmagához mennyire gyors!) a Honda.

Lényeg a lényeg, immár egymástól teljesen függetlenül, de fejlődni tudott mind a McLaren, mind a Honda, most pedig azt is megmutatjuk, számszerűleg mennyit!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.