Minden korszaknak megvannak a maga hősei, akikre felnéz, legyen szó akár egyszerű szurkolókról, akár olyan srácokról, akik komolyabb autóversenyzői álmokat dédelgetnek. Az én generációmban, aki a 2000-es évek elején kezdett úgy istenigazából szurkolni valakinek, és választott magának kedvenc csapatot/versenyzőt, ez a hős a nagyobb tömeg számára Michael Schumacher volt. És voltam én, aki a kisebbséget képviseltem a baráti körömben, ugyanis nekem Mika Häkkinen volt "A" kedvenc.

Fernando Alonso nálam tizenegy évvel idősebb, és ha visszalapozunk a Forma-1-es versenyzők legnagyobb alakjait felvonultató történelemkönyvben, és elgondolkozunk, kik lehettek az ő generációjában a kedvencek, valószínűleg mindenkiben felsejlik egy név, és nem is tévedünk, ki insiprálta a kilencvenes évek elejének gyerekeit. Erről beszélt Fernando Alonso is.

"Amikor Brazíliába érkezem, mindig felsejlenek bennem a gyerekkori emlékek Ayrton Sennáról. A két vb-címe 1990-ből és egy évvel később, vagy éppen az, amikor hosszú idő után tudott nyerni hazai pályán, Interlagosban. Az első emlékeim ezek a futamgyőzelmek vele kapcsolatban. Már csak azért is különlegesek számomra ezek az emlékek, mert nekem is Interlagosból van a legtöbb dobogóm, hét, viszont nyerni még nem tudtam." - mondta a kétszeres világbajnok Sennáról a Senna TV-nek.

"Azt hiszem, az én generációm kivétel nélkül azon nőtt fel, hogy a piros-fehér McLarenben, a sárga sisakkal a fején Ayrton sorra nyeri a versenyeket. Ő inspirált minket gyerekkorunkban, miatta akartunk versenyzőnk lenni."

Van Alonso emlékei között egy kiemelkedő: "Az 1991-es interlagosi győzelme hihetetlen volt, ahogy egyetlen sebességi fokozattal teljesítette az utolsó hat kört. Az ilyen pillanatokban nagyon nehéz valami kapaszkodót találni, amely segít átlendülni a problémákon, de neki sikerült. Ez egy nagyon különleges pillanat volt."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.