Fernando Alonso visszatért az Egyesült Államokba. A McLaren versenyzője tavaly májusi Indy 500-as versenye után most ismét egy számára új kategóriában esik át a tűzkeresztségen: a híres daytonai 24 órás versenyen áll rajthoz Zak Brown csapata, a United Autosports színeiben, ahol Lando Norris, a McLaren harmadik számú versenyzője, valamint a sportautós Phil Hanson lesz a két csapattársa.

A kétszeres F1-es bajnok nem csinált titkot abból, hogy amolyan Le Mans-i felkészülésnek szánja a mostani viadalt, melyen először szerezhet tapasztalatot a sportautózás és a megbízhatósági versenyek sajátosságairól, a különböző kategóriákkal való együtt versenyzésről, az éjszakai versenyszakaszokról, a versenyzőcserékről.

Mint azt a szerdai médiaeseményén mondta, ez az F1-es idényre is amolyan aktívabb felkészülési mód számára. „Megszoktam már, hogy a január-februárt a fizikai felkészüléssel töltöm, edzőtáborozom, erősítem a nyakam. Most megvan a lehetőségem arra, hogy úgy eddzem ezeket az izmokat, hogy közben versenyzem is, mégpedig a világ pár legjobbja ellen. Ez egy remek felkészülés az F1-es idényre” – nyilatkozta.

Alonsótól az utóbbi egy évben szokhattuk meg, hogy az F1-en kívül más nagy versenyek rajongójává is vált. Daytona sem véletlenül került a képbe nála: az ottani 24 órás versenyt Le Mans-i 24 órás és a Sebringi 12 órás mellett a harmadik nagy klasszikusként tartják számon a sportautózásban. 1962-ben rendezték az első futamot, akkor még 3 órás viadal volt, a győztes pedig a közelmúltban elhunyt Dan Gurney lett. 1966-ben volt először 24 órás a viadal, az évtizedek során pedig olyan hírességek nyertek rajta, mint az F1-et is megjáró Pedro Rodriguez, Mario Andretti, Jacky Ickx, Juan Pablo Montoya, valamint az Amerikában legendának számító A. J. Foyt, Al Unser vagy Scott Dixon.

„Azért csinálom ezt, mert imádom a versenyzést, szeretek küzdeni” – mondta Alonso. „Ha pedig a versenyeket ilyen ikonikus helyszíneken tartják, és ekkora nevek vesznek részt rajta, mint a Daytona Speedwayen, az csak még vonzóbb számomra. Megkérdeztem Zaket, van-e még üres ülésük Daytonára, és tíz perc alatt mindent el is intéztünk.”

Alonso a január elején rendezett hivatalos daytonai teszten, a ROAR-on már lehetőséget kapott a pályával és az autóval való ismerkedésre. „Sok-sok újdonsággal szembesülsz a prototípus autóban. Éjszaka vezetsz, forgalomban vezetsz, versenyzőket cserélsz. Sok újdonság van számomra, melyeket az ilyen hétvégéken megtanulhatok, és ha majd egy nap Le Mans-ban versenyzem, akkor már nem lesz új számomra. Ez komoly segítség lesz” – állapította meg Alonso, miközben ismét egyértelművé tette, egyelőre fogalma sincs, hogy már 2018-ban sor kerül-e Le Mans-i debütálására.

Nem sok esélyt látnak a győzelemre

Addig is marad neki Daytona, melyet egy LMP2-es kategóriájú Ligier JS P217-es autóval próbálnak meghódítani. Könnyű dolguk nem lesz. Kategóriájukban, a prototípus géposztályban az LMP2-es gépeken túl az újabb típusú DPi-autók is szerepelnek az összesen 20 induló között, és a ROAR-on az derült ki, hogy utóbbiak (mindenekelőtt a Cadillac) komoly tempófölényben vannak az LMP2-esekkel szemben.

A United Autosportsnál a teszt legjobb idejét Fernando Alonso érte el, ám köre 1,7 másodperccel gyengébb volt az abszolút legjobbnál, s csak a 12. helyre rangsorolta őket. A McLaren mellett a United Autosportsot is irányító Brown mindezek alapján nem vár nagy csodát a hétvégi versenytől. „Csalódást keltő volt látni, hogy a Ligier autója ezen az adott pályán nem olyan versenyképes, mint az ORECA, valamint hogy az LMP2-es gépek nem olyan gyorsak, mint DPi-k. De szerintem ki fognak egyenlítődni egy kicsit az erőviszonyok, csökkenni fognak a különbségek. Ezen a pályán a DPi-k, főleg a Caddillacek elég jelentős előnyben vannak” – állapította meg a Badger GP-nek nyilatkozva.

Alonso csapattársa, Lando Norris ugyan nem tartja lehetetlennek a győzelmet, ám önerőből elérhetőnek sem. „Az edzéseken a valós teljesítményünk volt látható. Mindent beleadtunk, mert látni akartuk, mire vagyunk képesek a többiekkel szemben, és eléggé el vagyunk tőlük maradva, főleg a DPi-ktől. Innen nyerni lehetséges, mivel ez egy huszonnégy órás verseny, amin a győzelem sorsáról az utolsó egy-két óra dönt, vagy az utolsó biztonsági autó. De a puszta tempónk alapján nem nyerhetünk. Emiatt arra kell törekednünk, hogy minden más téren tökéletesek legyünk. Jól kell csinálnunk a kiállást, nem kaphatunk büntetést, nem törhetjük össze az autót. Ennél többet ezzel az autóval nem tehetünk” – tekintett előre a tavalyi F3-as Európa-bajnok.

„Úgy utazunk Daytonába, hogy tudjuk, nem mi leszünk a leggyorsabb csapat, de csak azt kell csinálnunk, amit Le Mans-ban tettünk, ahol a tizenharmadik helyre kvalifikáltuk magunkat, de végül a negyedik helyen értünk célba” – állapította meg Brown. „És nekünk kell a leggyorsabbnak lennünk a pitben, a versenyzőink nem hibázhatnak, sem a csapatunk, és ha elvégezzük a feladatunkat, szerintem elérhető lehet a legjobb ötbe kerülés, vagy akár a dobogó is.”

Tekintve, hogy az autók között még a prototípus osztályon belül is vannak komolyabb technikai különbségek, némi előnyt jelenthet a United számára, hogy a ROAR óta a teljesítménykiegyenlítés jegyében több autón, így a Cadillaceken is módosítani kellett. Norris azonban úgy látja, ez gyökeres változást aligha hoz majd. „Közelebb lehetünk, de nem olyan helyzetben, amilyenről álmodunk, nem fogjuk mi diktálni a tempót. Teljes gőzzel kell mennünk, nem hibázhatunk. Jobb helyzetbe kerülünk, de nem mi válunk gyorsabbá, hanem ők lassulnak” – állapította meg realistán.

„Egy dobogós helyezés sokkal reálisabb lehet, de még ahhoz is nagyon kell nyomnunk. Ha viszont minden mást jól csinálunk, lehetségessé válhat” – vélekedett Norris.

A pálya

Az teszi igazán különlegessé, hogy igazi vegyes pályának számít. A 3,56 mérföldes ring összesen 12 kanyarból áll, egy részét a NASCAR-ból is ismert ovál adja, a másikat a belső hagyományos pályavezetés. A célegyenes az erősen döntött oválon található, melyről egy balos fordulóval kanyarodik le a mezőny a belső részre.

„Különleges érzés volt a döntött oválra menni” – mondta Alonso Daytonáról. „Érzed, milyen nyomás nehezedik a testedre, a látási viszonyok is megváltoznak, mert amikor a normális pályaszakaszon vagy, már távolról látod az előtted lévő autókat is. Amikor a döntött részen vagy, csak a következő kétszáz métert látod, nem többet. Csak próbáltam kitalálni, merre megy a pálya. Nagy élmény, jó érzés volt!”

A program

A daytonai Rolex 24 órás verseny programja a csütörtöki szabadedzésekkel veszi kezdetét. A mai napon Alonsóék magyar idő szerint 15 óra 20 perckor hajtanak először pályára az első egyórás szabadedzésem. Ezt egy újabb egyórás edzés követi 19:40-től, majd 22:45-től jön kizárólag a prototípusok számára kiírt időmérő edzés , végül pedig 0:30-tól egy harmadik edzés.

Pénteken magyar idő szerint 15:40-kor tartanak még egy egyórás tréninget, aztán szombaton 20:40-kor elrajtol a 24 órás verseny.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.