A téli teszteken szembesültek a McLarennél azzal, hogy az idei év rengeteg keserűséget hoz számukra és ebben maradéktalanul igazuk is lett. A Honda ugyanis alaposan félretervezte V6-os turbóját, a koncepcióváltás bukáshoz vezetett, a próbapadon produkált eredmények köszönőviszonyban sem voltak a pályára guruláskor mértekkel.

A japán motor a vártnál jóval hatalmasabb vibrációtól magát rázta szét néhány megtett kör után, ennek orvoslása pedig előre látszott, hogy nem egy-két hét alatt sikerül. Először a megbízhatóságot kellett rendbe tenni, ez pedig hónapok múlva sikerült csak, akkor sem tökéletesen. Fernando Alonso újabb évet pazarolt el pályafutásából, ahogy a McLarenre sem tekintenek már évek óta élcsapatként.

A kétszeres spanyol bajnok azonban elképesztően elszánt maradt. A sajtó folyamatosan Alonso panaszaival volt tele, joggal szidta a japán vállalatot, amely zsinórban harmadik éve képtelen volt egy ütőképes erőforrással előállni. A wokingiak ismét a mezőny második felébe kényszerültek, az évad első felében még a célba érés is csak hébe-hóba sikerült.

2005 és 2006 világbajnoka szinte kivétel nélkül kivágta így is a rezet, több szakértő szerint idén világbajnoki formában versenyzett, csak éppen a megfelelő autó nem volt adott ehhez. Nagyon harapott a pályán, minden pozícióért megküzdött, akkor is, ha éppen a 10-12. helyről volt szó. A McLaren-Honda azonban rettentően sokszor hagyta cserben, hiába autózta ki a lelkét is. Ausztráliában, Kínában, Montrealban is pontszerző helyet volt kénytelen eldobni a spanyol az autó hibája miatt.

Akkora sikeréhsége volt, hogy olyan lépést tett meg, amire a modern Formula-1-es érában még sosem volt példa, kihagyta a Monacói Nagydíjat, hogy teljesen újoncként elindulhasson az indianapolisi 500 mérföldes versenyen. Ráadásul ott is kitűnően szerepelt, a győzelem is esélyes lehetett volna, ám a hajrában (a sors iróniája) a Honda-motor felmondta a szolgálatot.

Alonso rengeteget beszélt a szezon közben, ugyanakkor nem csak a szája járt, hanem a pályán valóban mindent megpróbált. Amikor az autó működött, akkor is bántóan nagy végsebességhátrányt mutatott az egyenesekben. Sokak szerint Hamiltonhoz és Vettelhez hasonló, kitűnő teljesítményt nyújtott szinte egész évben, ezt abban is le lehet mérni, hogy rendkívül tehetséges csapattársa, Stoffel Vandoorne nem sok sót evett meg mellette.

A Magyar Nagydíjtól kezdve a McLaren tempója mellett eredményessége is feljavult, rendszeresen bejutott legalább az egyik versenyautó a Q3-ba, jöttek a pontszerzések is. Alonso azonban peches maradt, Szingapúrban rajtbaleset, az Egyesült Államokban pedig motorhiba fosztotta meg egy erős pontszerző helytől. Japánban az utolsó kockából indulva kevés híján pontot szerzett, az utolsó három futamon pedig sikerült is zsinórban háromszor.

Egyik legjobb mutatója idén, hogy a (közösen) megtett 693 körből 475-ben Fernando Alonso csapattársa előtt futott. Az időmérős eredménye is figyelemre méltó, tizennyolcból tizenötször a spanyol végzett előrébb. A Renault-motorral a szakértők jelentős előrelépést prognosztizálnak, a rajongók pedig remélik, Alonsóban továbbra is megmarad az idei harci tűz és a remek teljesítmény.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.