A McLaren az elmúlt három évben leginkább a mezőny végén szenvedett, vagy ha éppen ki is tudott csikarni valami normális teljesítményt a Honda-motorból, az is csak néhány egyszeri fellángolásra volt elég. A javuló tendencia most, a 2017-es szezon végén kezdett végre valamiféle életet lehelni a csapatba, de mire a koncepció esetleg igazán kiforrja magát, azt a csapat már nem várja meg - a 2018-as szezont már Renault erőforrásokkal kezdik meg. Erről és a jövő évi ambíciókról beszélgetett a La Gazzetta dello Sport Zak Brownnal, a McLaren ügyvezető igazgatójával.

Mennyit számított Fernando Alonso maradásában az ön jelenléte?

Mivel versenyeztem, tudom, mi jár a versenyzők fejében. Mindig szeretném a lehető legjobban megérteni ezeket a gondolatokat, és azt, hogy mire vágynak. Fernando a legvégső harcos a pályán, és én is ilyen vagyok, szóval egy nyelvet beszélünk. Ennek is köszönhető szerintem, hogy maradt, illetve annak, hogy a McLaren még mindig egy nagy csapat. A Ferrarinál nem volt jó sora, itt viszont olyan atmoszféra van, amit szeret.

A McLaren az együttműködés kezdetén azt remélte a Hondától, hogy visszajuttatja a csapatot a Senna-Prost korszak magasságaiba, ehelyett három szörnyű szezont futottak együtt. Hogy kezelte ezt a szituációt?

Minden frusztrációnk ellenére össze kellett tartanunk és egységesnek kellett maradnunk. Együtt nyerünk és együtt vesztünk, és bár sajnos az elmúlt három év csak utóbbiról szólt, senki nem mutogatott ujjal a másikra. Még mindig győztes csapat vagyunk, és a nehézségek csak erősebbé tettek minket. Nagyszerű, édes érzés lesz, amikor visszatérünk a dobogóra.

Mivel magyarázza a Honda csúfos bukását? Talán az okozhatta a bajt, hogy amikor megérkeztek, a nulláról kellett indulniuk?

Nos, idén is elég sokat változtattak a dolgaikon...Ahogy Éric mondta, a Forma-1-nek van egy bizonyos kultúrája, ők pedig megpróbáltak mindent a saját módszerük szerint intézni. Erre ők is rájöttek, illetve én sem gondolom, hogy ne lenne meg a megfelelő szakemberi gárda náluk. Kiváló mérnökök dolgoznak ott, egyszerűen hiányzott a filozófia.

Mit gondol Alonsóról, mint versenyző és mint ember?

Mindkét kritérium szerint hihetetlen. A vezetési képességei és a karizmája miatt is. Benne egyesül az elhivatottság, a részletekre figyelés, a sport imádata és a különleges tehetség. De a felkészülés az, ami őt világbajnokká teszi. Senkinél nem láttam még ilyen kitartást.

Stoffel Vandoorne-nak nehéz dolga lehet egy ilyen csapattárs ellen...

Ahogy annak idején Hamilton is megmondta, Alonso a legkeményebb csapattárs, aki csak létezik, egy ilyen versenyző ellen helyén kell lennie az ember fejének. Stoffelnek többször is sikerült legyőznie, időmérőkön is. És ha valaki le tudja győzni Fernandót, az a világ legjobbját győzi le. Még csak újonc, de nagyon messzire juthat. Elégedettek vagyunk vele.

Ha már Alonso, a spanyol januárban részt vesz a daytonai 24 óráson a United Autosports színeiben, amelynek ön a tulajdonosa. Felkészülés ez Le Mans-ra?

Nem, ő győzni megy Daytonába is, az viszont igaz, hogy jó tapasztalat lesz ez majd Le Mans-ra. Fernando továbbra sem tett le a Triple Crown megszerzéséről, ahhoz viszont, hogy visszatérhessen Indybe, várnunk kell egy kicsit.

Ott lesz a versenyen Lando Norris is, aki még csak 17 éves. Ő lehet a jövő Verstappenje?

Egyértelmű, ezt a magyarországi teszten is megmutatta. Senkit nem láttam még ekkora nyers tehetséggel, nagyon különleges versenyzőről van szó.

Tényleg a Red Bullal, a Ferrarival és a Mercedesszel harcolhat jövőre a McLaren?

A GPS-mérések alapján minden csapatról van adatunk, így tudjuk, mire számíthatunk tőlük. A karosszériánk bizonyos helyszíneken az előbb említett csapatok szintjén volt. Mindezek fényében magabiztosak vagyunk a jövő évvel kapcsolatban. A cél az, hogy jövőre legyőzzük az ugyanazzal a motorral versenyző Red Bullt, de a legjobb az lenne, ha mindenkit legyőznénk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.