Ezek egyfelől képet festettek a mérhetetlen frusztrációjáról és csalódottságáról, amit a McLaren-Honda gyenge teljesítménye miatt jogosan érzett, másfelől viszont fölvetették a kérdést: biztosan ez volt a helyes stratégia, ha a cél a Hondával való együttműködés működőképessé tétele volt?

A mindig nagy politikusnak számító Alonso önmaga dicséretével és a Honda folytonos ostorozásával igyekezet ráirányítani mindenki figyelmét arra, milyen óriási szakadék tátong a kettejük teljesítményének színvonala között. Ám miközben ezt tette, létrehozott egy másfajta abszurditást is: annak a Hondának az imázsát rombolta nyíltan, amely az ő évi 30 milliós fizetésének jelentős részét állta…

„Vannak emberek a Hondánál, akik nem elégedettek Alonso hozzáállásával” – ismerte el Haszegava Juszuke, a McLarennel már szakító Honda sportigazgatója a spanyol El Confidencialnak. „De számomra ez nem jelentett problémát. Én csalódott vagyok, mert nem adtunk neki jó motort, csalódottá, dühössé tettük őket. De ez az F1, ahol nehéz mindenkit boldoggá tenni. Sem az eredmények, sem a belső harmónia nem volt meg.”

A szakember szerint Alonsót az elégedetlensége miatt nem lehet bírálni, hiszen a Honda valóban alulteljesített. És szerinte éppen ez az oka annak, hogy bármit is gondol a megkérdőjelezhető viselkedéséről, az ellen sem emelhet szót a japán gyártó. „Alonso mindig próbált nyomást gyakorolni rám. Ha az autója nem ment, nem volt szégyellős odajönni hozzám, és közölni, hogy nem elégedett. Ne higgyék, hogy nem kedveltem, épp ellenkezőleg, ő egy remek ember. Talán szégyellte is magát, amiért le kellett hordania engem, de meg kellett tennie, mert azt akarta, hogy minden jól menjen” – mondta a spanyolról megértően.

„Ha valaki nem boldog, úgy nehéz jó munkakapcsolatot kialakítani vele. Természetesen ez nem személyes volt. Alonso jól és profi módon végezte el a munkáját. De a versenyzők érzelmes emberek, és meg kell értened, hogy miért viselkednek így. Ha övé lenne a legjobb autó, akkor boldog lenne, és mi már csak emiatt sem panaszkodhatunk. Alonso azért kritizált minket, mert nem volt elégedett. Minden joga megvolt ehhez.”

Az önkritika a Honda szerény eredménysorát látva szintén indokolt. A japánoknak gyakran vetették a szemükre, hogy túl konzervatívak voltak, ha a külső, európai szakemberek segítségnyújtásáról volt szó, továbbá azt is, hogy rosszul kommunikáltak, s már visszatérésük bejelentésekor hiú ábrándokat keltettek, győzelmekről és bajnoki címről nyilatkoztak.

Haszegava nem érzi úgy, hogy jelenleg a cégük kommunikációja lenne a legnagyobb probléma, azt viszont elismeri, hogy nem készítették elő megfelelően az F1-es motorprojektjüket. „A Honda elvárásai nagyon magasak voltak. Ez hatalmas hiba volt. Túlságosan ambiciózusak voltunk, és 2015-ben valójában még nem álltunk készen. Nem arról van szó, hogy a McLaren-Honda projekt nem működött, hanem arról, hogy nem felelt meg az elvárásoknak. Sokat fejlődtünk, de a vezetőség nem ezt várta. De a Hondának a vérében van, hogy mindig harcol, sosem adja föl, és ha nem így lenne, akkor el is hagynánk az F1-et.”

Haszegava Alonsóé mellett a McLaren szemszögét is megérti, és a tavasztól szintén nyíltan ellenük forduló Zak Brownékra sem neheztel. „Tisztelem őket, sokat tanultam arról, hogyan dolgoznak, és mindig készek voltak segíteni nekünk. Mindent beleadtak, profin dolgoztak, és igaz, hogy kritizáltak minket, valamint volt közöttünk feszültség is, de ezt kellett tenniük.”

Alonsóra visszatérve a sportigazgató végül kiemelte, nemcsak az őket célzó kritikái, de az öndicséretei is megalapozottak voltak. „Ami legjobban lenyűgözött engem Alonsóban, az az idei barcelonai időmérője volt. Az autó arra volt alkalmas, hogy a tizenegyedik helyet szerezzék meg vele, vagy éppen bejuttassák a legjobb tízbe. Ő viszont egy hetedik helyet érő kört futott vele. Elképesztő volt, és ezt nehéz lenne felülmúlni” – nevezte meg a legszebb Alonsóhoz kötődő emlékét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.