Amikor 2014-ben bejelentették, hogy újra egységesítik az erőiket, a Honda és a McLaren is gyakran emlegette fel a dicsőséges 80-as éveket, amikor még minden róluk szólt. A csapat történetének legdominánsabb időszakát a második Honda-korszakban viszont a legnagyobb mélységek követték. A győzelmek és bajnoki pontok helyett a motorcseréket és a büntetéseket számolgathatták, pezsgőspriccelés helyett csak füstölgő motor jutott nekik, és ahelyett, hogy ők emeltek volna magasba nagy bajnokokat, most egyet elriasztottak a sportágtól, egy másik pedig hol önmaga karikatúráját, hol a dühöngő őrültet volt kénytelen eljátszani miattuk tehetetlenségében.

Szingapúrban viszont hivatalossá vált, ennek a korszaknak vége. Névlegesen mindenképpen, hiszen a McLaren 2018-tól már a Honda helyett a Renault motorjait fogja használni. Hogy a gyakorlatban is lesz-e változás, az még a jövő zenéje.

Éric Boullier versenyigazgató minden tőle telhetőt megtett azért, hogy működjön a kapcsolat. Egyfelől újjászervezte a McLaren csapatát, másfelől amolyan közvetítőként próbálta megteremteni a harmóniát két teljesen ellentétes világ között. A Hondával nem járt sikerrel, franciaként a Renault-val talán szebb jövő vár rá is. „Már kilenc éve élek Angliában, és határozottan érezni a kulturális különbségeket. Fontos megérteni ezeket, és a Hondával is sokat fejlődtem ezen a téren. Mivel én voltam a külföldi Angliában, sokszor én voltam a béketeremtő is Japán és Anglia között, és én próbáltam csökkenteni a távolságot a Honda és a McLaren között. Az új partnerünkkel máris egyeztettünk a kulturális különbségekről. Próbáljuk a legjobbat kihozni a kapcsolatból” – bocsátotta előre a Formula1.com-nak adott interjúban.

Arról is mesélt, hogyan jutottak el a balul elsült első téli teszttől addig, hogy Szingapúr előtt kimondják: vége. „A meghatározó pillanat a barcelonai teszt után jött el. Próbáltunk segíteni nekik a fejlesztésben, hogy rövid idő alatt megoldják, és – anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék – más motorgyártókkal is beszéltünk. Világossá vált, hogy újra célt tévesztettek, és hogy nem azt kapjuk, amiről a mostani a szezonra megállapodtunk. Aztán a nyáron már tudtuk, hogy meg kell hoznunk a döntést arról, hogy maradjunk vagy menjünk-e.”

Boullier szerint ez utóbbi folyamatban nem volt konkrét pillanat, ami után azt érezték, már képtelenség együtt maradni, fokozatosan látták ezt be. „Időpontot nem tudok mondani, több kitűzött célt sem valósítottak meg a nyáron” – fogalmazott.

Az első baklövést a Kanadára várt fejlesztések késése, a következőt pedig a Spában bemutatott (félig) új verzió által hozott vártnál kisebb előrelépés jelenthette. Pletykák szerint a McLaren azt a feltételt szabta a Hondának, hogy a nyári szünet utánra motorjával el kell érnie azt a szintet, amelyen a Mercedes partnercsapatainak erőforrása áll. Ettől továbbra is távol vannak.

Boullier egyelőre nem tudja megmondani, mekkora veszteség lesz számukra a gyári háttér hiánya. „Kiváltságos partnernek számítunk a Renault-nál. Ugyanolyan motorokhoz és információkhoz van hozzáférésünk, mint Enstone-nak és a Red Bullnak, tehát ez egy valódi partnerség a Renault-val. Megvan a lehetőségünk arra, hogy együtt dolgozzunk velük, ötletekkel álljunk elő, melyeket a jövőben talán megfontolhatnak. Tehát befolyásolni tudjuk a jövőt. Valóban, a gyári háttér más, mint amivel mi 2018-ban rendelkezni fogunk, de mi az előnyöket és a hátrányokat összegezve döntöttünk arról, mi a legjobb a McLarennek a következő három évre nézve.”

A Honda távozása pénzügyi lyukat is hagy maga után, hiszen eddig ingyen adták nekik a motort, több mint 100 millió euróval pedig hozzájárultak a fejlesztésekhez és Fernando Alonso fizetéséhez. „Ha megnézzük az utóbbi három évet, az egy valóságos katasztrófa volt a hitelességünk és a szponzorokkal való megállapodás tekintetében is” – mondta ennek kapcsán Boullier. „Hosszú távú gondolkodásra van szükség. A következő öt évben biztosra veszem, hogy a McLaren visszajut oda, ahová tartozik.”

„Vissza kell nyernünk a hitelességünket, újra kell építenünk a szponzori hátterünket. Talán el fog tartani két-három évig. Most kilencedikek vagyunk a gyártók bajnokságában. Egy csúcsmotorral negyedikek lehetnénk. Ha csak a FOM pénzeit vesszük, ez már fedezné a motorok árát, anyagi szempontból tehát megéri kockáztatni” – mutatott rá, hangsúlyozva, hogy a cég részvényesei is vállalják a nagyobb befektetés rizikóját a potenciális sikerességért cserébe. „Voltak olyan bátrak, hogy sportszempontú döntést hoztak, és nem károsították a McLarent. Azt is mondhatták volna, hogy várjuk meg, amíg a Honda végre felébred.”

A szakember összességében nem érzi úgy, hogy a McLaren és a Honda kapcsolata kezdettől fogva életképtelen volt. „Én nem gondolom így. Az ötlet valójában nagyszerű volt: feléleszteni a McLaren történetét. Inkább a projekt elején mutatott hozzáálláson múlt. Ha akkor más döntések születnek, az egész másképpen alakulhatott volna. De utólag ezt már könnyű mondani.”

Számukra nem maradt más hátra, mint végigcsinálni az idényből maradt hat versenyhétvégét. Bevallása szerint a válás nem volt egyszerű – és nem csak a Honda számára, akik nem titkolták, szívesen folytatták volna a McLarennel. „Nehéz volt a búcsú. Számukra és számunkra is az képezte a történet alapját, hogy újra akartuk éleszteni a múltat. Papíron minden rendben volt, csak nem csináltuk jól. Szerencsére eljutottunk a békés megegyezéshez, ők pedig megértették, hogy az eddig befektetett pénz és munka valamikor még megtérülhet számukra. Mi nem várhatunk, más viszont megadhatja nekik ezt. Örülök, hogy úgy döntöttek, az F1-ben maradnak. Ami engem illet, szomorú vagyok, hogy nem működött, de nagyon intenzív három éven vagyunk túl.”

És ezzel még finoman fogalmazott.

Boulliert végül megkérdezték, e nehéz időszak után milyen tanáccsal látná el a Honda új partnerét, a Toro Rossót. Válaszával jelezte, közös kudarc ide vagy oda, az érzelmeknek továbbra sincs helyük ezen a szinten. „Semmit! Ők ellenfelek” – mondta nevetve. És talán megkönnyebbülten...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.