Három kínkeserves szezon után úgy fest, véget ér a második McLaren-Honda-korszak. Teljesen más nyomokat hagy maga után, mint az első: világraszóló dominancia helyett kínos kudarcok és frusztrált megnyilvánulások jellemezték. A helyzet olyannyira kellemetlen volt már a McLaren számára, hogy a mezőny leggyengébb motorja helyett inkább a mezőny második leggyengébb motorját választotta, s még az eddig kapott gyári támogatásról is lemondott.

Hogy jól döntött-e, az csak a következő években fog kiderülni. Választásuk mindenesetre számos kockázatot is rejt, a csapat tudniillik ugyanúgy nem tudhatja, mire lesz képes a szintén évek óta gyengélkedő, megbízhatósági problémákkal küszködő Renault 2018-ban, ahogyan bizonytalan volt a Honda lehetőségeit illetően is. A legnagyobb pofont az jelentené, ha a japánok a következő évben érkeznének a fordulóponthoz, akkorra érne be az idei koncepcióváltásuk, s időközben lehagynák a Renault-t…

Emiatt elhamarkodott, indulatoktól vezérelt döntésnek is tekinthetjük ezt, ám a McLaren szemszögéből nézve mégis érthetőek az indokok. A csapat évek óta főtámogatót keres, Zak Brown kinevezésekor 2018-ra ígért új szponzort, ám a jelenlegi háttérrel ez szinte lehetetlen küldetés. A folyamatos presztízsvesztésnek azonnal megálljt kell parancsolniuk. Süllyed a hajó, és eljutottak a nagyból középszerű csapattá válás határához. 2012-ben nyertek utoljára futamot, a McLaren név ma a hibákkal és büntetésekkel kapcsolatos viccek állandó szereplője, Fernando Alonso híres napozószékes fotója pedig egy katasztrófakorszak jelképévé, egy egykor félelmetes erejű istálló karikatúrájává vált.

Érthető, ha úgy gondolják, ennél minden csak jobb lehet.

Ez azonban inkább menekülés, mintsem megoldás. Ezt jelzi, hogy a Renault-megállapodással fittyet hánynak arra a Ron Dennis-i alaptézisre, amely az egész második Honda-korszak alapját képezte: a modern érában csak gyári háttérrel lehetséges sikert elérni. A Renault-nál márpedig egyszerű partnercsapat lesznek, „a másik csapat” a Red Bull mellett. Vagyis visszatérnek abba az állapotba, ahonnan 2014-ben elindultak.

Csak éppen ahelyett, hogy a mezőny legjobbjának számító Mercedes V6-osait kapnák, most a harmadik számú motor jut nekik. Nem volt túl kifizetődő ez a hároméves kitérő…

Vagyis egyvalakinek mégis az volt: a Red Bullnak. Hiába hasonlít ugyanis a két istálló motorhelyzete, ezen a ponton sorsuk szétválik. Miközben a McLarennek úgy kellett választ adnia a „Honda vagy Renault?” kérdésre, hogy nagyjából 50-50% esélye volt a jó döntésre, a Red Bull nekik hála már biztosra fog menni: 2018-ban a Toro Rossóval megvizsgálják, hogyan működik a Honda-motor a Renault-hoz viszonyítva, majd egyszerűen a jobbal folytatják. És ha az a Honda lesz, akár bónuszként akár a gyári támogatás is az övék lehet.

A Renault csak ideiglenes megoldás

A McLaren helyzete eközben csak más lesz, a feladata mit sem változik az előző évekhez képest: keresheti tovább a végső megoldást, ahogy már 2009 óta teszi, amikor kezdett eltávolodni a hozzá addig hű gyári partnerétől, a Mercedestől.

Azt mondják, a Renault-val három évre, 2020-ig írtak alá. Az lesz a jelenlegi motorformula utolsó éve, a rákövetkező szezonban pedig jó eséllyel több új gyártó is csatlakozhat a királykategóriához. A franciák ennélfogva átmeneti vészmegoldásnak tekinthetők részükről.

Így látja ezt egykori szerelőjük, a ma már tévés szakértőként dolgozó Marc Priestley is. „Ez csak egy rövidtávú megoldás. A McLaren és a Honda munkamódszere nem illett össze. Három éven át próbálkoztak, de a kapcsolatuk nem működött. De mi van akkor, ha éppen most jött el a fordulópont a Honda számára? Mi lesz jövőre? A McLaren partnermotort kap a Renault-tól, akinek már van egy gyári csapata, és ott van neki a Red Bull is. Hová vezet ez? Ez csak egy rövidtávú megoldás, miközben már van egy másik tervük? Összeállnak a Porschéval? Saját motort fognak gyártani? Ez hosszú távú megoldás semmiképp sem lehet egy olyan csapat számára, mint a McLaren. De legalább esélyt kínál a dobogós helyekért való harcra, ami már nagy előrelépés lenne” – vélekedett a Sky Sports műsorában.

Az egyszerű „partnermotor” használatának ez esetben más veszélyei is vannak. A Renault tervei szerint a gyári istállójával előbb-utóbb sikeressé fog válni, és ha így lesz, hiába ígér azonos feltételeket partnereinek, előtérbe a saját csapata érdekeit fogja helyezni, és kevesebb figyelmet fog fordítani a másik két gárdája egyéni igényeire. A Mercedes-partnereknél láthatjuk, az azonos motor önmagában még nem elegendő a sikerre.

Mostantól nem lesz kit hibáztatni

A partnermotor emellett sebezhetővé is teheti Wokingot. Az ujjal mutogatás korszaka a Honda-korszakkal együtt fog véget érni, mostantól nem lehet a motorpartnert hibáztatni minden kudarc után, és ki fog derülni, mennyit ér a csapat valójában, mennyi igazság van az évek óta hangoztatott „nyerő karosszériánk van” típusú kijelentésekben. A volt F1-es tervező, Gary Anderson is erre a veszélyre hívta föl a figyelmet. „A karosszériájukat közvetlenül össze lehet majd vetni a Red Bulléval és a Renault-éval, és ha Fernando Alonso és Stoffel Vandoorne maradnak, versenyzőszinten is viszonyíthatóak lesznek Max Verstappenhez és Daniel Ricciardóhoz. Innentől nem lesz kifogás, vagy megcsinálják, vagy befogják” – vázolta a helyzetet.

A szakember rámutatott, a McLaren mélyrepülése nem a Honda érkezésével kezdődött. „Sokat hallunk a Hondáról a McLaren részéről, de vajon miket gondolhatnak a Hondánál a McLarenről? Ők sem bízhatnak Wokingban, és a kapcsolatuk megszakítása sem old meg mindent. 2012-ben nyertek utoljára, 2008-ban voltak legutóbb bajnokok. Fontos kérdésekre kell választ adniuk. A Red Bull sokkal összeszedettebb, és nagyon kemény mérce lesz számukra. A Red Bull nem fogja elkövetni még egyszer az idei hibát 2018-ban, miközben a McLarenről nem tudhatunk sokat. A Honda-korszakban ment az ujjal mutogatás, de most a saját házuk táján kell rendet tenniük.”

„Eltart pár évig, mire Enstone átalakul, és a Renault nyerő gyári csapattá válik. A Red Bull emellett egy nyerő csapat maradt. Emiatt én csak egy harmadik Renault-csapatnak látom a McLarent. Talán jobb lesz nekik a Renault-motor, mint a Honda, de ez még nem fogja megoldani a problémájukat.”

Anderson emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a McLaren (vagy inkább Ron Dennis) „gyári csapat” elmélete nem feltétlenül a Honda miatt dőlt meg, vagyis a gyümölcsözőnek jósolt kapcsolat nem kizárólag a gyenge motorok miatt vált rémálommá. „Ők nyitott szemmel vágtak bele ebbe a kapcsolatba, mondván, a Mercedest csak gyári csapatként lehet legyőzni. A Hondával gyári csapattá váltak, de a puszta gyári háttér még nem garancia a sikerre, elég csak látni a Toyota vagy a BMW példáját. És arra is emlékezni kell, hogy a McLaren még csak a Mercedesszel sem volt a legjobb partnercsapat, csupán a Force Indiát tudta megelőzni a bajnokságban.”

Szerinte Woking is követett el végzetes hibákat 2015 óta. „A McLaren Technológiai Center erőforrásait ismerve a csapatnak a teljes elektronikus területet, a motor hibrid részét át kellett volna vennie a Hondától, és igazi gyári csapatként kellett volna együttműködniük. Ez nem történt meg, és hiba lenne azt gondolni, hogy a beszállítóváltással megoldódnak a McLaren oldalán tapasztalt problémák.”

Új helyzet van, megoldás nincs – Alonso számára sem

Mindezek alapján nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a McLaren végre meghozta a tökéletes döntést, ami majd előrébb viszi a csapatot. Ennek lehetősége fennáll, ám azé ugyanúgy, hogy cseberből vederbe kerülnek a Renault-val.

Mindez pedig egyvalakire nézve jelent igazán nagy veszélyt: Fernando Alonsóra. A csapat jelen helyzetében talán már annyival is megelégszik, hogy elmozdul a középmezőnyből, esélyes lesz a dobogós helyezésekre, talán még a futamgyőzelmekre is. Ők ilyen eredményekkel is kibekkelhetik a fordulatra esélyt kínáló új motorformuláig hátralévő időszakot, miközben erősíthetik szponzori bázisukat, kereshetnek új lehetőségeket motorfronton, és fejlődhetnek technikai szempontból. Alonsónak viszont már nincs ideje. Ő 2018-ban újra a bajnoki címért akar küzdeni, és ki tudja, hány évet pazarolhat még el átmeneti időszakokra.

A McLaren emiatt az Alonso-problémára sem talált végső megoldást a Renault-szerződéssel. Ha jönnek az eredmények, a helyzetük rendeződni fog, ám ha nem, a spanyol az elmúlt években felgyülemlett dühét már nem vezetheti le a manapság bokszzsákként használt Hondán, azt a csapatra fogja irányítani. Ez esetben pedig nem is biztos, hogy érni fog számukra annyit az érzékeny versenyzősztár, mint amennyire fontosnak most a megtartását vélik.

A McLaren számára 2018 egy új, talán csak átmeneti korszak kezdete lesz. Fölemelkedésükre garancia nincs, de a sorsukat legalább a maguk kezébe vették, és csak rajtuk áll, mit kezdenek a három éve föladott, most pedig három szezon szenvedése után nagy nehezen újra visszaszerzett szabadságukkal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.