Az év korábbi szakaszában valószínű lehetőségnek tűnt, hogy a McLaren szerződést bont a Hondával, és egy másik motorszállítóval folytatja, csakhogy a szóba jöhető partnerek lassan elfogytak. Jelenleg már csak a Renault-t emlegetik egyedüli alternatívának, amely a második leggyengébb erőforrás a Honda mögött, így megfontolandó, érdemes-e egyáltalán rájuk váltani. Az F1-es szakíró Mark Hughes szerint tulajdonképpen az egyetlen opció a Honda maradt – ezt elemezte cikkében a Motorsport Magazine oldalán.

A szerző kiemeli, hogy még Mansour Ojjeh, a McLaren résztulajdonosa is felhasználta kapcsolatait a McLaren-Mercedes érából, hogy feltámassza az egykor sikeres együttműködést. Régi ismerőséhez, Dieter Zetschéhez, a Daimler elnökéhez fordult, aki vevő is volt javaslatára – az F1-es csapatért felelős Toto Wolff és Niki Lauda azonban nem osztozott a lelkesedésében.

Az, hogy a McLarent a Ferrari látja el erőforrásokkal, a Formula-1 elmúlt 50 évének fényében tűnik nehezen elképzelhetőnek, a gyakorlatias ok azonban az, hogy a McLaren valódi fenyegetést jelentene a csapatra a pályán – ha belegondolunk, nehezen jut eszünkbe valódi versenyképes istálló, amelynek a Ferrari bármikor is motort biztosított. Ha a McLarennek járó hajtásláncot, ahogy szó is esett róla, Alfa Romeóra neveznék át, Hughes szerint csak még kínosabbá tenné a Ferrari számára a kudarcot.

A szakíró úgy véli, a Renault esetében is ez áll fenn: a franciák azon dolgoznak, hogy saját csapatukat győztes erővé építsék. Már van nekik egy náluk erősebb ügyfelük, a Red Bull, csak magukat hátráltatnák, ha még egy csapatot saját maguk elé segítenének. A McLaren helyzete tehát lényegében ugyanaz, mint két évvel korábban, a Red Bull esetében, amely a Renault-t kívánta lecserélni: a szóba jöhető motorszállítók túl nagy fenyegetésnek tartották az istállót saját gyári csapatukra, így az kénytelen volt a Renault-val folytatni.

Az egyedüli és fontos különbség, hogy akkoriban a Renault sem igazán lelkesedett a kapcsolat kibővítéséért – azóta is más néven, TAG Heuerként futnak a motorok –, a Honda azonban változatlanul a McLarennel képzeli el jövőjét. A japánok még inkább ragaszkodni fognak a 2018-ra érvényes szerződéshez úgy, hogy a Sauberrel és Toro Rossóval folytatott tárgyalásaik nem vezettek sikerre. Az említett istállókat másodcsapatnak szánták, hogy több megtett kilométert és visszajelzést gyűjthessenek, a program zászlóhajójaként végig a McLarenre tekintettek, de kétségtelen, hogy B-tervnek is beváltak volna.

Az elemzés egy veszélyre is figyelmeztet. Ha a Honda felső vezetése úgy ítéli meg, hogy az F1-es szenvedés rossz hatással van a cég imázsára, a döntés a kiszállásról valószínűleg nagyon váratlanul fog érkezni. Akkor pedig a McLarennek – amelybe most kézzel-lábbal kapaszkodik a Honda – nem lesz joga tiltakozni. A szabálykönyv, épp az említett Red Bull-Renault szakítás hatásaként, előírja, hogy egyetlen csapat sem maradhat motorszállító nélkül. A három gyártó valamelyike, akik most elhatárolódtak a McLarentől, kénytelen lenne erőforrást biztosítani nekik. Garantált, hogy ebben az esetben vita folyna arról, ki legyen az az egy: pillanatnyilag mindhárman három csapatot látnak el, az egalizálás jegyében sem lehetne rábökni valamelyikükre.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.