Jó néhány hónapja hallhattuk először a pletykákat, miszerint a McLaren és a Honda útjai a jövőben elválnak egymástól. A helyzet azonban mára sokkal rosszabb lett, és már nyílt titok, hogy a wokingi csapat aktívan keresi a jövőbeni motorpartnerét. 

Széles körben elterjedt tényként kezelik, hogy a McLaren és a Mercedes egysége újraegyesül 2018-ban, és sok szempontból ez a leglogikusabb és legnyilvánvalóbb megoldás. Azonban még semmi sincs kőbe vésve. Vajon a Honda nélkül, a McLaren hogy áll majd meg a saját lábán? 

Talán van rá esély, hogy egy rég elfelejtett partnerséget újra felélesszenek a McLaren és az Alfa Romeo kombinációjával. Na de nézzük csak meg ezt az égeszet egy kicsit közelebbről. 

Zak Brown és Eric Boullier kristálytisztán kijelentették, hogy a McLaren türelme vészesen fogy a Hondával szemben, és a véleménynyilvánításuk alapján nagyon furcsa lenne, ha jövőre a japánokkal folytatnák az együttműködést. 

Ez már az ismét katasztrofálisan alakuló Kanadai GP előtt is így lett volna, azonban Montrealban a Honda az utolsó körökben vette el a pontszerzés esélyét Fernando Alonsótól. A 10. hely elvesztésének sokkoló ténye tökéletesen megmutatja, hogy a csapatnál milyen hangulat uralkodik mostanában. 

Brown a futam után kijelentette, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább. Bezzeg, amikor még az ikonikus partnerséget megújították, mindkét fél megértette, hogy az eredményekhez két-három év is kellhet - vagyis mire eljutnak a futamgyőzelmekig és a bajnoki címekig. 

Az első év a Hondával katasztrofálisan alakult, a második egy fokkal jobb lett, és ez optimizmusra adott okot, majd 2017-ben minden sokkal, de sokkal rosszabb lett. A McLaren pedig nem veszíthet több időt. 

A wokingi csapatnál senki - főleg a tulajdonosok - nem azért versenyeznek, hogy növeljék a résztvevők számát. Hiszen a McLarennek nem a részvétel a fontos... 

Pénzügyi krízis 

Ez azonban nem csak az egóról szól. A Forma-1-ben a megszerzett pontok pénzt érnek, és minél hátrébb foglalsz helyet a pontversenyben, sőt minél tovább ragadsz ott, annál kevesebbet tehetsz zsebre a FOM jogdíjaiból - azzal, hogy az elmúlt két évben kilencedikek, majd hatodikok lettek a konstruktőri bajnokságban, nem beszélve az idei 10. helyről a nulla ponttal, egyáltalán nem növeli a pénztárcájukat. A McLaren pedig a Forma-1-et üzletként kezeli, nem jótékonysági bajnokságként.  

Ugyanakkor a pályán mutatott versenyképtelen teljesítmény a szponzorokat sem nyűgözi le, és az elmúlt években többen is átszivárogtak a rivális csapatokhoz. 

Ez a siralmas helyzet a pénzügyekre is komoly hatással van, még akkor is ha a Honda hozzájárul a csapat költségvetéséhez. Vagyis több értelme lenne pénzt csinálni és továbbállni egy versenyképes motorgyártóhoz.

A McLaren olyan csapat, akiknek nyerni kellene végre, és nehéz elhinni, hogy utolsó bajnoki címüket a Forma-1 jelenlegi mercedeses sztárja, Lewis Hamilton szerezte meg 2008-ban. A wokingiak utolsó győzelméhez is elég sokat vissza kell mennünk az időben, egészen 2012-ig. A Hondával való új fejezet kezdete természetesen a győzelmet célozta meg, azzal együtt hogy a múltbéli éra varázsát is visszahozzák a száguldó cirkuszba, hiszen ez exkluzív partnerséget garantált volna a csapatnak egy komoly motorgyártó oldalán, beleértve minden extrát a feleknek. 

Azonban a kémia nem működik, és nem is úgy tűnik, hogy hamarosan működni kezdene, szóval ideje továbblépni, és emelni a teljesítményt. 

Egy válás azonban elég kaotikusnak tűnik, hiszen nyilvánvalóan rendkívül összetett, hosszútávú megállapodásról beszélünk, ami hatalmas pénzösszegeket foglal magába. A Honda pedig már elkötelezte magát a Sauber irányába, szóval elméletben nem hagyják el a sportot, ahogy tették azt 2008 végén, mikor Ross Brawn-t bajban hagyták a brackley-i istállóval.

Tulajdonképpen a történetben ott az irónia, hiszen a BrawnGP azért menekült meg, mert a Mercedes úgy döntött, a McLaren mellett kisegíti Brawnékat egy motorral. Miután Luca di Montezemolo, a Ferrari akkori elnöke hasonló javaslatot tett az olaszok részéről. 

Ez a nagylelkű ajánlat mentette meg a brackley-i csapatot (beleértve Jenson Buttont és Rubens Barrichellót is), csakhogy a McLarent ez tette tönkre. A BrawnGP ugyanis dominálni kezdett 2009 elején, és Button megnyerte a bajnokságot. 

Miután a Mercedesnek tetszett, amit látott, úgy döntöttek, megveszik a csapatot, és gyári istállóvá alakítják - a McLaren legnagyobb bánatára. 

A legnagyobb akadályt az jelentette, hogy a McLaren akkoriban a közúti autóira helyezte a hangsúlyt, és egy nyilvánvaló érdekütközés keletkezett a Mercedessel, ami rivalizálássá alakult. Stuttgart és Ron Dennis között a kapcsolat megromlott. 

Ügyfélként nem lehetsz bajnok

A McLaren ezek után egyértelműen ügyfélszerepbe került, és Dennis emiatt kezdett új partner után nézni - meg volt győződve róla, hogy a Forma-1-ben ügyfélmotorral nem lehetnek világbajnokok, annak ellenére sem, hogy Brawn bebizonyította ez nagyon is lehetséges, legalábbis ha kivételes kasztnid van.

Mivel nem volt más választásuk, a McLaren folytatta partnerségét a Mercedessel, még a Honda egyezség aláírása után is, az első V6-os turbószezonban. Ez még jobban növelte a felek közötti feszültséget, hiszen a Mercedes gyanakodva tekintett a wokingiakra.  

2014-ben, Suzukában Dennis egy hármas partnerséget indított, aminek következtében a Mercedes megtagadta a "forráskódot" a wokingi istállótól, ugyanis ezzel ugyanolyan előnyhöz juthattak volna mint a gyári csapatuk - különösen az időmérőn.

A Honda nem tudott elég hamar megérkezni.  

"Még akkor is ha ugyanolyan márkájú motor dobog az autóban, ez nem jelenti azt, hogy optimalizálni is tudod. Szóval olyan pozícióba kell kerülnöd, ahol a lehető legjobb motor áll a rendelkezésedre." - mondta akkor Dennis - "Ezt tettük a kezdeti szakaszban: nagyszerű partnerségünk volt a Mercedessel, de mi a világot a Hondával akartuk meghódítani."

Újraegyesülés a Mercedessel? 

Kevesebb mint három évvel később tehát a McLaren abban a bizarr helyzetben találja magát, hogy a Hondától akar megszabadulni, és a lehető legegyszerűbben a Mercedeshez akar visszatérni. A jó hír, hogy a két partnernek van egy közös múltja - csakhogy ez a közös múlt tele van súlyos és felejtésre váró emlékekkel. 

Az is előny, hogy a wokingi és a brixworth-i mérnökök nagyon jól ismerik egymást, és még csak három év telt el, hogy az előbbi egy autót húzott fel a német V6-osának első verziója köré. 

A Mercedesnek elég nagy a kapacitása, hogy egy negyedik ügyfélcsapatot is kiszolgáljon - 2016-ban a Manort is ellátták motorokkal - és jövőre versenyzőnként három motor lesz megengedett, vagyis ügyfelenként kevesebb erőforrás is elegendő lesz.

Marketingszempontból pedig többet is ki lehet hozni a McLaren-Mercedes kombinációból, már ha ez mindkét félnek fekszik. Bár a közúti autók közti érdekellentét nem tűnt el, szóval lesz egy-két extra kör a felek között ha közös ajánlatokat terveznek a szponzoroknak.

De a Mercedes tényleg szeretné a McLarent megint a fedélzeten látni? Nem sokkal korábban a topmenedzsment elutasította a Red Bullt, ugyanis annyira megszenvedtek, hogy nyerő pozícióba kerüljenek, hogy milyen előnyük származna abból, ha az egyik legnagyobb riválisuknak segítenének?  

A McLaren csak további gondokat okozhat a németeknek, akik már így is maximálisan el vannak havazva a Ferrari által okozott problémákkal, miközben a Force Indiával és a Williamssel elég sima és egészséges a kapcsolatuk.

Egy tényező azonban a McLaren kezére játszik. A Red Bull/Mercedes megegyezésben személyes ellentétek is közrejátszottak, és valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk Christian Horner nem sok barátot szerzett Brackley-ben vagy Stuttgartban. 

A McLaren számára kritikus, hogy Dennis már nincs a képben, vagyis a legnagyobb probléma tulajdonképpen megoldva. Brown, aki megmutatta az Indy 500-on is, olyan személy, akivel az ember szeretne üzletet kötni, és aki végre is hajtja a projekteket. 

Persze még mindig vannak akadályok, amiket le kell küzdeni, szóval talán járhatóbb út lenne, ha a McLaren egy új partnerrel vágna bele az új fejezetbe, vagyis a Renault-val.

Viry-nek jó a hírneve, már ami az egyenlőséget illeti, és legalábbis jelen pillanatban a gyári csapatuk sem egy futamgyőztes alakulat, vagyis a versengés furcsa tényezője nem része az egyenletnek. 

Aztán ott a lehetőség, hogy a motorok nevét eladják egy szponzornak, ahogy tette azt a Red Bull is, ami segíthet a számlák kifizetésében.  

És bár a Renault az elmúlt években hatalmasat lépett előre, a V6-osa még mindig lemaradásban van a teljesítmény terén a fő riválisaival szemben. 

A francia erőforrás persze még így is egy sokkal jobb opció, mint a Honda - tagadhatatlan, hogy a Red Bull versenyt is nyert vele - de a McLaren építhet olyan ígéretekre, hogy a lemaradás 2018-ra eltűnik?! 

A Ferrari opció lehet?

Van egy harmadik opció is, de sokan azt gondolják, ez egymillió év múlva sem valósulna meg. A McLaren és a Ferrari ősi riválisok voltak a sport évtizedeiben. Vajon most mégis egymásra találhatnak?

Őrültségnek hangzik, nem csak marketing szempontból, hiszen a két név elég egyértelmű okokból nem illik egymáshoz, de azért sem, mert ugyanazon vagyonos célcsoportra lőnek.

Azonban a McLaren találhatna egy támogatót a Ferrari motorhoz, ahogy tette azt a Sauber is a Petronassal éveken keresztül. És még csak TAG-Heuer-típusú szponzorációnak sem kellene lennie. Vegyük csak szemügyre az SF70-H hátulján díszelgő logókat. Mi lenne, ha a McLaren meg tudna egyezni Maranellóval egy Alfa Romeo névben?  

Sergio Marchionne többször is elmondta, hogy az Alfa Romeo nevet megfelelően újra akarja éleszteni a királykategóriában, és ez egy briliáns és közben váratlan módja is lehetne.

Akkor pedig különösen vonzó lehetne, ha a McLaren 25 millió dollárt, vagy egy hasonló összeget utalna át az Alfa Romeo név promótálásáért, főleg ha a sztoriban még Fernando Alonso is benne lenne. 

Még ha az Alfa nem is passzol, más márkanevek is használhatóak - bár a Chryslernek nem éppen ugyanolyan a csengése...

Ne feledjük el azt sem, hogy a Ferrari jövőre elveszti a Saubert, így a Haas lesz az egyetlen ügyfele, szóval logikusan nézve meglehet a kapacitásuk.

Az elmúlt három szezonban mindenki egy Mercedes motorért imádkozott, de ma már a Ferrari is ott van az élen. A McLaren miért ne akarná, pusztán versenyképességi okokból, ha minden más probléma valahogy megoldható?

Az egyetlen komoly ellenérv, hogy a Ferrari sosem látott el erőforrással egy valódi riválist, és ahogy a Mercedes sem akarta segíteni a Red Bullt, Maranello sem biztos, hogy szeretné támogatni ősi riválisát a technológiájával.

És vajon a wokingiak 100%-osan biztosak lehetnek benne, hogy egyforma motorokat kapnak a gyári csapat erőforrásaival? Vagyis Dennis szavaival élve biztos, hogy megkapják a "forráskódot"?

Nyilvánvalóan a marketing-beli és a rivalizálási problémák komoly akadályt jelentenek, de ezek már a nagyobb politikai kép részét is képezik. 

A következő néhány évben sok minden történik majd a sportban, hiszen a Liberty Media a jövőbeni technikai szabályokon és a Forma-1 pénzügyi rendszerén is dolgozik. 

A Ferrari és a McLaren házassága pedig elég erős lehetne, és akár még extra erőt is adhatna Maranellónak a tárgyalási pozícióját tekintve. A Mercedes hangja ellenben jelentősen gyengülne. 

Nyilvánvalóan Ross Brown és a Ferrari csapatfőnöke, Maurizio Arrivabene minden megbeszélés középpontjában lennének, míg a pénzügyi oldalt Sergio Marchionne, a Scuderia elnöke és Mansour Ojjeh, a bahreini királyi családdal együtt elsimíthatná. 

Ez elég erőteljes kombináció, és ha ezek a fickók ugyanazt az álláspontot képviselik, akkor bármi lehetséges.

Gondoljunk bele milyen nagyszerű sztori lenne. Egy nyerő motor egy ősi csapatot újra játékba hozna, míg a szexi Alfa Romeo név megfelelően visszatérne a sportba - valószínűleg Fernando Alonsóval a volán mögött.  

Ross Brawn és Chase Carey biztos megőrülnének érte. Az FIA is örülne, ha a Ferrarinak három ügyfele lenne, ahelyett hogy a Mercedesnek (vagy a Renault-nak) négy. 

Ráadásul a két félnek még a történelme is megvan hozzá, hogy a kapcsolatot még varázslatosabbá tegyék. 1970-ben az Alfa Romeo sportautó versenyzője, Andrea de Adamich felajánlotta az olasz márka V8-asát Bruce McLarennek, aki egy különleges M7D-t épített, és extra gyári nevezőként futtatta.  

A csomag nem volt túl versenyképes, még a fejlesztett M14D sem lett sokkal jobb, és de Adamich a nyolcadik helynél előrébb nem is végzett Monzában. 

Azonban tény, hogy a McLaren-Alfa Romeo abban az évben négy versenyen is rajthoz állt, és ez a mai napig egy befejezetlen fejezetet képvisel a két márka történelmében. Lehet, hogy egy ez a történet akár 48 évvel később, 2018-tól folytatódhatna?!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.