Fernando Alonso lett a 2017-es Indy 500 legjobb újonca. Alapvetően ebben nem lenne semmi meglepő, ugyanis egy kétszeres F1-es világbajnokról beszélünk. Alonso jól ment a gyakorlásokon, aztán még jobban az időmérőn, kényelmesen bejutott a Fast Nine-ba. Ott egy egészen kiváló ötödik rajthelyet szerzett magának, vagyis a második sorból vághatott neki a rá váró 200 körnek. A versenyen aztán ugyanúgy ott volt az élmezőnyben, sőt: többször is vezette a versenyt, úgy haladt centikre a falaktól, mintha minimum évek óta ezt csinálná, semmivel sem lógott ki a főállású IndyCar-pilóták, az oválspecialisták közül.

A dolog ott bonyolódik, hogy Fernando Alonso hiába volt messze a legjobb újonc, a 179. körben, vagyis 21-gyel a leintés előtt motorhiba miatt kiesett a hetedik helyről. Megdicsérték Alonsót, elismerően bólogattak a teljesítményére, mindenki odáig volt attól, amit újoncként mutatott, de ekkor a legtöbben azt hitték, az egésznek itt a vége, és a spanyol majd egy év múlva visszatér.

Egy nappal a leintés után a hivatalos banketten aztán egész komoly felzúdulást keltett, hogy a verseny szervezői és az IndyCar Alonsónak adta a verseny legjobb újonca címet, ami, valljuk be, tényleg fura, tekintve, hogy a másik újonc, Ed Jones harmadikként zárt, alig lemaradva a győzelemről. Mivel a megszokás nagy úr, és mivel tényleg általában a legelöl célba érő újonc szokta megkapni ezt a díjat, többen, még a versenyzők közül is értetlenkedtek a díjazott személye miatt: Dale Coyne Racing-es csapattársa, Sébastien Bourdais, valamint riválisa, Sage Karam is úgy vélte Twitter-bejegyzésekben, az év újoncának Ed Jonest kellett volna megválasztani, és tegyük szívünkre a kezünket: érvelésüknek volt is alapja, az IndyCar viszont mindig is fenntartotta a jogot, hogy másnak adja át a legjobb újoncnak járó elismerést.

Mindössze néhány alkalommal fordult elő a díj kiosztása (1952) óta, hogy ne a legjobb helyen célba érő legyen az év legjobb újonca is, volt azonban már erre egy F1-es precedens is, ami ráadásul több szempontból kísértetiesen hasonlít Alonso történetére. 1966-ot írtunk, amikor két F1-es újonc, Jackie Stewart és Graham Hill is ott volt a mezőnyben. Hillék a harmadik F1-essel, a címvédő Jim Clarkkal kiemelkedtek a mezőnyből. A verseny során Jackie Stewart negyven kört is az élen töltött, és ő állt az első helyen a 150. körtől, Lloyd Ruby kiesésétől egészen a 190.-ig, és úgy nézett ki, senki nem állíthatja meg őt, ugyanis mind Hill, mind Clark bár körön belül, de tisztes távolban követték őt. A 190. körben aztán bekövetkezett az, amit Stewart a legkevésbé sem akart, hogy bekövetkezzen: autójában gondok akadtak az olajnyomással, így kénytelen volt leparkolni autóját, és feladni a versenyt.

Az 1966-os Indy 500-at végül Graham Hill nyerte meg újoncként (hosszas eredmény-elemzés után, de ez egy másik történet...), a tíz kör hátrányban hatodikként rangsorolt Stewartot az újoncok között pedig Hillen kívül még az eggyel előtte végző Mel Kenyon is megelőzte. A végén aztán, csakúgy, mint idén Alonso esetében, a díjátadó bizottság elismerte Stewart teljesítményét, és őt hirdette ki a verseny legjobb újoncának, annak ellenére, hogy a szokások szerint ezt Hillnek kellett volna kapnia.

Érdekes párhuzamok vannak tehát Fernando Alonso és a ma élő legidősebb F1-es világbajnok Jackie Stewart újonc Indy 500-ai között. Bár Indy 500-as bemutatkozásukhoz képest időben máskor, de mindketten világbajnokok lettek az F1-ben, újoncként több kört is az élen töltöttek az Indy 500-on, mindketten motorhiba miatt estek ki, a leintés után pedig a kiesés ellenére mindketten megkapták az év legjobb újoncának járó kitüntetést, afféle "vigaszdíjként", de semmiképp nem érdemtelenül. Ha viszont Alonso esetleg egyszer még visszatér Indianapolisba (saját elmondása szerint vissza fog), és a második 500 mérföldese is követi a Stewart-párhuzamot, akkor alighanem a falat fogja kaparni, Jackie Stewart ugyanis második Indy 500-án is kiesett motorhiba miatt...

Alonso és Jackie Stewart két ismertebb esetén kívül még hat olyan eset volt, amikor nem a legjobb helyen célba érkező újoncot választották az év legjobbjának: 1959-ben a kiváló ötödik helyről rajtoló, de később kieső Bobby Grim, 1969-ben a hosszadalmas bokszkiállása miatt hátrányba kerülő Mark Donohue, 1981-ben a kétszer is vezető, de kieső Josele Garza, 1983-ban a pole-ból induló, de kieső Teo Fabi, tizenhárom évvel később a Fabihoz hasonló versenyt futó Tony Stewart, 2010-ben pedig a mezőny egyik hölgyversenyzője, Simona de Silvestro kapta meg úgy a díjat, hogy a végeredmény alapján nem ők voltak a legjobb helyen célba érő újoncok.

1961-ben, 1978-ban, 1984-ben, 1989-ben és 2002-ben megosztott győzteseket avattak az év újonca-versenyben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.