Százegyedszer is nekidurálta magát a 33 fős mezőny a rá váró 500 mérföldnek Indianapolisban, hogy kiderüljön, ki nyeri meg a világ egyik legnehezebb autóversenyét. A pole-pozícióból Scott Dixon indulhatott, mellette ott volt még a korábbi kétszeres pole-pozíciós Ed Carpenter, valamint a címvédő Alexander Rossi.

Az idei Indy 500 messze legnagyobb médiafelhajtása Fernando Alonso körül volt, aki a Monacói Nagydíjról lemondva ugrott át az Egyesült Államokba, hogy életében először részt vegyen a legendás versenyen. Az időmérőn egy kiváló ötödik helyet szerzett meg, így Sato és J.R. Hildebrand közül vághatott neki a versenynek a második sorban.

Többen várakozáson alul teljesítettek, ilyen volt a tavalyi pole-pozíciós James Hinchcliffe, vagy éppen az ötből négy Penske-versenyző, akik csak a mezőny második felébe kvalifikálták magukat.

A rajttól az ötvenedik körig

18:27-kor végre eleresztették a mezőnyt, a szokásos gördülőrajtot az első sorban Dixon egész jól kapta el. A rajt legnagyobb nyertesei a harmadik sorból induló Tony Kanaan és Will Power voltak, akik rögtön felzárkóztak a 2008-as győztes új-zélandi mögé. Alonso az első körökben jó néhány pozíciót visszaesett, és a kilencedik helyre sorolt be. Erős volt a két ECR-versenyző, a csapatfőnök Ed Carpenter és a csapattárs, J.R. Hildebrand is.

Néhány kör elteltével Dixon mögé felzárkózott a csapattárs Kanaan is, a két ganassis így kiválóan összedolgozhatott egymással sor elején. A 25. körre kissé szétszakadozott a meglepően nyugodt mezőny, néhány méteres és néhány tizedmásodperces hátrányban egymáshoz képest. Alonso és a címvédő Alexander Rossi aztán kissé megkavarták az állóvizet, a spanyol rövid időn belül két helyet is felzárkózott.

A 29. körben aztán a kerékcserék is megkezdődtek, először az élen álló Kanaan és a hátrébb található Spencer Pigot látogattak ki a bokszba. Miután mindenki megejtette a maga kerékcseréjét, Ed Carpenter állt az élre, mögötte Rossival és Alonsóval. Kanaan kissé visszaesett, a mezőny pedig megúszott egy sárga zászlót, miután Jay Howard kis híján komoly balesetet szenvedett. Fernando Alonso aztán néhány körrel később megelőzte mind Carpentert, mind csapattársát, Rossit, így élete első Indy 500-án, újoncként köröket is vezetett a versenyen!

Az ötvenedik kör, vagyis az első negyed felé haladva a korábban élen álló két ganassis, Dixon és Kanaan visszaesett, helyükre az élen két andrettis, Alonso és Rossi került, oda-vissza adogatva egymásnak a vezetést.

A második negyed

Amennyire nyugodtan alakult a verseny első ötven köre, annyira megváltozott minden az 53. körben, amikor Jay Howard és a korábban még vezető Scott Dixon összeütközött. Howard először eltalálta a falat, majd ahogy visszafelé csúszott a pályára, Dixon telibe találta őt. Dixon autója ekkor felrepült, majd amikor eltalálta a belső falat, a Dallara kasztni még ketté is szakadt, viszont szerencsére mindkét versenyző megúszta a balesetet.

A törmelékek eltávolítása és a javítási munkálatok idejére piros zászlóval megszakították a futamot. Amikor a mezőny hosszú várakozás után újra kigurulhatott a pályára (még sárga zászló alatt), és mindenki kiállt kerékcserére és tankolásra, miután ez az egész lezajlott, egy egészen elképesztő sorrend alakult ki: az első öt helyen négy andrettis versenyző (Alonso, Sato, Rossi, Hunter-Reay) volt! 64 kör elteltével aztán tovább folytatódott az Andretti-show, mert bár ekkor épp nem Alonso vezetett, ő is ott volt abban a négyesben, amely vezette a versenyt.

A 67. körben jött az újabb sárga zászló, ez az eset viszont szerencsére kisebb volt Dixonék bukásánál: Conor Daly a külső íven nem fért el Charlie Kimball mellett, ennek pedig a koszos íven csak egy eredménye lehetett: Daly is a falban találta magát. Egy másik, ettől független eset során a mezőny négy újoncának egyike, Jack Harvey is kiesett.

A 76. körben a mezőny állva maradt része ismét megkapta a zöld zászlót, így ismét útjára indulhatott a verseny teljes tempónál. A versenyzők továbbra is rendkívül idegesnek tűntek, James Hinchcliffe például egy igencsak bevállalós előzéssel ment el Sage Karam mellett, milliméterekre a faltól. Öt körrel később viszont máris ismét le kellett lassítaniuk, amikor egy Marco Andretti Hondájáról leszakadó szárnyelemet kellett eltávolítaniuk a pályamunkásoknak a célegyenesből. Ekkor mindenki ismét bejött a bokszba, ennek a kerékcsere-sorozatnak pedig az addig a középmezőnyben megbújó Juan Pablo Montoya volt, aki hat helyet előrejött, és már a nyolcadik helyen haladt. Ekkor többen úgy döntöttek, hogy nem jönnek ki a bokszba, ennek volt köszönhetően egy nagyon furcsa sorrend alakult ki, Chiltonnal az élen, akit viszont Hunter-Reay szorongatott. Ott volt az élmezőnyben a legtöbb penskés, akik viszont a sárga zászló alatt Chiltonhoz hasonlóan szintén nem voltak kint a bokszban.

A 100. körhöz közeledve a négy andrettisből három maradt, ugyanis Sato bokszkiállásakor a szerelők hibáztak az egyik kerék felszerelésével. A japán egészen a tizenhetedik helyig esett vissza, az élen pedig csapattársai, Rossi, Hunter-Reay és Alonso mind ott voltak a legjobb öt között. Castroneves, aki, ahogy említettük, nem állt ki tankolni, a verseny második felébe lépve az élre állt, de teljesen más stratégián volt, mint az élmezőny.

101-150. kör

A háromszoros győztes, negyedik sikerére hajtó Castronevesnek egy sárga zászlós periódus jött volna igazán jól, hogy kiegyenlítődjön az üzemanyag-stratégiája a többiekhez képest, viszont mivel ez nem jött, a 105. körben a brazil pünkösdi királysága véget ért, és kihajtott tankolni. A 113. körben megjött az élmezőny is, Rossi, Alonso, Hunter-Reay, Graham Rahal és Newgarden személyében.

Az újabb kiállások után Hunter-Reay jó néhány méter (időben három másodperc) előnyre tudott szert tenni a mögötte jövő Rossival és Alonsóval szemben, akik a második helyért harcoltak. A 122. körben Buddy Lazier is falhoz vágta autóját, így negyedszer is belengették a sárga zászlót. Ez a más üzemanyagtaktikán lévő penskések, Castroneves, Power és Newgarden kezére játszott. A sárga zászló alatt Sage Karamtől is elbúcsúztunk, az ő versenyének műszaki hiba vetett véget.

A mentés után a 130. körben azt láthattuk, hogy Castroneves, aki negyedik győzelmére hajtott, rendkívül jó pozícióba került, míg az élre ismét Fernando Alonso állt, megelőzve csapattársait. A 138. körben egy igazán nagy név, a 2014-es győztes Hunter-Reay is kiesett motorhiba miatt. Hogy milyen motor hajtja az autóját? Honda...

A verseny utolsó ötven köréhez közeledve aztán gyorsan még egyszer meg kellett lengetni a sárga zászlót: Ed Carpenter ütközött Mihail Aljosinnal, és hagyta el első szárnya felét. A csattanást az orosz sem úszta meg, SPM-Hondáján egy jókora lyuk tátongott a jobb hátsó kerék előtt. Ekkor jókora kavarodás alakult ki a mezőnyben, egy bokszutcai baki után Rossi a mezőny sűrűjébe került, de Alonso is visszaesett néhány pozíciót, igaz, ő nem járt olyan rosszul. Castroneves egyre kedvezőbb pozícióba került ahhoz, hogy történelmet írjon...

A hajrá

Az utolsó ötven kör Max Chilton vezetésével kezdődött, mögé csapattársa, Charlie Kimball és a súlyos sérüléseket szenvedő Bourdais-t helyettesítő James Davison sorolt be. Davison nem sokkal később megelőzte Kimballt, így az utolsó (!) helyről induló beugró ausztrál (igaz, más taktikán), de már másodikként haladt.

Mivel az első hármasnak (Davison, Chilton, Kimball) sárga zászló nélkül nem volt elég üzemanyaguk, hogy elérjenek a végéig, a legjobb pozícióban Hélio Castroneves volt a negyedik helyen. Az első hármas nem is bírta, Chilton kiment tankolni, de csapattársa, Kimball már idáig sem jutott el, ugyanis elfüstölt a motorja a hátsó egyenesben. Az életbe lépő újabb biztonsági autós-sárga zászlós periódus miatt ismét mindenki kihajtott a bokszba, az időzítés pedig pont jó volt Davisonnak és Chiltonnak, aki így ezt az élmezőnnyel együtt tudta megtenni, és vissza is álltak a mezőny elejére.

Meglepő nevek is előkerültek az élen: Sato azok után, hogy egy bokszutcai baki miatt visszaesett, de az igazán nagy sztori 21 körrel a vége előtt történt: Fernando Alonso is megállt a Honda hibája miatt! 19 kör volt már csak hátra a versenyből, amikor a mezőny zöld utat (és zöld zászlót) kapott, de csak néhány kanyarig jutottak, ugyanis egy tömegbalesetbe Oriol Serviá, Josef Newgarden, James Hinchcliffe és Will Power is belekeveredett. 

A verseny legvégén, az utolsó 11 körben egy sprintfutamra került sor az élen Chiltonnal, Szatóval, Castronevesszel, az újonc Ed Jonesszal és J.R. Hildebranddel, miközben mögöttük Kanaan, Montoya, Pagenaud, Rossi és Andretti a lepattanókra vártak. A japán megpróbálkozott egy előzéssel, azonban rosszabbul járt, ugyanis nem hogy az élre állt volna, még vesztett is egy pozíciót - Castroneves elment mellette.

Az utolsó öt körben Chilton szép csendben visszaesett, ezt követően pedig Sato és Castroneves különmeccsévé vált a győzelem kérdése. Három körrel a vége előtt Castroneves az élre állt, de japán riválisának erre volt még válasza, visszavette a vezetést, innentől pedig már nem is adta át azt senkinek! Sato az Indy 500-ak történetének első japán győztese lett, Castroneves pedig rövid időn belül másodszor került karnyújtásnyira negyedik sikerétől, amivel rekorder lehetett volna.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.