Óriási érdeklődés övezi Fernando Alonso hétvégi indianapolisi szereplését. Az már hetekkel korábban tudható volt, hogy miközben az F1-es Monacói Nagydíjra ezúttal alig pár spanyol újságíró akkreditáltatta magát, addig az Indy 500-as hétvégére tucatjával érkeznek a versenyző hazájából. A csütörtöki médianapon aztán ismét szembetűnő volt, mekkora felbolydulást képes okozni, ha egy kétszeres F1-es sztár tűnik föl a Brickyardon.

„A nevem Fernando. Tony Fernando” – viccelődött Tony Kanaan az egyik riporterrel. Ő sincs hozzászokva ahhoz, hogy valaki ennyire elvonja róluk a figyelmet. Később aztán ő maga is meginterjúvolta Alonsót, aki pedig a fejébe nyomott egyet a saját divatmárkájának logójával ellátott sapkából, melyről büszkén készített szelfit a brazil.

„Fernando megérdemli a figyelmet” – állapította meg Charlie Kimball. „Kétszeres világbajnok, és ezzel a titulussal nem lehet vitába szállni. Én is szeretném kivívni magamnak ezt a figyelmet, de nem akarom ingyen.”

„Minél több ember van itt, annál nagyszerűbb” – tette hozzá Will Power. „Ez azt jelenti, hogy népszerűbbé váltunk. Biztos vagyok benne, hogy sok itt a spanyol újságíró Alonso miatt. Ez jó. Pontosan ezt reméltük Alonso itteni szereplésétől.”

Terv nélkül, bizonytalanul

Ezt az őrületet alighanem már csak egyféleképpen lehetne fokozni: ha Fernando Alonso vasárnap győzelmet aratna újoncként. Hogy erre mekkora esélye van, arról megoszlanak a vélemények. Ő maga viszont már azon is meglepődött, hogy az 5. rajthelyet szerezte meg a múlt vasárnapi időmérőn. „Kissé meglepett. Amikor egy hónapja bejelentettük, hogy ide jövök, nem tudtuk, mennyire lehetünk versenyképesek, hogyan tudok alkalmazkodni az oválpályás versenyzéshez, ezekhez az autókhoz. Tisztelem a helyet, a sebességet és a kollégákat is. De végső soron amikor az autóban ülsz és lecsukod a sisakrostélyt, mindig még nagyobb sebességre vágysz, sosem elég” – nyilatkozta.

Kiemelte: „Vasárnap három-négyszázezer ember látogat ki a pályára, ennyi sehol a világon nincs egy sporteseményen, még az olimpián és a Super Bowlon sem.”

Alonso nem ahhoz szokott, hogy előzetes szimulációk és stratégiai haditervek nélkül vágjon neki egy versenynek – most viszont erre készül. „Nincs tervem a futam előtt. A Forma–1-ben hozzászoktunk ahhoz, hogy az első pár kanyarokban minden lapunkat kijátsszuk, mert a sorrendet ez határozza meg, de itt teljesen más a helyzet. Viszont azt sem mondhatom, hogy biztosra fogok menni a verseny elején, mert akkor ebből mindenki előnyt fog kovácsolni.”

„Mindenre nyitottnak kell lennem, bármi is történjen, és ha sikerül egy jó csoportba kerülnöm, már boldog leszek. Ha visszaesek, higgadt maradok, és gyors leszek a futam későbbi szakaszában. Ha pedig gyors leszek az elején, nem fogok lassítani, hogy pozíciókat veszítsek. A futamon úgyis olyan pozícióba kerülsz, amilyet megérdemelsz, szóval meglátjuk, mi fog történni.”

A Forma–3000 óta nem érzett ilyet

Kiemelte, hiába a sok felkészülés, a verseny így is sok újdonságot fog tartogatni számára, és azon is folyamatosan tanulni fog. A 2000-es idénye óta nem vágott neki futamnak ennyi bizonytalansággal. „Talán a Forma–3000-ben volt ilyen, ahol nagyjából azonos autók voltak. A Forma–1-ben mindig megvannak az erősségeid és gyengeségeid, ezért tudod, hogy melyik a legjobb hely a támadásra, melyik a futamon a te pillanatod. Talán a rajt, talán a futam későbbi szakasza, talán a gumikopás – de mindig más a teljesítményed, mint a többi csapaté. Itt a teljesítmény viszont nagyjából ugyanolyan, és ez növeli mindenki esélyét a rajtrácson, a szurkolókat boldoggá teszi, a versenyt pedig izgalmassá. Ez a legnagyobb különbség, és ilyesmit talán tizenhat-tizenhét évvel ezelőtt éltem át utoljára.”

A sokat emlegetett forgalom a gyakorlások ellenére is ismeretlen helyzet lesz számára. „A legnagyobb kihívást a forgalom fogja jelenteni, a csoportok, amik a verseny során kialakulnak. Ez nagyban megváltoztatja az autó viselkedését. Könnyűnek érzed a kocsit. Amikor a csapattal gyakoroltunk, próbáltunk csoportot alkotni a hat autónkkal. Még mindig nincs meg a kellő tapasztalatom a fontos pillanatokhoz, de ezt a tempómmal, a motivációmmal próbálom kompenzálni, aztán meglátjuk, mi lesz.”

Emiatt a pozícióharcok során csak találgatni fog. „Nehéz arról dönteni, mikor jön el a lehetőség az előzésre. Sok tényezőre figyelned kell, miközben kétszázharminc mérföld/órás tempóval haladsz. Higgadtnak kell maradnod, és készen kell állnod a futam utolsó harmadára. Mivel nincs tapasztalatom, nem mindig tudhatom, mikor lépem át az autó határát, vagy megyek messzire a forgalomban. Csak találgatni tudok arról, hogy fog reagálni az autó és mit kell csinálnom.”

„Sok tanácsot kaptam. Már az első naptól kezdve jöttek a tanácsok Michaeltől (Andretti), Mariótól (Andretti), a csapattársaimtól, Giltől (de Ferran). De végső soron magadnak kell tapasztalatokat gyűjtened és improvizálnod. Az első pár újraindítás jó lecke lesz. Akármit is tervezek előre, a valóság úgyis más lesz. Az első pár rajtnál sokat fogok tanulni, javítani fogok a hibáimon, és remélhetőleg az utolsó újraindításoknál már sokkal felkészültebb leszek.”

Csalódás kizárva!

Hogy mi lesz a végső helyezése, arról fogalma sincs. Abban viszont már most biztos, hogy csalódottan semmiképpen sem int búcsút az Egyesült Államoknak. Egyetlen célja van: „Csak élvezni a versenyt, a pillanatot. Ezen a futamon nem tudsz tervezni, ezért nincsenek pontos elvárásaim sem. Eddig egészen versenyképesek voltunk, még az első sorért is harcban voltunk, és remélem, hogy ez így marad a futamon is. Talán száz kör után visszaesek, nem tudom. De frusztrált biztosan nem leszek a verseny után, sem szomorú, mert ez az esemény egy fantasztikus élmény volt számomra. A célom tehát, hogy élvezzem a pillanatot.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.