Először csupán viccként vetődött fel a téli tesztek idején, aztán Ausztráliában komolyra fordultak a dolgok. Fernando Alonso és Zak Brown arról beszélgetett, lenne-e kedve a spanyolnak elrajtolni az Indy 500-ason – és nagyon is volt! „Onnantól már tudtam, kinyitottam egy ajtót” – mesélte Brown az ESPN-nek a rendhagyó vendégszereplésük létrejöttéről. „Miután világossá vált, hogy érdekli, már nem mondhattam neki nemet erre.”

„Amikor először viccelődtünk erről, én komolyan gondoltam, de nem 2017-ben. A jövőre céloztam. De Fernando fölvetette, hogy idén kéne megcsinálni, és mi azonnal megállapodás-kötő üzemmódba kapcsoltunk. Elkezdtük végiggondolni, hogy ha ezt és ezt tesszük, akkor dőlni kezdenek a dominók, és végül megtörténhet. Úgy éreztem, nem lesz könnyű, de megvalósíthatónak tartottam.”

„Az első feladatom az volt, hogy kérjem a McLaren igazgatótanácsának, a főnökeimnek az engedélyét. Emlékszem jól arra a pillanatra. Jonathan Neale (helyettes vezérigazgató) és én együtt ebédeltünk Mohammed bin Essza Al-kalifa sejkkel (a McLaren résztulajdonosa, a Mumtalakat feje), és csak viccelődtem vele, mert volt rá esély, hogy mérges lesz. De azonnal úgy gondolta, ez egy nagyszerű ötlet. Miután az igazgatóság áldását adta rá, azonnal azt néztem, előállhatnék-e a dologgal. Felhívtam Mark Miles-t (az IndyCar ügyvezető igazgatója), mert nem szerettem volna semmi szivárogtatást, főleg nem úgy, hogy nem éreztem esélyesnek a dolgot. Nem szerettem volna pletykákat a McLarenről és Fernandóról, mert már így is volt belőlük elég.”

Öt hét elég volt a megvalósításhoz

Brown kiemelte, a Hondának maga Alonso vetette föl az ötletet, és ezen a szinten sem ütköztek akadályba, így már csak az volt a kérdés, honnan kerítenek autót versenyzőjük számára. Listájuk három csapat nevét tartalmazta, az első helyen az Andretti Autosporté állt – azonnal megállapodtak. Alonso kedvéért még Stefan Wilson is hajlandó volt félreállni, pedig a hatodik autó az övé lehetett volna. „Nagy dolgot tett a sportért” – méltatta tragikus sorsú Justin Wilson fivérét Brown.

Az érintettek öt hét leforgása alatt megállapodtak mindenről, s megteremtették a feltételeket a nagy durranáshoz. Már csak a bejelentés volt hátra. „A legnehezebb része a titoktartás volt, de ez most egy kicsit könnyebben ment, mivel minden olyan gyorsan összeállt. Ha hat hónapig kellett volna titkolózni, akkor esély sincs ilyesmire. Pár hét elég volt a megvalósításra. Izgalmas volt, mert tudtuk, hogy hatalmas hír lesz belőle, de mégis sikerült csöndben maradni a bejelentésig. Hány e-mail-t kaptam emberektől, akik azt gondolták, ez csupán egy áprilisi tréfa!” – árulta el az amerikai.

Nemcsak Alonsónak, a McLarennek is kellett a menekülőút

Az F1-es csapatfőnökök kissé ferde szemmel néztek Brownékra, miután engedélyezték sztárjuknak, hogy a Monacói Nagydíj helyett Indianapolist válassza. Első ránézésre ez a lépés ráadásul sem a Forma–1, sem a McLaren F1-es csapatának nem jó reklám, hiszen csak arra irányítja rá a figyelmet, mekkora slamasztikában is van jelenleg Woking.

Az ügyvezető igazgató viszont másfelől közelíti meg ezt a kérdést. „Ha maradunk a jelenlegi röppályánkon, milyen hírekben szerepelnénk Monacóban? Talán nem sokban, és nem is túl jó hírekben… Most viszont van ok, amiért a McLaren a figyelem középpontjába kerülhet, mégpedig pozitív értelemben.”

„Az Indy 500-as projektet én hosszabb távon, rendszerességgel tervezgettem, de sikerült egy évvel korábbra hoznunk. A McLaren márkanévnek a motorsport más kategóriáiban is megvan a maga történelme, ezért úgy vélem, ezzel mindenki nyer, és nincs benne semmi rossz. A McLaren boldog, az alkalmazottak boldogok, Fernando boldog, a Honda boldog, Jenson boldog és a szurkolók is azok. Ez nagyszerű a Forma–1-nek és az IndyCarnak is. És manapság nem túl könnyű előállni olyasmivel, amivel mindenki elégedett.”

Van ennek a lépésnek viszont egy üzleti indítéka is. A McLaren évek óta hiába keresi az újabb főtámogatóját. Zak Brown kinevezésekor azt ígérte, 2018-ra ő meg fogja találni. Csakhogy az F1-es istálló jelenlegi helyzete és aktuális szezonja egy kicsit sem könnyíti meg a dolgát. És ahogyan Alonsónak, úgy ebben a helyzetben neki is a más területeken keresett sikeresség jelentheti a mentsvárat. Lehetőségük nyílhat bizonyítani a támogatóknak, hogy a McLaren talán nem sikeres F1-es csapat jelenleg, de nagyon is jó márka.

Az IndyCar pedig már csak azért is jó választás, mert az amerikai piacon új távlatok nyílhatnak előttük. „Igen, Észak-Amerika fontos a legtöbb cég számára, és miközben a Forma–1 növekedésnek indult ott – és a jövőben még inkább növekedni fog –, az indianapolisi 500 mérföldes is nagy esemény. A marketingpartnereink számára ez egy lehetőség arra, hogy elkülönüljünk az F1-es csapatoktól, és ez nagyobb, hatásosabb lehetőséget biztosít számunkra az Államokban, segít kiszélesíteni, mélyíteni mindazt, amit kínálni tudunk. Vannak partnereink, akik az IndyCarban, míg mások az F1-ben próbálnak növekedést elérni. Ez tehát kiegészíti a versenyzésben rejlő lehetőségeinket” – magyarázta a McLaren-vezér.

Megnyugtatni Alonsót

Kollégája, Éric Boullier persze azt sem titkolta, az IndyCar nemcsak a McLarenről, Alonsóról is szól, akinek ily módon próbálják meg egy kicsit elterelni a figyelmét az F1-es problémákról, és egyúttal javítani saját helyzetükön az új szerződésről való tárgyalások előtt.

Brown is tisztában van azzal, hogy jelenleg ezen túl sok mindent nem tudnak kínálni a kétszeres bajnoknak. „Sejthetjük, milyen helyzetben van egy világbajnok, aki a hazai futamának első edzésén még egy kört sem tudott teljesíteni. Ő csak versenyezni akar” – mondta erről Brown. „Szerintem az emberek túlbonyolítják azt, ahogyan ő gondolkodik. Ő versenyezni és nyerni akar. Indianapolis miatt most van mit várnia, és ez mentális szempontból jó figyelemelterelés. De nem hinném, hogy a versenyautóban ülve is elterelné a figyelmét. Amikor az F1-es autóban ül, az F1-gyel foglalkozik. Amikor reggelente fölkel, szerintem izgatottan várja az Indy 500-ast, és kicsit kevésbé izgatott, amikor a Spanyol Nagydíjra készül. Nem azért, mert nem érdekli a Spanyol Nagydíj, hanem mert tudja, nem lesz az élen.”

„Pár éve már nem láthatjuk őt az élen, és ez feléleszti a vágyat, hogy megmutassa a világnak, mennyire gyors. Nem hiszem, hogy bárki is kételkedne ebben, de két és fél éve a legjobb eredményét egy ötödik hely jelenti, és egy Fernando Alonso számára ez nem túl izgalmas. Ez most egy új kihívás számára.”

A McLaren többet tud kínálni Alonsónak a Renault-nál?

A McLarennél tudják, ez a kihívás csak átmenetileg elégíti ki Alonso étvágyát. A spanyol hazai hétvégéjén egyértelművé tette, hogy ha nem lát esélyt arra, hogy 2018-ban sikeres legyen a McLarennel, keres magának másik csapatot. Hogy milyen lehetőségei lesznek, az nagy kérdés – ezen a téren viszont még szintén sokat nyomhat a latban az IndyCar. Ha tudniillik Alonsónak nem lesz esélye valamely élcsapathoz kerülni, az érdeklődő Renault-val vagy más gárdával szemben még mindig lehet vonzó alternatíva a McLaren, amely velük ellentétben a folytatásban akár indycaros pályafutást is biztosíthat számára.

Brown amondó, ha az eredmények nem élveznének prioritást Alonsónál, aligha lenne kérdés a maradása. Mert szeret a McLarennél lenni. „Ha egyenlőek a feltételek, szerintem választhatja, hogy a McLarennél marad, mégpedig a közeg miatt. A hűsége miatt, és mert mi igazi versenyzők vagyunk, megnyerhetjük őt. Nem Fernando volt olyan bátor, hogy úgy döntött, az Indy 500-ason versenyez, hanem a McLaren, aki eldöntötte, Indianapolisba megy. Összhangban vagyunk: mi is csak versenyezni és nyerni akarunk. Ha tehát nyerő autót tudnánk adni neki, és valaki szintén nyerő autót kínálna számára, mi nyernénk a csatát” – állapította meg.

Már csak egy „apróság” hiányzik a győzelemhez: a nyerő autó…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.