A Bahreini Nagydíj óta (ezelőtt a hétvége előtt jelentették be az indianapolisi szerepvállalást) legfelkapottabb témája volt Alonso amerikai kalandja, ami a héten csúcssebességre kapcsol, a spanyolnak ugyanis minden nap a rendelkezésére áll egy hatórás edzés, melyen ismerkedhet autójával és magával a kategóriával, a hétvégén pedig következnek az időmérők.

Mivel egy számára teljesen új kategóriáról, autóról és közegről van szó, Alonso számára a gyakorlás is komoly kihívás lesz, az indianapolisi kiruccanás neheze viszont a kvalifikáción kezdődik majd. „Az időmérés és a futam teljesen különböző” – magyarázza a spanyol felkészülését mentorként segítő Gil de Ferran, aki 2003-ban már megtapasztalhatta, milyen érzés győztesként célba érni az 500 mérföldes száguldás után. „Az indianapolisi időmérő az egyik legkeményebb dolog, amit valaha egy versenyautó volánja mögött csináltam” – teszi hozzá a 49 éves expilóta.

Kiemeli, a kvalifikációs körökön végig a maximumot kell kipréselni az autóból, aminek a vezetése olyan, mintha valaki „230 mérföld/órás sebességgel száguldozna a jégen”. „Egy kissé szerencsétlen a dolog, mert a TV-n keresztül nem látszik, mennyire kiélezett ez az egész. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, a srácok csak körözgetnek, és ez akár egyszerűnek is tetszhet, de ha megkérdezed a pilótákat, elmondják, mennyire stresszes ez az egész. Hogy kikészülnek, és hogy egy ilyen elég is volt! Most pedig kétszer is meg kell csinálniuk, ami elég nehéz feladat” – utalt a jelenlegi időmérőrendszerre.

„Centimétereket keresel, hiszen ezek is különbséget jelenthetnek. Ha a gumik elmennek, vagy kopni kezdenek, mert egy kicsit csúszkáltál, akkor már a negyedik körben bajba kerülhetsz. Eléggé kiszámíthatatlan ez a kaland” – magyarázza de Ferran, majd magára a versenyre tereli a szót, amivel elmondása szerint „teljesen más problémák” vannak.

Egyértelmű, hogy a versenyzők alacsony leszorítóerővel akarnak menni, a verseny esetében azonban kompromisszumot kell kötni, hiszen ilyenkor 32 ellenfél is ott van a pályán, a forgalom pedig változtat az autó viselkedésén. „Ez komoly nehézség. Milyen legyen a leszorítóerő? Ha többet adsz hozzá, akkor lassabb leszel. Legalábbis egyedül, tökéletes körülmények között. A futamon már 30 kört kell menned, és számolnod kell a forgalommal és a komolyabb gumikopással. Ha forgalomban vagy, leszorítóerőt veszíthetsz, az autód pedig örülten csúszkálni kezd. A beállítások tekintetében a futam teljesen más, mint az időmérő” – hangsúlyozza.

„Nem akarod, hogy az autód teljesen egyensúlyban legyen” – utal arra, hogy az indianapolisi futamokon a pilóták általában örülnek „egy kis alulkormányozottságnak”, akkor viszont, ha a jelenség erőteljesen jelentkezik, szintén bajba kerülhetnek. „Amikor forgalomba kerülsz, nemcsak tapadást veszítesz, hanem általában alulkormányzott is lesz az autód, szóval eléggé összetett ez a dolog” – figyelmeztet a mentor, majd hozzáteszi, a remek alkalmazkodó hírében álló Alonso ebből a tulajdonságából sokat profitálhat, hiszen maga a pálya is folyamatosan változik.

De nyerhet-e Alonso jövő vasárnap? De Ferran erről is kifejtette véleményét. „Megvan a képessége, a tapasztalata, a tudása és az érzelmi kontrollja ahhoz, hogy kihívóvá váljon, de annyi mindennek kell stimmelnie, hogy nyerni tudj. Mario Andretti például Isten tudja hányszor próbálta megszerezni a második győzelmét 1969 után, és Scott Dixon is csak egyszer nyert, pedig ő is hatalmas tehetség. Hihetetlen. Sok dolgot irányíthatsz autóban ülve, de nem mindet. És vannak olyanok, amiket még a csapat sem tud irányítása alatt tartani” – kezdte.

„Jön egy rossz kiállás, és máris utolsó lehetsz, máris bajban vagy. Lehet, hogy uralod a versenyt, végig vezetsz, de jön egy sárga zászló, vagy egy rossz stratégiai döntés, és hirtelen minden elveszik. Akkor már megint bajban vagy. És még műszaki hibád is lehet. Ha egy rossz döntést hozol a volán mögött, a győztesből vesztes pozícióba kerülhetsz” – magyarázta, majd felhozta a tavalyi győztes, Alexander Rossi példáját, aki nagyot kockáztatott azzal, hogy nem állt ki tankolni a futam végén. „Ha a sárga zászlós fázis egy körrel hamarabb véget ér, Rossi nemcsak nem nyer, hanem célba sem ér, mert elfogy az üzemanyaga. Ez túlmutat a versenyzői irányításon” – zárta gondolatát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.