Indianapolisi emlékek, álmodozás

„Nem álmodoztam ilyesmiről. Csak a gokartozásra koncentráltam. Még a Forma–1-ről sem álmodoztam gyerekként, mert akkor még olyan távolinak tűnik minden, olyan nehezen elérhetőnek. Lépésről lépésre haladtam a gokartban és az együléses kategóriákban. Aztán eljutottam a Forma–1-be, és csak akkor döbbentem rá, hogy F1-es versenyző vagyok. Az Indyről az első emlékem, hogy Jacques Villeneuve nyert itt, aztán az F1-be jött. Aztán ott volt Juan Pablo (Montoya), aki ugyanezt tette, miután 2000-ben nyert. Amikor az F1-gyel ide érkeztünk, különleges élmény volt, hiszen először versenyeztünk az USA-ban. 2004-ben versenyeztem itt először, emlékszem, fotókat készítettem a bejáratról: »a világ motorsport-fővárosa«. Ez egy különleges helyszín, és nagy élmény lesz itt versenyezni május végén.”

A teszt három részéről, a tapasztalatokról

„Új élmény volt számomra, és kicsit furcsa is, hogy az óramutató járásával ellentétes irányban vezettem ilyen tempónál. Az elején, az újoncprogramnál nagy segítséget jelentett, hogy különböző tempókkal kellett mennem, így fokozatosan építettem fel a sebességemet. Később már értem csináltunk pár etapot, változtattunk a beállításokon. Aztán szemerkélt az eső, lelassítottunk, és szimuláltuk a biztonsági autós fázist, és elvégeztük bizonyos folyamatok tesztelését. Nagy segítségemre volt ez a nap abban, hogy megismerkedhessek ezzel az új világgal, az új vezetési stílussal, és egy kicsit felgyorsuljak. Még mindig hosszú út áll előttem, de elégedett vagyok az eddigiekkel.”

Ismeretlen körülmények

„A pálya változik a nap folyamán. Délelőtt jobbak voltak a körülmények, kevésbé volt szeles az idő. De arról fogalmam sincs, hogy jók voltak-e a körülmények. A csapat megkérdezte, mit érzek, de nem tudtam, mert nincs tapasztalatom erről, nem tudom, hogy a pálya most éppen gyors-e vagy lassú, jó-e vagy rossz. Az egyenesekben az utolsó etapokon eléggé mozgott, nagy volt a szél, és érzékeny volt az időjárásra. Ezt sokan mondták nekem előzetesen, és a mai nap meg is erősítette.”

Egy élet megmentéséről, kettő elvételéről…

„Nem számítottam erre. Egy madár állt a hármas kanyarnál az utolsó előtti menetben, és kicsit elvettem a gázról a lábam, hogy elkerüljem. A versenyen talán nem tenném ezt, de ma megmentettem egy életet… A másik kettőt viszont nem sikerült megmentenem. Valójában egynek tűntek, de nem vettem észre őket.”

Otthon az Andretti Autosportnál

„Fantasztikus segítséget kaptam a csapattól, nagyon segítőkészek voltak. És nemcsak ma, hanem az elmúlt két-három hétben is, amikor minden nap nagyon sok információt cseréltünk, aminek köszönhetően már a dolgok nagy részét tudtam az autóról és a folyamatokról. Michael (Andretti) különlegesen tapasztalt, ami miatt kiváltságosnak érzem magam. Marco (Andretti) délelőtt bejáratta az autót, úgy állította be, hogy én jól érezzem magam benne. Mindenki nagyon figyelt rám. A Honda is elvégzett pár beállítást a motor terén, Gil de Ferran két-három hete sok mindenről mesélt, amivel szembesülhetek ezen az első teszten. És most, ez után a teszt után pedig még több dolgon kell végigmennünk, mert eddig csak néztük a futamokat, a szimulátoros adatokat láttuk, de nem voltunk benne biztosak, hogy száz százalékig megbízhatunk-e ezekben. Most már sokkal több dolog áll a rendelkezésünkre.”

Azt kapta, amire számított – de az érzés háttérbe szorult

„Amit tapasztaltam, az nagyjából az volt, amire számítottam. A szimulátor nagyon élethű volt. Ami változott, az a verseny miatt érzett izgatottságom. Nagyon izgatottan várom a versenyt, de most, hogy teszteltem az autót, már sokkal jobban a munkára koncentrálok. Mindenki arról kérdezett, izgatott vagyok-e, mit érzek az autóban, de nem tudtam válaszolni. Igen, izgatott vagyok, de csak le akarok menni, beszélni a mérnökökkel. Megváltozott tehát a hozzáállásom a felkészüléshez, mivel olyan sok mindent meg kell beszélnünk a fiúkkal a technikai oldalon, és emiatt az érzelmi oldal már csak másodlagosnak számít.”

A kulcsszó: forgalom

„Talán a legnagyobb kihívást jelenti forgalomban autózni. Van pár dolog, ami még nem megy, egyik a forgalom. De lépésről lépésre kell haladnunk. Elsőként egyedül kellett tesztelnem, hogy ráérezzek az autóra, a pályára, a technikára. A második lépés az autó beállítása. A fiúk folyamatosan állítottak valamit, emellett a kormányon is kapcsolgatni kell menet közben. Tökéletesre kell hangolni az autót az időmérőre, a versenyekre. Ilyen tekintetben még nem állok készen, nem ismerek minden apró beállítási lehetőséget, és egyelőre az autó vezet engem, nem én őt. Ezeket a szabadedzések első napjain remélhetőleg meg fogom tanulni. Aztán jön a forgalom, amihez a lehető legjobb csapatban vagyok: van hat autónk, sok kört fogok teljesíteni más autók mögött.”

A 227 mérföld/órával vett első kanyar

„Rendben volt, hála az újonctesztnek. Az első körökben elveszed a gázról a lábad, aztán bemész a kanyarba, ráérzel a tapadásra, az autóra, követed az elérendő köridőt. Egy idő után szóltak, hogy rendben, emeljük a tempót, mehetsz úgy, ahogy érzed. Tudtam, hogy Marco padlógázon vette az egyes kanyart. Úgy gondoltam, rendben, akkor az autó képes erre. Az egyes kanyarhoz érve teljességgel meg voltam győződve arról, hogy én is padlógázzal vettem, de valahogy a jobb lábam önálló életre kelt, és ő nem vette padlógázzal… Aztán a második körben már sikerült megcsinálnom. Az első kör jó volt, meglett a pálya tisztelete, a sebesség tisztelete és az adrenalin.”

A repülőutakon tanulmányozott tévés felvételek és a valóság

„Amikor nézed a tévében, látod, hogy a célegyenesben három autó megy egymás mellett. Most, hogy végigmentem a célegyenesben, nehezen tudtam elképzelni, hogy fér el ott három autó egymás mellett ilyen tempónál. Megnéztem a korábbi manővereket, de ezek most más perspektívából látom. De lesz még pár repülőutam ahhoz, hogy nézegessem a felvételeket…”

Itt eredetibb a „versenyérzés”, mint az F1-ben

„Az F1-ben a leggyorsabb kanyar talán a 130R Szuzukában, amit úgy 320, 330 kilométer/órával veszünk. A Forma–1-ben a szervó kormányzással és a többi segítséggel minden egy kicsit könnyebbnek tűnik. Nagyobb a leszorítóerő is, minden sokkal kifinomultabb, nagyobb a tapadás, egy kicsit kiszámíthatóbb az autó. Itt minden sokkal nyersebb, mindenben több versenyzés van. Gyorsabb és nagyon más. Végső soron valamennyien gokartokkal kezdtünk, majd a kisebb kategóriákban versenyeztünk, és a Forma–1-ben talán hiányoljuk azt az érzést. Ott mindent kontrollálva van, minden milliméter, minden ezredmásodperc. Itt többet számít a versenyző a különböző kanyarokban és etapokon.”

Primitív technika = több élvezet versenyzőként?

„Igen, ez így van. Megkérdezik tőled, hogy készen állsz-e, azt feleled, igen. Bekapcsolod az autót, felteszik a gumikat, és mész is. A Forma–1-ben eközben nagyjából hat percet vesz igénybe, amíg beindítják az autót, mert mindent ellenőrizni, majd újraellenőrizni kell. Nagyon sokféle technológia van az autókban, elektronika, hibridrendszer, aminek összhangban kell lennie a motorral, elektronikus fékrendszer, nagyon sok dolog, ami lelassítja az egyes meneteket, és ami tompítja az érzést, amit az autótól kapsz. Itt talán élvezetesebb, mert csak bekapcsolod a motort, és már mész is.”

Az elfelejtett mosoly…

„Ez most egyértelműen segít. Az elmúlt két-három hétben ezzel a projekttel foglalkoztunk, egy másik dolgot csináltunk, ami lekötötte a gondolataidat, így nem azzal foglalkoztál, mi történik a való világban, a valódi munkádban, a Forma–1-ben. Ez jó dolog számunkra, az egész csapat számára. Új motivációt kaptunk, amire nem is számítottunk egy hónappal ezelőtt. De a középpontban továbbra is a Forma–1 áll. Jobb helyzetbe akarjuk hozni a McLaren-Hondát. Ez a párosítás nagyon erős, csak jelenleg nagyon alulteljesít. A lehető leggyorsabban megoldást kell találnunk erre. De addig is itt van ez az Indy 500-as, ami a csapatban mindenki arcára mosolyt csal. Még Oroszországban is odajöttek hozzám a stratégák két-háromoldalnyi adattal, hogy tanulmányozzam, hátha segít.”

Hónapok óta távol az otthontól

„Ez már nem hat rám. Valójában Ausztrália előtt egy héttel kezdtem az utazgatást. Holnap megyek haza, azóta nem is jártam otthon. Március első hete óta folyamatosan utazom. A következő pár napban egy kicsit edzek, egy kicsit pihenek, Spanyolországban meglátogatom a családomat, aztán a jövő hétvégén következik a Spanyol Nagydíj. Igen, sokat repülök, sokszor váltok időzónát, de minden rendben ilyen szempontból.”

Az Indy-élménynél csak a győzelem édesebb…

„Ez nagy élmény, de a célt sosem tévesztheted szem elől. Tudod, hogy te vagy a világ egyik legjobb versenyzője, egy a rajtrácson sorakozó harminchárom közül. Ez már önmagában is elképesztő dolog. Ez az első, amit érzel. De azt követően, hogy lecsukod a sisakrostélyt, már nem szereted, ha csak második vagy. Ez minden sportágban így van. Most, az NBA rájátszásában biztosan mindenki hálás, hogy a rájátszásban lehet, de abban is biztos vagyok, hogy ha veszítenek, nem vacsoráznak aznap, hanem mennek az ágyba, és próbálnak visszavágni a következő napon. Itt is ez van. Az elsődleges, hogy élvezd ezt az eseményt, de mindannyian versenyezők vagyunk, és a lehető legjobbat akarjuk nyújtani.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.