Ott az a rég nem látott széles mosoly! Ha valakinek kétségei lennének afelől, miért is kapott hirtelen lehetőséget Fernando Alonso a McLarentől az indianapolisi szereplésre, annak elég csak megnéznie az alábbi videót. A kétszeres világbajnok, akit két éve a McLaren előző vezére, Ron Dennis még határozottan eltiltott a Le Mans-i 24 órás versenytől, most csillogó tekintettel, kisgyermeki örömmel beszél az Indy 500-ról, mely egyik nagy célja, az autósportos mesterhármas (nyerni Monacóban, Le Mans-ban és Indianapolisban) elérése felé viheti őt.

Egy olyan cél ez, amelynek megvalósítására jelenleg nagyobb az esélye, mint arra a bizonyos harmadik F1-es bajnoki címre, amit több mint egy évtizede vár már. Alonso három éve tékozolja tehetségét egy olyan projekt pilléreként, mely egyszerűen nem akar működőképessé válni, s melynek gyakorlatilag valóban ő maga jelenti a legerősebb láncszemét.

Ült már ő napozószékben, s vált internetes mémhőssé – pedig a bajnoki küzdelem egyik főszereplőjének kellene lennie. Játszott már színházat, tett a figyelmet abszurd helyzetére irányító kijelentéseket (mostanság megállás nélkül), bizonygatta már számtalanszor, hogy élete formájában van, hogy nélküle a McLaren még ennél is rosszabb helyzetben lenne – pedig nem neki, hanem a győzelmeinek kellene beszélnie. És adott már ultimátumot is csapatának, jelezve, eddig ugyan kitartott, de az ő türelme is véges, csak akkor tud hinni a projektben, ha az a projekt hiteles – de a McLaren-Honda F1-es projektje egyelőre nem az.

Az óra pedig ketyeg. 2017. decembere közelít, az a bizonyos atombiztos szerződés pedig, mely Ron Dennis 2007-es tapasztalatainak köszönhetően semmilyen kiskaput nem hagyott a spanyol előtt a menekülésre, szép lassan lejár. De úgy is mondhatnánk, egy rövid kimenő erejéig kinyílik a csapda, melybe 2014-ben a nagy céloktól és a múlt dicsőségével még fényesebbé tett távlati tervektől elvakított Alonso sétált bele, hogy aztán tehetetlenül ücsöröghessen benne három éven keresztül…

Egykori csapattársa, Jenson Button már nem is bírta tovább. Egyszerűen úgy érezte, nem éri meg az F1-es versenyzőlét által megkövetelt sok áldozat azért cserébe, amit ő a McLarentől még kapni tud. Egy ifjú titán, Stoffel Vandoorne már ott toporgott a helyére várva, ő pedig nem is látta értelmét harcolni, mert annak az esélye sem mutatkozott, hogy a lehetőséggel együtt megkapja, amire valóban vágyik: versenyképességet, küzdelmet, a szép befejezést, a búcsúsikereket.

A McLaren-Honda két világbajnokkal vágott bele ebbe a projektbe, ám ma már valós annak a veszélye, hogy bajnok nélkül marad – magára. Legyen bármilyen meglepő, mindezek ismeretében aligha csodálkozhatunk ezen a bőkezű indycaros ajánlaton. Mondhatni, ez a minimum, amit a McLaren megtehet most érte.

A szomorú az, hogy jelenleg a maximum is.

Alonsót győztes fából faragták, és ennélfogva a győzelem élteti. Már az kész csoda, hogy jó négy éve bírja nélküle. De most a McLaren újra felvillantotta előtte a reményt, és szeme újra csillogni is kezdett. Ehhez az F1-en kívülre kellett elmerészkednie – de ha ez az ára annak, hogy esélye legyen a megtartására…

2015-ben már láthattuk, mire képes egy kis sikerélmény egy többre hivatott, mégis kevesebbet kapó versenyzőnél. Nico Hülkenberg a Le Mans-i 24 óráson újoncként diadalmaskodott, és ezzel egy kicsit meg is újult. Ez az, amire az elmúlt két (vagy valójában inkább már 4-5?) szezon után Alonsónak is szüksége van.

Az autósportnak pedig egy újra sikeres Alonsóra van szüksége.

Hogy megkapja-e Indianapolisban, az májusban elválik. Ám akárhogy is lesz, ettől még az F1-nek is szüksége lenne rá. És ha ideig-óráig most ott is az a széles mosoly és a gyermekien csillogó tekintet, a McLarennek még azért is tennie kell, hogy a mostani motivációbomba valóban a folytatás felé terelje versenyzőjét. És még véletlenül se a kezdő lökés legyen az F1-es álom feladásához…

Mert mi van akkor, ha a kapott mentőövet nem a hajóra való visszatéréshez, hanem inkább a partra úszáshoz használja fel?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.