Pat Symonds az 1980-as években a Tolemannél Ayrton Sennával, az 1990-es évek elején a Benettonnál Michael Schumacherrel, a 2000-es években a Renault-nál Fernando Alonsóval dolgozott együtt, így elmondhatja magáról, hogy közelről ismeri az elmúlt három évtized F1-et meghatározó személyiségeit. A brit F1 Racing magazinnak adott interjújában a szakember összehasonlította a három nagy bajnokot, s elárulta, miért Schumachert tartja a legjobbnak közülük.

„Michael még mindig a legkedvesebb versenyzőm, azok közül, akikkel valaha is együtt dolgoztam – versenyzőként és emberként is. Rendkívül tisztelem őt. Már amikor megismertük egymást, azonnal fenntartások nélküli kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk. Egy tisztességes ember – mindazon benyomások ellenére, amiket a brit média kreált róla 94-ben, a Damon Hill-lel való csatája során, amikor a sajtó ellene fordult. Rosszul reagált erre, de a valóságban ő volt a legkedvesebb fickó, akivel valaha együtt dolgoztam – igazi csapatember” – méltatta a hétszeres világbajnokot Symonds.

Majd részletesebben is indokolta véleményét. „Ayrton nagyszerű versenyző volt, de alig-alig tudta a szerelői nevét. Michael nemcsak ismerte a szerelőit, a feleségeik nevét is tudta, ismerte a gyerekeiket is. Csütörtökön megérkezett, körbement a garázsban, és beszélgetett a srácokkal – például arról, a kicsi Johnnynak hogy megy a suli. Mindenre emlékezett. És miközben ezzel sikerült elérnie, hogy maga köré építse a csapatot, nem hinném, hogy ez volt a célja. Egyszerűen érdekelték ezek a dolgok. Csak pár ember tudja, mennyire emberbarát, a nyilvánosság ezt nem ismeri. Ezért is jogos a kijelentésem, hogy ő egy jó ember.”

Symonds 2003 és 2006, majd 2008 és 2009 között aztán Fernando Alonso oldalán is tevékenykedett a Renault-nál. „Az egy szép időszak volt. Fernando mesés versenyző. közömbösnek tűnik, de a részletek iránti figyelme lenyűgöző. Ott ül a megbeszélésen, és arra gondolsz, »Meg sem hallgat minket.« Aztán ha kérdeztél tőle, kiderült, nemcsak figyelt, de mindent meg is értett és már a következő lépésen agyalt. Nagyon gyors versenyző volt, és ha győzelmi esélyeket szimatolt, mindig talált valamit. Emiatt tisztelem őt, ugyanakkor gyakran bosszankodtam is miatta, azon elmélkedve, miért nem mindig így csinálja. Fernando mindig 99 százalékon volt, de csak akkor tette hozzá azt az extra százalékot, ha lehetett vele nyerni valamit” – árulta el a rutinos brit.

Majd arról is beszélt, miért nem volt mindig szívderítő élmény együtt dolgozni a spanyollal. „Ő nem volt olyan csapatjátékos, mint Michael, időnként pedig igencsak felhúzta a körülötte lévőket. 2005-ben Szuzukában a bajnokság megnyerése felé tartott, és egyszer csak előállt azzal, hogy a csapat nem támogatja őt eléggé. Ez rombolóan hatott az istállóra, mindenki bosszús volt. Nem értettük, miért mond ilyesmit, miközben tudtuk, hogy mindent megteszünk érte.”

„Az egyetlen pálya, amelyen Fernandónak sosem ment, Indianapolis volt, ahol 2006-ban Giancarlo Fisichella legyőzte őt. Mégpedig azért, mert Fernando egyáltalán nem vezetett jól. Fernando aztán beszólt a rádión: »Fogadok, mindannyian elégedettek vagytok, hogy Fisichella legyőzőtt« – vagy valami hasonlót. Ilyenkor arra gondolsz: »A pokolba is! Mi van ezzel a fickóval?« Mint mondtam, minden tiszteletem Fernandóé, és szívesen látnám őt itt, a Williamsnél is. De vele sosem kerültem olyan közeli kapcsolatba, mint más versenyzőkkel” – zárta gondolatát Symonds

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.