Ha visszatekintesz, mit gondolsz a siker érdekében meghozott áldozatokról?

Alonso: Ha visszanézek, boldogságot és elégedettséget érzek. Olyan pillanatokat élhettem át, amikről nem is álmodtam, és kiváltságos helyzetben vagyok, hogy megvoltak a lehetőségeim erre. Persze vannak áldozatok is, olyan dolgok, amiket nem csinálhatsz, vagy dolgok, amiket ha nem teszel, sosem kapod meg az esélyt. Lehetett volna átlagosabb életem, az iskolai barátokkal, egyetemmel, egy normálisabb közösségi élettel. De mint mondtam, kiváltságos vagyok, és olyan dolgokat élhettem át, amelyek elégedetté tettek. Ha visszatekintek, összességében csak jó dolgokat látok.

Karriered melyik időszakában ébredtél rá arra, hogy igazán jó versenyző válhat belőled?

Alonso: Nem volt ilyen. Amikor megérkeztem a Forma–1-be – és még most is jól emlékszem az első évemre a Minardival –, a versenyzésről gondolkodtam és beszélgettem a családommal, és próbáltam jól végezni a dolgomat, mert ha a következő évben mégsem folytathattam volna, vagy a szerződésemet nem hosszabbították volna meg, legalább így is elmondhattam volna az életem hátralévő részében, hogy versenyeztem a Forma–1-ben. Akkoriban így gondoltam, sosem mentem ennél tovább. Aztán jött a világbajnoki cím, és még mindig ugyanolyan volt: egy nap majd legalább elmondhatom, hogy Forma–1-es világbajnok voltam, de nem mentem ennél messzebbre, és nem gondoltam, hogy olyan szintre jutok, amellyel kivívom az emberek tiszteletét.

Milyen az ideális verseny számodra, amelyen dominálsz a rajttól a célig, bizonyítod, hogy te vagy a legjobb, vagy amelyen az utolsó pillanatban nyersz, sok csata után, némi szerencsével?

Alonso: Az ideális verseny számomra az, amit megnyerek, nem számít, hogy dominálok-e az elsőtől az utolsó körig, vagy hogy előzök-e az első helyért az utolsó kanyarban. A lényeg a győzelem. Minden elsőségnek más az íze, és másképp is éled meg őket az adott pillanatban, de valamennyit intenzíven éled meg. Szerintem a győzelem sokkal fontosabb annál, mint hogy miként éred el.

Az igaz, hogy a Ferrarinál versenyezni más, mint más csapatnál? És ha igen, miért?

Alonso: A Ferrari egy történelmi csapat, egy csapat, amely mindig a Forma–1 része volt, és ebben mindig volt valami különleges. A Ferrari egy legenda, egy szenvedély, ahol különleges versenyezni. A csapat nagyon akarja a győzelmet, a szenvedély pedig nemcsak a szerelőket és mérnököket jellemzi, akik a Ferrarinak dolgoznak, egész Olaszország mögötte áll, a márka pedig nagy hatással bír. Emiatt a Ferrarinál versenyezni mindig sokkal izgalmasabb, intenzívebb élmény, mint bármely másik csapatnál, és ez olyan vonzó benne.

Melyik volt Forma–1-es pályafutásod legszebb napja, és melyik volt a Ferrarinál töltött öt éved legszebb napja?

Alonso: A legszebb napom a Forma–1-ben a 2005-ös Brazil Nagydíjon volt, ahol először lettem világbajnok. Az első bajnoki cím megszerzésének pillanata feledhetetlen. Ami az öt ferraris évet illeti, a legszebb pillanatom szerintem a 2012-es valenciai futam volt: hazai futam, hazai közönség előtt versenyeztem, a családom minden tagja ott volt, és ezen a futamon tizenegyedikként rajtoltam. Sosem számítasz győzelemre ilyen rossz rajthelyről, de azon a vasárnapon minden tökéletesen alakult, abban a pillanatban én voltam a legboldogabb.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.