Rosberg vs. Massa – mire képesek az idei autók a 2013-asok ellen?

Az Auto Motor und Sport elsőként a 2013-as és a 2014-es versenygépek tempókülönbségét ecsetelte. Az összevetés előtt a németek a jelenlegi és a tavalyi autók közötti eltérésekre hívják föl a figyelmet. Miközben a 2013-as autókat még 2,4 literes, V8-as, nagyjából 750 lóerős motorok hajtották, s a versenyzőknek egy időmérőkörben 6,7 másodperc erejéig lehetőségük nyílt a plusz 82 lóerőt hozó KERS használatára, addig a mostani autókat 1,6 literes, V6 turbómotorok hajtják, melyeknél a benzinátfolyást 100 kilogramm/órában szabályozták, s melyeket a maximum 160 lóerő leadására képes, körönként 33 másodpercig használható ERS egészít ki. Az idei versenyautók emellett 15 százalékkal kevesebb leszorítóerővel rendelkeznek, a Pirelli új gumijai pedig valamelyest keményebbek az egy évvel ezelőtti változatnál – ami csak lassítja őket.

Nico Rosberg 2013-as Bahreini Nagydíjon elért pole pozíciós ideje 1:32,330 másodperc volt. Felipe Massa legjobb bahreini ideje ezzel szemben 1:33,258, vagyis a brazil hátránya 0,928 másodperc volt. Az idei autók (legalábbis a leggyorsabbak) tehát már harmadik tesztjükön egy másodpercen belülre kerültek a tavalyi, jóval kiforrottabb konstrukciókhoz, ami arra enged következtetni, hogy nem kell sok idő, s az aktuális gépek utolérik elődeiket.

Ami az egyes szektorokat illeti, Massa a legközelebb a hosszabb egyeneseket és kevesebb kanyart tartalmazó első szektorban került Rosberg egy évvel korábbi idejéhez: miközben a német itt 29,416 másodpercet futott, Massa 29,464-et. A nyolc kanyart magában foglaló második szektor már nagyobb, 0,629 másodperces különbséget hozott, míg a harmadik szakaszt Rosberg 22,987 másodperc alatt teljesítette, szemben Massa 23,318-as idejével.

A 2014-es autók egyébként leginkább az egyenesekben hozzák vissza a kanyarokban elvesztett időt. Mindezt a bahreini pálya, melynek 63%-án mennek padlógázzal a versenyzők, erősen kihangsúlyozta. Miközben Paul di Resta tavalyi csúcssebessége 314,2 km/óra volt a sivatagi pályán, Fernando Alonsó idén 339,6 km/órás tempót autózott. Ami Rosberg és Massa időinek összevetését illeti, a német versenyző egy éve a pálya első szektorának végén, az ötös kanyarban 237,2 km/órás sebességgel haladt, míg Massa 248,8 km/órával. A második szektor végén szintén a Williams volt a gyorsabb, 4,3 km/órával. Ennél beszédesebb, hogy míg Massa a célvonalon még csupán 1,7 km/órás előnyben volt, a célegyenes végén már 19,2 km/órával verte Rosberg 2013-as Mercedesét.

Rosberg vs. Massa - 2013 vs. 2014

(Forrás: Auto Motor und Sport)

Mire képes a Ferrari?

Ami a végsebességeket illeti, az Auto Motor und Sport az idei autókat is összevetette egymással. Ezen a téren a már említett 339-es tempóval Fernando Alonso Ferrarija került az élre, megelőzve a Mercedes-motoros autókat. Ami a legjobb mért végsebességeket illeti, a német lap ugyanakkor kiemeli, az értékek nem tendenciát mutatnak: a Ferrari például csak három napon jutott túl a 335 km/órás értéken, míg a Red Bull a 317,6 km/órát kétszer érte el, máskor volt, hogy 301 km/óráig jutottak csupán.

Érdekesség, hogy az ERS által jelentett 160 lóerős erőtöbbletet a csapatok általában leginkább az egyenesekben használják (ilyenkor villog a hátsó lámpájuk). A technológia kiforratlansága miatt viszont csak kevesen és kevésszer tudják/merik a maximumot kihozni belőle. Az AMuS szerint a Ferrari általában 120 lóerős teljesítményt használt, míg a Renault nagyjából 80-at. Mindez máris magyarázza, a franciák miért a tabella végén tanyáznak – igaz, amikor a Caterham feljebb kapcsolta az ERS-t, 331 km/óráig jutott.

Nem volt ekkora az ingadozás a Mercedes-motoros csapatok végsebességénél. Ők a tesztek során rendre elérték a 320 km/órás határt, mégpedig következetesen. „Mindez magabiztosságukról árulkodik. Andy Cowell (a Mercedes motorrészlegének vezetője) és csapata tudják, hogy a motorjuk képes tartósan nagy teljesítményt leadni” – írja a lap.

A legtöbbször egyébként jelentésük szerint a Williams lépte át a 330 km/órás határt, ami szerintük azt mutatja, jelenleg ők bírnak a leghatékonyabb autóval: a kisebb légellenállás nem csupán nagyobb tempót, de kisebb benzinfogyasztást is jelent. Ilyen tekintetben a McLarennek van miért aggódnia a nagy légellenállású hátsó felfüggesztése miatt: a wokingiak mindössze egyszer érték el a 330 km/órás tempót. A leglassabb mégis a Force India lett a mercedesesek közül, bár ők a hírek szerint nem használták a DRS-t.

Hogy a tabella élén záró Ferrari-motor pontosan mire képes, az AMuS szerint egyelőre rejtély. A nagy csúcssebesség ugyanis eredhet a motorból és az autóból egyaránt. „A a Ferrari V6-os turbója lehet egy rakéta, ha a maximális teljesítményen forog, de az is lehet, hogy az autójuk rendkívül hatékony. Feltűnő, hogy az F14T érte el a három legnagyobb csúcssebességet – viszont csak ritkán tették. A Ferrari partnerei, a Sauber és a Marussia pedig inkább a biztos utat választották” – írják.

A biztos utat választották a Renault csapatai is, melyek a meghibásodástól tartandó inkább visszafogták erőforrásukat. „A Renault motorjai kímélő üzemmódban mentek. Ha turbó átlépett egy bizonyos határt, vagy 80 lóerőnél többet akartak kihozni az elektromotorból, károk keletkeztek bennük. Minden kigyulladt, a turbófeltöltőtől, a kipufogón át, az elemekig, vagy jött a klasszikus motorhiba” – írják a franciákról, hozzátéve, hogy az általuk elért értékek emiatt nem tekinthetők mérvadónak.

Támpontot esetükben a Caterham adhat. „A Caterham csúcssebessége magabiztossá teheti Sebastian Vettelt. Ebből ugyanis láthatja, mit érhet el a Renault-motorral, ha az működik” – tették hozzá.

Bahreini végsebességek

(Forrás: Auto Motor und Sport)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.