Ez most nagyon nem az...

„Körülbelül két hete a Michael Schumachert kezelő csapat abbahagyta a nyugtatók, altatók adagolását, lehetőséget adva a pilótának elindulni kifelé a gyógyszerek által eddig elnyomott altatásból a tudatosság felé.

Hol tartunk most?

Azt feltételezem, hogy ha lennének jó hírek, azokat tudnánk. Amellett, hogy Michael családjának az igénye a magánszféra tiszteletével kapcsolatban teljesen érthető, Michael egy közszereplő, akit a világon mindenhol szeretnek és tisztelnek. A közönség tette azzá a hőssé, akinek ma ismerjük. Ha tévedek és mégis az a döntés született, hogy a híreket kifejezetten titokban kezeljék, elrejtve a rajongók elől, az valahogy igazságtalan és rossz lenne velük szemben.
Mondhatjuk úgy is: kommunikációs hiba.

És ez ugye azt is jelenti, hogy az “információkat” csak szivárogatásból várhatnánk…

Hallottam, hogy a kórházi stábot mindennap figyelmeztetik arra, mennyire fontos a teljes titoktartás. Ez teljesen megszokott, ahogy az is mindennapos, hogy ennek ellenére az egyik dolgozó mesél valamit otthon, majd hozzáteszi: “de el ne mondd senkinek!”. Ezután a családtag is továbbadja, végül a sok “el ne mondd” ellenére csak eljut az újságírókhoz, akik bármit megírnak, csak írhassanak.
Így jelen állapotban elég nehéz a Bild legfrissebb információit nem komolyan venni, pusztán a “nem zörög a haraszt”-elvet követve.

Nézzük először a fokozatos ébresztést.

Az altatásban tartáshoz használt gyógyszerek közül olyanokat szeretünk használni, melyek könnyen kiürülnek a szervezetből. Ezek segítik a szervezet gyorsabb alkalmazkodását az épp adott szedálási mértékhez.
Sok ilyen gyógyszer van, az orvos konkrét választása a helyi gyakorlattól, a páciens személyétől és az altatás céljától függ.

Olvastam egy cikket, ami arról írt: Michaelt gázzal altatnák. Szintén itt arról is írtak teljesen jól, hogy ha ez így van, egy ilyen altatásból sokkal tovább tart a felébredés, a gáz lassan ürül ki a szervezetből.
Szinte biztos, hogy nem ez a helyzet.
Bár néhány osztályon (és nyilván a műtőkben) tényleg használnak gázt az altatáshoz, ennek rengeteg hátránya van, ráadásul eleve ritka, nem beszélve a különleges gépekről, amikre szükség van ilyenkor.
Ha ezeket két hete elkezdték volna leállítani, egy hete Michael szervezetében már nyoma sincs a gáznak.
Ahogy már korábban írtam, elég valószínű, hogy egy elnyújtott hatású, bárbitúr tartalmú altatót használtak abban az időszakban, amikor veszélyesen megnőtt a koponyában a nyomás. Ez most már látjuk, hogy nagyon veszélyes és sokáig fennálló állapot volt.

Ezeket szinte biztos, hogy nem adagolták 5-10 napnál tovább. Ezt egyszerűen abbahagyták és mindenféle leszoktató folyamat nélkül átálltak egy gyengébb szerre. Ha egy olyan beteget veszünk alapul, akinek jó a máj és a veseműködése (Michael esetében ez szinte biztos), a bárbitúr 3-5 nap alatt teljesen kiürül a szervezetből. Ne feledjük, hogy azonnal másik szereket kezdtek adni neki ezt követően.
Ezek az újabb szerek viszont amilyen gyorsan hatnak, olyan gyorsan el is tűnnek, tehát itt már egy nagyon pontos, folyamatosan adagolt, gépekkel vezérelt folyamatról beszélünk.
Ebben a fázisban valószínűleg propofol vagy valamilyen valium származék kerülhet szóba, némi morfiummal keverve.

Amikor eljön az idő, hogy ezt is befejezzék, egyszerűen abbahagyják az adagolást.
Ahogy a legutóbbi postomban is említettem, ha ilyenkor bármilyen probléma felmerül, azonnal visszaállítják a gyógyszer adagolását, és megpróbálják kicsit később újra leállítani. Nagyon ritka, hogy az első próbálkozás azonnal sikeres lenne.

Lassan két hete hivatalosan megkezdték a felébresztést.
Azt gondolom, hogy most már joggal feltételezhetjük, hogy semmilyen gyógyszer vagy altató hatás nincs jelen a szervezetben.

Még nem unjátok? Engem is meglep, mennyit tudok írni…

Ha a szedálással kapcsolatos feltevésem igaz, a következő felmerülő kérdés a lélegzés. Remélem, Michael már segítség nélkül lélegzik, a gégemetszésén át, amit szinte biztos, hogy két vagy több hete megejtettek.

Ez tulajdonképpen jó hír lenne azokból a szempontokból, melyekről fent írtam. Tehát ha Michael már tényleg függetlenül lélegzik, ez egy mérföldkő, és azt gondolom, erről mindenkit illene értesíteni.

Újra leszögezném: azt feltételezem, hogy ez már valóság.

Ha az ellenkezője igaz és Michaelt nem lehet még levenni a lélegeztető gépről, mert nem lélegzik magától, az sajnos nagyon rossz hír.

A sérülést és a szedálást követően, ha továbbra is fennáll ez az állapot, az sajnos erős bizonyíték a súlyos agykárosodásra. Különösen, ha ezt egyéb tesztek is megerősítik.

Ilyenkor szoktak elkezdeni beszélni a családdal a mesterséges életben tartás befejezéséről.

Nem gondolom, hogy itt ez lenne a helyzet, legalábbis nagyon remélem, hogy nem.

Ha a mesterséges lélegeztetésről való levétel sikeres volt, a következő kérdés annak a mértéke, amennyire Michael kommunikálni tud a külvilággal. Itt kell a Bild cikkét jobban megnéznünk.

A motorikus reakciók egy fejsérült betegnél a legfontosabb mutatói a fejlődés, javulás lehetőségének. A fejsérülteket kezelő orvosok egy pontrendszert használnak erre ami a Galsgow kóma skála. Ennek hat lépcsője van, ami az egyszerű feladatok sikeres teljesítésétől (pl. dugd ki a nyelved, emelt fel az ujjad) egészen a teljes reakciómentességig terjednek. Logikus rendszer, ezen a skálán értékelik az orvosok az egyre csökkenő reakciókat.

Ha tehát a Bild cikke (amit kerestem az oldalukon, de sehol sem találtam meg) igaz, akkor azt kell megfejtenünk, mit értenek pontosan azon, hogy “nincs reakció külső stimulálásra”. Ha egyáltalán nincs reakció a fájdalmas stimulálásokra, az agy legmélyebben fekvő sejtjeiben sem, az tényleg nagyon rossz hír.

Ez az agytörzs súlyos károsodását jelezné, és a sérülés után ennyivel, az önálló légzés hiányával ez azt jelentené, amiről fent írtam.

Bárcsak sosem hallottam volna azt a baljós mondatot az idegsebésztől pár hete, amikor arról beszélt, hogy bevérzések vannak “bal oldalt, jobb oldalt és középen”.

Már akkor is ettől féltem nagyon. Az agytörzs például pont ott, középen van…

Ha esetleg a motorikus reakciók mégis minimális, reflex szinten vannak, az adhat okot némi bizakodásra a felépüléssel kapcsolatban.

Számokban?

Ez a fajta reakció is csak vegetatív állapotot jelent, ahol 50%-a a betegeknek végül felébred, általában maradandó károsodással.

Őszintén szólva a Bild cikkével kapcsolatban, bármilyen más reakció a külső ingerekre másképp lett volna leírva, bárki is szivárogtatta ki. Ha egy kicsit is ismeri a kezelés menetét, másképp fogalmazott volna, így nem nagyon tudom én sem máshogy értelmezni azt, hogy “nem reagál”.

És ez nem jó. Sajnos ez kezd nagyon nem jó lenni."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.