Szeretek jó híreket olvasni, szeretek jó híreket fordítani és szeretem, ha ezeket a jó híreket elsőként én oszthatom meg azokkal, akik még nem hallották, vagy csak nem értik, mert nem magyarul íródott. De ez most nem az én cikkem, alább Gary üzenete.

Nem árulok el titkot: Ő is bizakodik, én is bizakodom és remélem, az egész világ bizakodik.

Én meg mosolyogva készítem magamnak a sarkot a szerkesztőségben…

“Tisztázzuk már az elején: annak a bejelentése, hogy Michael orvosi csapata végre megkezdte a szedálás csökkentését, az a hír, amit mindannyian vártunk.
Ez az első átmenet az akut, életet veszélyeztető fejsérülésből, a nem életveszélyes állapotba, ahol a felépülés kezdődhet. Egy olyan felépülés, amiről ne feledjük mennyire hosszadalmas lesz.

De ezek csodás hírek.

Arról, hogy ez hogyan történik, elég annyit tudni, hogy ilyenkor azokat az elektromos pumpákat, melyek a szedáló gyógyszereket adagolják, lassan kikapcsolják. Ennyi.
Ez azt jelenti, hogy az őt kezelő orvosok okkal feltételezik: nem reagál váratlanul, erősen a gyógyszerek elhagyásával kialakuló “stresszhelyzetre”. Ha ilyen történne ez megint csak (nem fogjátok kitalálni) a koponyában lévő nyomás emelkedése lenne, de őszintén szólva így négy héttel a sérülés után szeretném azt hinni, hogy ezen már túl vagyunk.

Mi történik, miután kikapcsolták a gépet?

1. Függetlenül attól, hogy általánosságban igaz-e az állítás, miszerint a francia intenzív-neurológusok tovább tartják a betegeiket szedált állapotban, mint angolszász kollégáik, az orvosok, akik Michaelt ellátják, tudják, mit csinálnak.

2. Bár lehetséges, hogy Michael altatásának kezdeti fázisában egy hosszú távú, erősebb drogot használtak, ha ez így is volt, elég valószínű, hogy már lecserélték egy gyengébb, rövidtávú szerre, ami jobban átengedi a mélyaltatásból való tisztulás első jeleit pár órával az infúziók leállítása után.

3. Mi történhet valójában?
Általában ilyenkor az első próbálkozást meg szokta szakítani valami váratlan esemény.
A betegen feszültség jeleit látni, felugrik a vérnyomás, a véroxigén szint leesik… valami történni szokott.
És ilyenkor visszakapcsoljuk az altatást, megvárjuk, amíg megnyugszanak a dolgok és megpróbáljuk újra. Vagy várunk másnapig. Elég gyakran kell több próbálkozás, hogy ez rendben sikerüljön.

Hogy haladhat?
Ideális esetben Michael majd lélegezni akar, így lehetőség lesz leállítani a lélegeztető gépet. És legalább ennyire fontos, hogy remélhetőleg jelentőségteljes interakciókat mutat a környezetével. Követ egyszerű utasításokat, szemmel követ dolgokat…stb.

Na, ezt például már hallottam meg nem erősített forrásokból, meg nem erősített tudósításokban (az, hogy a “meg nem erősített” itt most duplán szerepelt legyen ok az óvatosságra), hogy Michael ezt már megtette.

Remek lenne, ha most pár idegsebész beugrana kicsit kommetelni és megerősítene, de ha ez igaz, akkor ez bizony elképesztően jó, de minimum meggyőző hír.

Szóval most tehetjük össze a kezünket és kezdhetünk szorítani azért, hogy valami hasonló tényleg megerősítést nyerjen hivatalosan is a jövőben.

Tudjátok mit. Most ne is beszéljünk más lehetőségről, maradjunk mind pozitívak.

Még egy utolsó dolog.

Olvastam jó pár indulatos kommentet tudósításokkal, cikkeimmel, blogbejegyzéseimmel kapcsolatban melyek “fájdalmat okoznak” Michael családjának.

Én is elég kemény voltam a bulvársajtóval és ezt meg is érdemli.
De nem azért, mert a Daily Mail idiotizmusa esetleg bántani tudná Corrinát, Gina Mariát vagy Micket. VICCELTEK? Ennél nagyobb fájdalmat, amin épp keresztülmennek, nem lehet okozni. És ha mégis, az nem egy brit szennylap okozza majd. Dehogyis.
Azért kell ezt elutasítani, mert ez szar “újságírás”. Nem igazán gondolom, hogy Corinna olvasólistáján van, ezért az “újságírásuk” nem növelheti a fájdalmát.

Végül pedig biztos vagyok benne, hogy Michael orvosi csapata TOTÁLISAN őszinte és nyitott a családdal. És ez azt jelenti, hogy Ők sokkal jobban képben vannak, mint bármelyikünk.

Ha egy pillanatig is eszembe jutott volna, hogy bármi, amit leírok fájdalmat okozhat vagy bánthatja Michaelt vagy a családját, nem írtam volna.

Őszintén szólva pont úgy beszélek veletek, ahogy Michael családjával szoktam.

Remélem, ezt tudjátok, és valójában erre a stílusomra reagáltatok (némi megdöbbenést keltve bennem) és nem az információra, amit közvetítettem felétek.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.