„A Daily Mailnek megint sikerült! A tegnapi szalagcímüket olvasva, kénytelen vagyok a blogomon újra néhány dolgot tisztázni Michael állapotával kapcsolatban.

Ahogy ezt korábban is megírtam, nem láttam Michaelt, nem láttam a leleteit és semmilyen kapcsolatban nem vagyok az őt kezelő orvosokkal. Amiről itt írok, azt azokra az információkra alapozom, melyeket a doktorai mondtak, vagy saját tapasztalataimból gondolok, vagy kollégák tapasztalataiból, hasonló sérültek kezelésénél.

Mi történhet most? Michael valószínűleg továbbra is az intenzív osztályon fekszik. Ezt azért gondolom, mert valószínűleg továbbra is folyamatos kezelést és megfigyelést igényel, ugyanakkor ha átvitték volna egy normál szobába, annak akkora hírértéke lenne, hogy biztos tudnánk róla.

Ha még mindig lélegeztető gépen van, nagyon valószínű, hogy gégemetszést hajtottak végre rajta. Ez a betegeknek sokkal elviselhetőbbé teszi a gép használatát, ráadásul rengeteg sérüléstől megóvja a garatot és a hangszálakat. Ezenfelül a gépről való leválást is megkönnyíti majd. Ezt a lyukat könnyedén lezárhatják később, amikor már nincs szükség rá.

Ennél sokkal fontosabb a mesterséges kóma kérdése. Akik a baleset óta folyamatosan olvassák a bejegyzéseimet, lassan tudják, hogy mennyire GYŰLÖLÖM a “mesterséges kóma” kifejezést . Csak összezavar mindenkit, miközben alig tartalmaz információt a beteg állapotáról. A balesetet követően Michaelt nagyon mély altatásba helyezték, olyan mélybe, ami az agykéreg szinte teljes elektromos aktivitását elnyomja. Erre azért volt szükség, hogy az agy körül megnövekedett nyomást kezelni tudják az orvosok.

Ez az akut állapota a sérülésnek már véget ért, szinte biztos, hogy a koponyaüregi nyomás már nem probléma. A duzzanatok és zúzódások kezdenek visszahúzódni, így nagyon valószínű, hogy az altatás mértékét már enyhítették. Ne feledjük, hogy egy műanyag cső a légcsőben elég erős és fájdalmas stimuláció a szervezetnek, így ebben az esetben mindenképp szükség van szedálásra, hogy segítse a betegnek tolerálni a csövet és minden egyéb beavatkozást, ami az intenzív osztályon ilyen esetben történik a betegen, nap, mint nap.

Ilyenkor az orvoscsapat lassan, lépésről lépésre enyhíti az altatás mértékét, hogy elősegítse a lélegeztető gépről való leválást és lépésről lépésre felmérje a beteg neurológiai állapotát.

Jó hír lenne, ha ez a folyamat történne épp, Michael egyre kevésbé aludna “mélyen” és lassan kezdene egyedül lélegezni. Akkor pár hétre mindenki hátradőlhetne és várhatnánk a javulás mértékét. Ez azt is jelentené, hogy javulás indult és ezért nem tudnak az orvosok jósolni. A javulás valahol, valamelyik stádiumban majd megáll, de addig ezt lehetetlen megmondani. Sem a sebességét, sem a mértékét.

A spectrum másik végén azonban ott van az a lehetőség, hogy az altatás már véget ért, de Michael továbbra is tökéletesen tolerálja a csövet, lélegeztető gépen van, és nem mutatja az ébredés jeleit. Az mindenki számára gondolom, egyértelmű, hogy ha altatás nélkül képes valaki elviselni egy lélegeztető csövet a torkában, akkor az sajnos elég komoly bajokra utal az agy legmélyebb rétegeiben is, ahogy az önálló lélegzésre való képtelenség is. Három héttel a baleset után ez a legrosszabb verzió, ami csak történhet. Ebben az esetben nem remélhetünk javulást, az a legvalószínűbb, hogy sosem nyeri vissza Michael az öntudatát.

Szólnék egy pár szót a “kritikus” és a “stabil” szavakról. Először is egyik szó jelentését sem lehet konkrétan definiálni, pont a betegek különböző állapotai miatt. Ezért jobban járunk, ha ezeket inkább benyomásként kezeljük, mint konkrét fizikai állapotként. A “kritikus” közvetlen életveszélyt jelent vagy fenyegetést egy létfontosságú szervre. A “stabil” azt jelenti, hogy a beteg értékei nem változnak és az esetek többségében normális határértéken vannak.

Ezek szerint Michael állapota már nem kritikus (az intenzív személyzet ezt megoldotta), és stabil, tehát a fizikai állapota egyenletes, nem ingadozik.

Ok, essünk neki a legnehezebb kérdésnek: mik várhatnak rá, mik a lehetséges végkifejletek. Vázolni fogok párat, lehetőleg egyértelműen fogalmazva, úgy, hogy olyan kifejezéseket használok, melyekkel várhatóan a sajtó dobálózni fog az elkövetkező napokban, hetekben. Remélhetőleg így mindenki felismeri majd, melyik hír szenzációhajhász, melyik médium próbálja kicsit tupírozni a tényeket (remélem, a Daily Mail most nagyon figyel!)

Ne feledjük, hogy Michael állapotáról az összes hiteles információt az őt kezelő orvosi csoport teszi közzé. Miután elmagyarázták, miért és hogyan sikerült a jobb és bal oldali vérzéseket megoldani, az idegsebész mondott valami nagyon árulkodót.

Nem pontosan idézem a francia szöveget, de valahogy ezt mondta: “Nem hiszem, hogy két vérzést elvezettünk és ezzel meg is oldottuk volna a problémát. Michaelnek nagyon sok vérzése van az agyában, bal oldalt, jobb oldalt és középen is. “

A fenébe…

Ugyanis az agy közepén történnek a legfontosabb dolgok: a tudatosság, az ébredés, a vérnyomás kontrollja, a légzés, nyelés…stb.

Az idegsebész akarva, vagy akaratlanul egy elég katasztrofális neurológiai képet festett Michael állapotáról.

Mindenekelőtt azt kell, hogy mondjam: NAGYON-NAGYON valószínűtlen (őszintén szólva, egyenesen lehetetlen), hogy Michael valaha abba az állapotban térjen vissza, ahogy a baleset előtt ismertük.

Ha Michael valaha képes lesz egyedül járni, enni, öltözködni és valamennyi marad benne abból a személyiségből, amit megismertünk, már azt is az emberi test ellenálló képességének és a modern orvostudomány diadalának kell értékelnünk.

Ha javulás következik be az állapotában ebbe az irányba (amire minden lehetőség megvan, még ha ez valószínűtlen is) továbbra is nyitott kérdés marad a magasabb funkciók, mint emlékezés, koncentráció, olvasás, tervezés, stb. állapota és visszatérése.

Szeretném jelezni, mennyire örülnék, ha végül nem lenne igazam.

A spektrum másik végén a kómában maradás van. Kómában akkor van egy beteg, ha nincs éberség, nincs tudatosság (a beteg nem ébreszthető fel stimulálással), nincs interakció a külvilággal, nincsenek tudatos tettek.

Ez katasztrófa. És sajnos erre minden esély megvan, ismerve a balesetben elszenvedett sérüléseket (az esést, a vérzést, duzzanatokat) és a relatíve hosszú időt, amit azóta az intenzíven tölt.

Néha megesik, hogy a kómában lévő beteg “felébred”, kinyitja a szemét, olykor még mutat tudatosságra utaló jeleket, alszik, ébren van, ugyanakkor nem mutatja jelét interakciónak, a környezetének felismerését és képtelen magasabb agyi funkciókra (beszéd, gondolkodás). Ezt hívják vegetatív állapotnak. Pontos definíciók nincsenek, de 1 hónap után fennmaradó/fennálló, egy év után állandósult/maradandó vegetatív állapotról beszélünk.

Durván 50 százaléka a fejsérült betegeknek, akik 1 hónappal a sérülés után vegetatív állapotban vannak, felébrednek, neurológiai visszamaradásokkal.
Ha ez az állapot 6 hónapnál tovább fennáll, ez a százalék visszaesik 20-ra, komoly visszamaradásokkal.

1 év vegetatív állapot után az ébredés nagyon ritka, akkor is borzasztó neurológiai visszamaradásokkal.

Míg egy vegetatív állapotban lévő beteg nem mutatja a tudatosság jeleit, egy minimálisan öntudatánál lévő beteg határozottan tudatában van a környezetének és önmagának. Ez jelenthet egyszerű utasítások követését, némi beszédet és célirányos tevékenységeket. Példák vannak pontos érzelmi reakciókra, szemkontaktusra és beszédre, adott nyelveken, nem pusztán hangokat használva.

Ez az állapot általában változik a nap különböző szakaszaiban és ebből az állapotból jóval nagyobb a javulási esély, mint a vegetatívból, mégis a végeredmény itt is nagyon gyenge és lelombozó.

Van okunk aggodalomra, sajnos bőven van okunk. De a remény elvesztésére még nincs. Mindenki, aki fejsérültekkel dolgozik, látott már súlyos sérülteket elfogadható állapotba felépülni.

Csak várni és imádkozni tudunk, támogatva Michael családját, mögöttük állva ebben a borzasztó időszakban.„

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.