Mivel elég sokat ültem a közvetítő fülkében, azt kell mondanom, hogy elsősorban a tévénézőknek óriási előnyük van velünk szemben. Amit mi elmondunk, vagy elmondtunk, az lement, azon nem tudunk változtatni. A nézők vissza tudják játszani, és kilőni az összes bakit. Az angolok legendás kommentátora, Murray Walker attól lett híres, hogy ahányszor megjósolt valamit, az nem jött be. "Ha csak nem tévedek, Prosté a verseny.” Mar jött is a defekt, vagy a karambol.

Ami szinten nehéz, hogy az ember kinek közvetít. Annak a pár vérbeli szurkolónak, aki kottából tudja a különbséget a különböző Pirelli gumik között, vagy az átlagembernek, aki nézi vagy csinál valami mást is. Éppen úgy, mint a focinál. Amint a riporter hangja megváltozik, egy oktávval feljebb megy, mert van egy gól, amit lassításban újra megmutatnak, akkor felnéz, különben olvassa tovább az újságot.

Ugyanígy van a rajtnál is, amikor minden laikus is tudja, hogy ha lesz egy karambol, akkor valószínűleg az első vagy második kanyarban fog megtörténni. Aztán olvas tovább, ameddig nincs további dráma, mint általában Montrealban. Őszintén, hányan néztek végig és rágták a körmüket az izgalomtól másfél órán keresztül, amikor mondjuk Vettel az első perctől az utolsóig vezetett Koreában? Ez a nehéz, ezt az egyensúlyt eltalálni, ehhez kívánok Zolinak és az új csapatnak sok sikert.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.