A Ferrari F2012-es versenygép nem sikerre volt ítélve. Maga a Ferrari csúcsvezetés elismerte a télen, hogy rossz csillagzat alatt született az új modell, Fernando Alonso úgy fejezte a téli teszteket, hogy maximum néhány pontocska megszerzésében reménykedett Melbourne-ben. Ehhez képest már Malajziában nyert – mázlival, részben –, és azt a taktikát választotta, hogy mindig annyi pontot visz haza, amennyit csak lehet, anélkül, hogy túlerőltetné a dolgot. Maranelloban persze közben gőzerővel fejlesztettek, de még így sem lehetett elmondani, hogy a szezon bármely pillanatában a Ferrari lett volna a legjobb kocsi. Fernandónak volt egy remek hónapja, amikor nyert Valenciában, 2. volt Angilában (gumikopás miatt vesztett csupán) és megint elsőként intették le Németországban – ekkor tűnt úgy, hogy megállíthatatlan lesz a vb-cím felé, ami a szezonkezdetre visszautalva maga volt a csoda. Jöttek is a dicshimnuszok a spanyol felé, aki tényleg nem tudott hibázni.

A nyári szünet nem tett jót a Ferrarinak. Az addig beérő fejlesztések elmaradtak (rossz szélcsatorna-adatokra fogják most), és kiderült, ha jó gépet tolnak alája, Lewis Hamilton, mostantájt pedig Sebastian Vettel is él a lehetőséggel. És ez is a nagyság egyik jellemzője: rögvest megszimatolni a győzelem esélyét és be is húzni!

Ráadásul Alonso vétlenül belekeveredett két rajtbalesetbe. Előbb Spában, ahol többekkel együtt Grosjean intézte el, most pedig Kimi Räikkönen pöccintette ki a pályáról Suzukában. Nyilván lehet számolgatni, hogy „mi lett volna, ha” – ám ez nagyon veszélyes játék, hiszen szépen össze lehetne rakni ugyanezt a számtant Hamilton és Vettel esetében is.

Egy biztos, volt pillanat, amikor Alonso előnye az őt követőhöz képest 40 pontra rúgott, most mindössze 4. De nem erre mondják ezt, hogy az élet – jelent esetben a Forma-1 – írja a legjobb drámákat?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.