Anderson szerint egyáltalán nem a Ferrari csapat stratégiai baklövése miatt veszítette el Alonso a Brit Nagydíjat, éppen ellenkezőleg, a Ferrari a stratégia segítségével próbálta menteni a menthetőt. Ugyanis már a szombati, egyetlen egy száraz szabadedzésen kiderült, hogy Alonsónál nem működik a lágy keverék, a csapat pedig ezért döntött úgy, hogy Alonsónál az utolsó etapra tartogatja a lágy keveréket, amikor már az üzemanyag szint és a pálya felgumizódása is azt valószínűsíti, hogy azok élettartama és teljesítménye a lehető legoptimálisabb lesz. Sajnos azonban Alonso túlzott mértékben szenvedett az első abroncsok tapadáshiányától az utolsó etapban, így Mark Webbernek könnyű dolga volt.

Anderson szerint így a Ferrari mindössze abban hibázott, hogy nem később hozták ki Alonsót az utolsó kerékcserére. Azonban még ez is csak amolyan utólagos okoskodás, hiszen a Ferrari érthető módon szerette volna biztosítani azt, hogy Alonso Webber előtt maradjon az utolsó etap elején. Ha Alonso tovább marad kint, akkor lehet, hogy csak Webber mögé térhetett volna vissza a pályára, de az abroncsai az utolsó körökben frissebbek lettek volna. Ugyanakkor Anderson szerint ezért sem szabad hibáztatni a maranellói stratégákat, hiszen látva Felipe Massa 14 körös etapját a futam elején, amit magas üzemanyag-terhelés mellett futott a lágy keveréken, egyszerűen nem lehetett arra számítani, hogy a futam végén ennyire nem működik majd a lágy keverék Alonso autóján. Vagy mégis? Anderson szerint a Red Bullnál számítottak arra a szombati napból kiindulva, hogy Alonsónak problémái lesznek, így „amikor meglátták, hogy lekerül a rajtnál Alonso autójáról a gumimelegítő paplan és a kemény keverék van fent, tudták, hogy ha Webber nem veszít túl sok időt Alonsóval szemen az első etapban, akkor a futam végén visszajöhet a spanyolra. És ez a stratégia tökéletesen működött a Red Bullnál.”

A Brit Nagydíj eseményei tehát azt bizonyítják, hogy a Ferrari és a Red Bull egyre inkább megértette a Pirelli abroncsait, ezzel szemben a McLarennél nagyon nagy gondok vannak. Az év elején a McLarené volt a leggyorsabb autó a mezőnyben, Silverstone-ban azonban Anderson szerint már egyértelműen kiderült, hogy ez mostmár nincs így. Anderson szerint nagyon komoly figyelmeztető jel, hogy a futamon Jenson Button és Lewis Hamilton jelentős mértékben eltérő leszorítóerő-szintet használt az első szárnyon (Button sokkal kisebb leszorítóerőre állítatta az első szárnyait, mint Hamilton), ennek ellenére mindkét McLaren autó csak szenvedett a futamon. És mindez miért fontos? Hát azért, mert az első szárny a Formula-1-es autók legfontosabb aerodinamikai eleme, ami nem csak az első tengely tapadását befolyásolja, hanem azt is eldönti, hogy mennyi levegő áramoljon az autó hátsó része felé. Ezek után tehát már érthető, hogy ha a két autó ennyire különböző beállítással fut, akkor a McLarennél fogalmuk sincs, hogy pontosan mi is a baj az autóval. Anderson szerint pedig a probléma egyszerű, annak a megoldása azonban nem lesz gyerekjáték a McLaren csapat számára. Az MP4/27-es egyik gondja az orrdizájnja, a kacsacsőrű autók által uralt mezőnyben a McLaren a lapos orrot választotta, ami Anderson szerint nem csak, hogy kevésbé hatékony aerodinamikailag, de kisebb teret is hagy a fejlesztések számára. A McLaren másik problémája pedig a fekete mágia, a wokingiak ugyanis úgy tűnik, hogy nem tudják optimalizálni az abroncsokat az időmérő edzésekre, és a futamon is folyamatosan gondjuk van az abroncs hőmérsékletekkel. Hamilton ezt például a hétvégi futamon is szóvá tette, hogy a második szett kemény keveréke egyszerűen nem úgy viselkedik, mint az első. Anderson szerint azonban nem reménytelen a McLaren helyzete, hiszen az év elején például a Ferrari is komoly gondokkal küzdött, ezt azonban a maranellóiak néhány futam alatt orvosolni tudták.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.