Nem lehet könnyű úgy elmenni nyári szünetre, hogy még a szállodában is az lebeg a szemed előtt: a Red Bullnak még a hátsó szárnyát sem igen látjuk. Pedig a Ferrari és a McLaren dolgozói, vezetői kénytelenek voltak így nekilátni szünidejük eltöltésének.

A Red Bull pilótái már körülbelül egy hónapja szinte érinthetetlenek, körönként jó egy másodperccel gyorsabbak a riválisoknál. A Ferrari és a McLaren sokáig nehezen emésztette meg a dolgot, próbálták kimagyarázni a helyzetet, ám Lewis Hamilton a Magyar Nagydíj után nagyon találóan fogalmazott: ez a nyári szünidő a lehető legrosszabbkor jött a csapat számára.

De vajon tényleg annyira rossz a helyzet, mint ahogyan elsőre látni véljük? Való igaz, a Spa-Franchochamps-ban rendezendő Belga Nagydíjig aligha lehet nagyszabású aerodinamikai újításokat bevetni egyik csapatnál sem, azért előre sem szabad feladni a küzdelmet. Én például a magam részéről biztos vagyok benne, hogy a McLaren pokolian gyors lesz Belgiumban, már csak az első és a harmadik szektorban lévő hosszú egyenes szakaszok miatt is, melyekben mindenki másénál jobban működhet a wokingiak F-csatornája.

A pálya középső részén, ahol minden kétséget kizáróan a Red Bull lesz az úr, viszont szinte lehetetlen előzni. Hiábavaló lehet tehát az osztrák istálló rendkívüli leszorítóerőbeli fölénye, hiszen ha esetleg a legfőbb riválisok mögött találnák magukat, nem sok esélyük lenne átküzdeni magukat rajtuk. A pálya legkiválóbb előzési pontja a Les Combs-nál található, az Eau Rouge mentén felvezető domb tetején. A Ferrari autói például hagyományosan remekül mennek a pálya ezen szakaszán.

Belgium után pedig Monzába látogat a mezőny - elég annyit hozzátennem, hogy ez az a pálya a versenynaptárban, amelyik a leginkább hasonlít Montréalra. Kanada pedig kétségkívül a Red Bullok eddigi leggyengébb hétvégéjének helyszíne, hogy más nem mondjak, eddig kizárólag itt fordult elő, hogy nem valamelyik osztrák masina állt a pole pozícióban.

A két Lesmo-kanyarban és a Parabolicában persze számít majd valamicskét a Red Bullok legendás tapadása, ám a pálya többi részén inkább a McLarenek horrorisztikus végsebessége, és a trükkös F-csatorna hatékonysága lesz a döntő. A Ferrari ezzel szemben remek fékjeivel, a fékerő szabályozásának pazar képességével tűnhet ki, s a fentiek alapján nem meglepő, ha azt mondom: a három élcsapat rendkívül közel lehet egymáshoz az olaszországi aszfaltcsíkon.

A bajnokság következő állomása Szingapúr, amely ugyan nincs annyira kifejezetten a McLaren erősségeire építve, mint tavaly, de azt sem mondhatnánk, hogy tele va azokkal a tempós, gyors kanyarokkal, melyeken a Red Bull szinte legyőzhetetlen. Sőt, azt sem szabad elfelednünk, hogy a wokingiaknak van egy Hamiltonuk, s 2008 világbajnoka éppen a szingapúrihoz hasonló városi pályákon tud olyan extra teljesítményt elővarázsolni, mellyel bolonddá teszi az ellenfeleket. Alonso szintén saját terepeként kezeli a szűkös, városi utcákat, s azt se feledjük el, hogy ő is megízlelte már a győzelem ízét a Yas Marina-öbölben - a több szempontból is emlékezetes 2008-as futam alkalmával. Nem mondom, hogy a Red Bull lassú lesz itt, de azt is kizártnak tartom, hogy olyan érinthetetlenek legyenek, mint Magyarországon.

Aztán persze jöhet az a Suzuka, melynek tempós, gyors, nagy leszorítóerőt igénylő kanyarjai szinte előre garantálják a Red Bull kettős győzelmét. A Ferrarinak és a McLarennek nagyon keményen kell dolgoznia, hogy megtalálja az eddig még hiányzó mennyiségű tapadást a suzukai aszfaltcsíkra, azonban at se feledjük, hogy ekkor már igen jelentős idővel, két hónappal leszünk a gyárak munkába állása után. Időnek tehát nincsenek híján az üldözők. Sőt, mi több, Korea kivételével - melyről nem sokat tudunk - Suzuka után egyetlen pálya sem tűnik a Red Bull kifejezett felségterületének. A McLarennek ugyan meggyűlhet a baja az interlagosi buckákkal, de nem túlzás azt mondani, a bajnokság hajrájában az autók teljesítménye helyett a pilóták kerülnek reflektorfénybe.

Az öt bajnoki kihívó természetesen teljesen más előjelekkel várhatja a szezon második felét. A legegyszerűbb helyzetben Alonso van: a kétszeres világbajnok spanyol jelenleg utolsó a kihívók között, sorsa tehát nem kizárólag a saját kezében van. A legtöbb amit tehet, hogy egyszerűen száműzi versenyzéséből azokat a hibákat, melyek az idény első felében öszeszedett lemaradását eredményezték. Ami azonban mellette szólhat, hogy neki nem kell megküzdeni csapaton belüli riválissal: ahogy Hockenheimben is láthattuk, Felipe Massát bármikor kész beáldozni a Ferrari vezetősége.

Webber és Vettel magabiztosan vérhatják a folytatást, hisz tudják: mindenütt gyorsak lesznek, Suzukában pedig valószínűleg meg sem tudják őket közelíteni a riválisok. Ott van azonban köztük a rivalizálás szelleme - tudják, hogy számukra az elsődleges ellenfél a szomszéd garázsban álló autó és pilótája. A mentális teher kezelése, az ezzel való együttélés lehet a kulcsmomentuma kettejük versenyfutásának.

A McLaren két világbajnoka úgy tűnik jól kijön egymással. Hamiltonban persze érzésem szerint nagyobb a potenciál, Isten adta tehetségével kitűnően fog reagálni a helyzetekre, olyan helyszíneken is extra teljesítményt sajtolhat ki az autóból, ahol egyébként nem sok esély kínálkozna neki. Button igazság szerint főleg az időjárási körülményekből fakadó káoszban és hagyományos szerencséjében bízhat.

Egy azonban biztos: a világtörténet talán legnagyszerűbb bajnoki versenyfutása áll előttünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.